Ostrom alatt áll a sajtószabadság, és az Egyesült Államok ennek a problémának a része – írja kommentárjában a The Washington Post, annak az előző napi hírnek a kapcsán, hogy megjelent a Freedom House amerikai elemző műhely idei világméretű jelentése a média szabadságáról. A jelentés szerint a múlt évtizedben világméretű romlás tapasztalható, az elnyomás új formái jelentek meg, és nem csupán a tekintélyuralmi rendszerekben, hanem a nyílt társadalmakban is.
A kommentár amerikai szemszögből nézve, belföldi tapasztalatok alapján is sajnálatos módon ismerős jellegűnek találja a gondok leírását. Kiemeli a Freedom House megállapításai közül a következőket: „A probléma együtt jelentkezik a jobboldali populizmussal, amely aláássa számos országban az alapvető szabadságjogokat. Populista vezetők úgy állítják be önmagukat, mint ha a sérelmet szenvedett többség védelmezői lennének a liberális elittel és azzal az etnikai kisebbséggel szemben, amelynek a lojalitását megkérdőjelezik. Úgy érvelnek, hogy a nemzet érdekei – ahogyan azt ők meghatározzák – előbbre valók az olyan demokratikus elveknél, mint a sajtószabadság, az átláthatóság és a nyílt viták.”
Az éves jelentés elkészítésének a módszertanából következően a dokumentum véglegesítése óta bekövetkezett, legfrissebb változások abban természetesen nem tükröződnek, így az sem, hogy Ausztriában időközben megbukott az a kormánykoalíció, amelyben a szélsőjobboldali Szabadságpárt is helyet kapott. Ennek a Szabadságpártnak a politikusai számos támadást intéztek a médiaszabadság ellen, különösen az ORF köztévé és közrádió kormánypárti elkötelezettségének a hiányát kérve számon. Ez a fáziskésés okozza, hogy a jelentés alapján a The Washington Post azt írja: ha rápillantunk Magyarországra és Ausztriára, akkor az Egyesült Államok jelenlegi állapotaira zavaróan hasonlító helyzetet látunk. Ezek a rezsimek a kormánypárti médiagyakorlatot művelik, a megválasztott vezető propaganda-kirendeltségeként, felerősítve a hamisságot, démonizálva a szembenállókat. A valóban független médiát az „elithez” tartozónak tekintik, olyannak, amely nem képes képviselni a tömegek akaratát. Ezt az akaratot pedig csak a vezető tudja megfelelő irányban, mederben tartani. A módszerek közé tartozik a kormány által támogatott médiatulajdonlási változtatások sorozata, a szabályozási és pénzügyi nyomásgyakorlás, a becsületes újságírók pellengérre állítása. A kormány támogatást nyújt a baráti médiának kecsegtető állami szerződések, kedvező szabályozási döntések, valamint az állami információhoz való hozzájutás terén előnyösebb helyzetbe juttatás révén. Az a cél, hogy a sajtó a hatalmon levőket szolgálja, ne a közvéleményt.
A Washington Post szerint mindez az amerikai viszonyok elemzői számára is ismerős lehet. A Freedom House azt írja az Egyesült Államokról, hogy a hírekkel foglalkozó intézmények ugyan továbbra is erősek, és élénken beszámolnak a hivatalos személyek tevékenységéről, Donald Trump gonosznak állítja be a sajtót, és negy mértékben erősíti a főáramlatú médiába vetett közbizalom amúgy is folyamatos porladását. Az elnök ismételten fenyegetőzik a rágalmazásra vonatkozó jogszabályokkal, megvon jogosultságokat különböző műsorszóróktól, illetve kárt okoz médiatulajdonosok más jellegű üzleti érdekeltségeinek.
A The Washington Post úgy látja: a Trump előtti elnökök mindegyikére lehetett számítani, amikor a szólásszabadság megvédéséről volt szó. Az lenne a legjobb fejlemény a sajtószabadság szempontjából – teszi hozzá a lap kommentátora –, ha akár bűnvádi elmozdítással, akár választás útján megszabadulnának a mostani elnöktől. Mindaddig, amíg Trump megtorlással fenyegetőzik sajtóbírálat esetén, és „fake news”-t kiált minden negatív tartalmú beszámoló hallatán, addig veszélyben van a szabad sajtó mind az Egyesült Államokon belül, mind külföldön – zárul a kommentár.
A müncheni Süddeutsche Zeitung a jobboldali populizmus kelet-közép európai helyzetéről közöl terjedelmes cikket, amely szemmel láthatóan főként az Andrej Babiš cseh miniszterelnök elleni minapi prágai százezres demonstráció hatása alatt született. Megállapítja, hogy Csehországban és más keleti uniós államokban sokan küzdenek a jogállamért, a kormány ellen. Az önkényurak előrenyomulása megakadt – írja, és ennek jeleként értékeli, hogy Orbán Viktor most ismét az Európai Néppárthoz próbál dörgölőzni. Úgy véli, hogy emiatt most az úgynevezett mag-Európában jelentenek nagyobb veszélyt a jobboldali populisták, így például Matteo Salvini, illetve Marine Le Pen.