Elaggott gyönyörűségek a győri Újvárosban

Ha tűz még nincs is (bár akármelyik pillanatban lehetne is) a győri (pontosabban: győr-újvárosi) Tűz utcában, a probléma megoldása már rég a körmére égett az ország egyik legszebb barokk városa vezetőinek. Miközben szép példák sokasága bizonyítja, hogy a négy folyó városának sok évtizeden át méltatlanul elhanyagolt kerülete különösen érdemes a védelemre és megújulásra, aközben a Győrhöz 1905-ben csatolt városrész tengelyének számító Kossuth Lajos utcával párhuzamosan futó utcák és mellékutcák hálója elképesztő mértékben szakadozott, sok helyütt fölismerhetetlenül romos és elhanyagolt. (A nyitó kép ma délben készült a győri Tűz utcában.)

Elrettentő példaként mutatta be az Infovilág éppen negyedévvel ezelőtt a győr-újvárosi Tűz utcát, a 125 ezer lakosú, a szabad királyi város rangját kis híján 750 esztendővel ezelőtt elnyert település egyik szégyenfoltját. Abban reménykedett a szerző és a cikkhez a képeket készítő olvasónk („mellesleg” Győr egyik régi, jó nevű, lokálpatrióta családjának a sarja), hogy a városháza fölfigyel az áldatlan állapotokra, és sürgősen cselekszik, nehogy a Tűz utca és környéke a pesti Hős utca pandanjává váljék.

Az alábbi képek 2019. június közepén készültek a győri Tűz utcában:

Csalódott a szerkesztő, csalódott a fényképeket készítő olvasó és csalódtak lapunk olvasói is. A Borkai Zsolt vezette önkormányzat a füle botját sem mozdította, amiből arra lehet következtetni: a győr-újvárosi Tűz utcában és környékén minden rendben van.

Ezt tapasztalván újra csak szóba hoztuk a Tűz utcát, újabb fénykép-felvételekkel bizonyítottuk: (Győr-)Nyugaton a helyzet változatlan.

Időközben – miként arról olvasóinkat tájékoztattuk, elvégre a nyilvánosság a sajtó legnagyobb ereje – a győri polgármesternek címzett levelünkben (ma még érvényes) törvényi helyekre hivatkozással próbáltunk választ kapni azokra a kérdésekre, amelyeket segítő szándékú kritikáinkban megfogalmaztunk. Erre föl jegyezte meg a valamikor tekintélyes megyei újságnál évtizedekig vezető beosztást is betöltött kollégám, hogy a győri városházán „Ma már a jó szándékú kritikát is gonosz ellenségeskedésnek veszik”. Ez lenne az oka annak, hogy nem akar válaszolni Borkai polgármester az Infovilágnak?

Az alábbi képek ma készültek a győri Tűz utcában:

Vissza a Tűz utcába: fotoriporter kollégánk ma Győr-Újvárosban járt, felderítendő: változott-e bármi is a jó negyedévvel ezelőtt kifogásolt területen. Képei bizonyítják, hogy a helyzet változatlan, mi több, tovább magasodott és terebélyesedett a végtelen szegénységet bizonyító lakóházak elé-mögé hordott hulladék, és már jócskán fölülmúlja a kőbányai Hős utcában kialakult azokat az állapotokat, amelyek láttán az ország elszörnyülködött.

Tudjuk, a győriek meg különösen jól tudják: azon a környéken, a Bercsényi liget meg a Festő, a Kút, a Zúgó, az Achim András, a Liget utca találkozásánál nem azok laknak, akik 2019-ben gyártott luxus Audikkal suhannak a városban. Még egyszer írjuk: elképesztő azon a tájon a szegénység, amelynek fölszámolása nem csupán a város dolga lenne, hanem a kormányzaté is – feltéve, ha a kettő összefogna és cselekednék. Csakhogy nem tesz semmit – legalább is a látottakból erre lehet következtetni.

Holott rengeteget lehetne-kellene tenni, miként szép példák is vannak erre Győr-Újvárosban, mindenekelőtt a városrész másfél évtizeddel ezelőtt „műemléki jelentőségűvé” nyilvánított főutcájában. A Kossuth Lajos utcáról van szó, ahol gyönyörűséges 18., 19., 20. századi lakóházak és középületek sorakoznak, és amelyek egy része a talán még idejében megkezdett rehabilitációnak köszönhetően már megújult. Sajnos, sokkal több a mostaninál jobb sorsra érdemes, elhanyagolt, bedeszkázott ablakú, bejáratú, málló-rogyadozó épület.

Kossuth Lajos utcai általános iskola, egykor kórház: nézzék és csodálják ezt a gyönyörűséges kapu-kőkeretet!

És olvassák el a kapu fölötti emléktáblát:

Okos várostervezéssel el lehetne érni, hogy a megyeszékhelyen (nyíllövésnyire a Kossuth Lajos utcától is) ne csupán számítógépes típustervek alapján építsenek egyenszürke-egyenfehér, mindennemű mérnöki fantáziát mellőző egyenlakóházakat egyenbefektetők számára, akik aztán gyorsan (al)bérletbe adják az egyenházak egyenlakásait, hanem feltételül szabják a beruházóknak: járuljanak hozzá a többi között az újvárosi rehabilitációhoz. Költsenek a gyönyörű épített emlékek megmentésére, létesítsenek bennük – a méretek adottak! – élhető, tágas otthonokat, igazi, polgári lakásokat. (Mi adjunk tanácsokat, netán arra, hogy pályáztatni is lehetne az Újváros megújulása céljából?!)

Ez is a Kossuth utca, és nem egyedi az ilyen lakóépület. Íme. egy másik:
A valamikori Arany Bárány szálloda; a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István is megszállt benne Bécsbe utazván.

A valamikori zsidó menház, később óvoda és mostanság Gáti Oszkár színháza, és vele átellenben az ország egyik legszebb zsinagógája, amely napjainkban hangverseny- és kiállítóteremként szolgál:

Meglehetősen vegyes képet mutat a Kossuth Lajos utcával délről csaknem párhuzamos, legalább olyan hosszú Bálint Mihály utca is. A valamikor földet néző ablakú öreg házak – hála a fantáziáját is használó tervezőnek és beruházónak – egy része szépen megújult, de van még bőven „talán felújítható” és talán megmenthető is.

A Bálint Mihály utca 45. alatti ingatlan 2019. áprilisban és ma:

Ceterum censeo: Győr-Újváros (is) többet érdemelne.