A Financial Times kommentárja szerint nem pontos, amikor egyesek alakuló tekintélyelvű tengelyről, illetve arról beszélnek, hogy Lengyelország lesz az új Magyarország. Az autokrata Orbán Viktor ugyanis csak zavaró tényező, a lengyelek viszont komoly játékosok az európai geopolitikában. A ki nem mondott félelem az, hogy a földrészen azoknak áll a zászló, akik a hazai lakosság elsődlegességét hirdetik.

Budapesten és Varsón kívül Kelet-Európában másutt is becsapják az ajtót a menekültek előtt. A nyugati vezetők közben egyre inkább azzal vannak elfoglalva, hogy feltartóztassák, illetve megbékítsék a bevándorlás ellenes populizmust. A félelem politikája egyszerre torzít és fertőz. A Jog és Igazságosság tovább akar menni annál, hogy szavatolja a nemzet etnikai és vallási egyszínűségét a feltételezett muzulmán hordákkal szemben. A demokráciát a többség akarataként újraértelmezi, amint az oly gyakran megesik tekintélyelvűeknél. Ezért állítják párhuzamba Orbánnal, aki a fékek és ellensúlyok elleni támadással egyfajta sablont alakított ki. A képletet a szakadatlan idegengyűlölet, a jogállam figyelmen kívül hagyása, államilag irányított gazdaság és az egyre erősebb antiszemitizmust megengedő környezet egészít ki.

Ám Lengyelországban nagyobb a tét, mert az unió 6. legerősebb gazdaságáról és a NATO kulcsállamáról van szó, amely a demokrácia világítótornyának számít. Varsó nem követi vakon a magyar példát. Az EU-s támogatások legnagyobb kedvezményezettjeként nem akar Budapest hibájába esni, hogy elűzze a külföldi magánbefektetőket. Mert bármennyire menetrendszerűen ócsárolja is Orbán Brüsszelt, annak adományaitól függ. A magyar gazdaságot a közösségi pénzek az éves GDP 6%-nak megfelelő összeggel támasztják meg. Azután a magyar kormányfő nem tudja leplezni csodálatát Putyin iránt, Kaczynski ellenben súlyos fenyegetést lát Moszkvában.

Nem lehet elvitatni a Jog és Igazságosságtól egy sor belpolitikai törekvésének jogosságát, ám az unió klub, amelynek vannak szabályai. És a szövetségesek joggal emelik fel a hangjukat, amikor arról van szó, hogy a hatalom összpontosítása a kormánypárt részéről kiállja-e a politikai pluralizmus próbáját. A Bizottság persze nem tehet sokkal többet annál, hogy a nyugtalanságát hangoztatja. Viszont nem szabad alábecsülni a nyilvános bírálat erejét. Akár tetszik, akár nem: Lengyelország jóléte és biztonsága a liberális gondolkodású partnereken múlik.

A helyzetnek van még egy ironikus eleme: Orbán és Kaczynski kirohan az idegenek ellen, ám Nyugaton akadnak, akik manapság már megkérdőjelezik, hogy volt-e értelme a keleti bővítésnek. Talán mond valamit, hogy a szélsőjobbos populisták által ördögként lefestett bevándorlók Nagy-Britanniában nem szírek, hanem románok, bolgárok, és igen, magyarok és lengyelek.

Fontos próbatétel lesz az EU számára, hogy ráüt-e Lengyelország kezére – kezdi cikkét a The Economist. Sokan nagy hasonlóságot látnak az illiberális magyar út és aközött, ami ma Varsóban történik. A brüsszeli bírálatokra adott lengyel válasz még okozhat fejfájást az uniónak. Egyre nagyobb feszültség mutatkozik a német–lengyel viszonyban is. A Szydło-kormány bagatellizálja a két napja kezdődött vizsgálat jelentőségét. Politikai értelemben a kabinetnek nem kell nagyon izgulnia. A többsége szilárd, és ha az EU kemény akcióra szánja el magát, az csak még népszerűbbé teszi a Jog és Igazságosságot a nacionalista szavazók körében.

Borúlátók ugyanakkor megjegyzik, hogy Magyarország, amely már sokkal messzebbre jutott az illiberalizmusban, sosem kényszerült szembenézni igazán komoly brüsszeli válaszlépéssel. Ennek egyik oka az, hogy akkor még nem létezett a mostani mechanizmus, amikor Orbán bebetonozta a hatalmát. De a Bizottság jelenleg töri a fejét azon, hogy miként vesse be új fegyverét. Az eljárás számára nagyobb vizsga lehet, mint Lengyelország részére.

Európában országok csúsznak vissza a demokrácia útján és az uniónak nincs ereje, hogy megállítsa őket – írja a Slate. Az újonnan alakult jobboldali-nacionalista lengyel kormány és az EU viszonya igen rosszul alakul, ahogyan az várható volt. Brüsszel példátlan vizsgálatot indított Varsó ellen. A szavazati jog felfüggesztése azonban nem valószínű, mert Orbán Viktor máris vétóval fenyegetőzik.

A Jog és Igazságosság, illetve a Fidesz között sok a közös vonás. Mindkettő euro-szkeptikus, ugyanakkor erősen hangsúlyozza a hagyományos keresztény értékeket. Ellenséges a bevándorlókkal és a menekültekkel szemben, abban viszont eltér a jobboldali forgatókönyvektől, hogy újraelosztó gazdaságpolitikát folytat. A bírálók azt mondják, a lengyelek most ugyanazt csinálják hatalmuk megszilárdítására, mint annak idején Orbán. Az unió a magyar vezetést is megfenyegette a 7-es paragrafussal, ám abból idáig nem lett semmi.

Az EU nehéz helyzetben van, mivel ha határozottan lép fel a két kormány ellen, akkor azzal csak a kezükre játszik. Mindkettő ugyanis azzal kérkedik, hogy a nemzeti függetlenség védelmében szembeszáll Brüsszellel. A csökönyös tagok esetén a szankciók valószínűleg inkább a kilépés felé terelik ezeket az országokat, semmint hogy visszaállítanák őket a sorba. És a közösség bizonyosan nem akarná elveszteni egyetlen tagállamát sem.

A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!