Magyarországon nem lesz demokratikus a júniusi európai parlamenti választás – írja Michael Meyer-Resende, a berlini székhelyű, pártokhoz nem kötődő, nonprofit demokráciaelemző és a politikai részvételt ösztönző kutatóműhely, a Democracy Reporting International – DRI vezérigazgatója az EUObserver brüsszeli portálon közölt véleménycikkében.

Az írás nem kifejezetten Magyarországról szól, hanem szélesebb nemzetközi kitekintésben igyekszik értelmezni olyan fogalmak tartalmát, mint demokrácia, diktatúra, autoriter berendezkedés, hibrid rendszer, populista rezsim, illetve illiberális demokrácia. Az utóbbi két fogalmat meglehetősen megtévesztőnek tartja, és leginkább a hibrid rezsim minősítést véli alkalmasnak a valahol a demokrácia és a diktatúra között elhelyezkedő politikai szisztémák leírására. Kiemeli azt a paradoxont, hogy Törökországban például jóval erősebb az elnyomás, mint Magyarországon, a minap azonban mégis Törökországban sikerült vereséget mérni – igaz, nem országos, hanem önkormányzati választáson – a kormányoldalra.

A magyar viszonyokról ezt írja Meyer-Resende:

az országot azért nem lehet demokráciának minősíteni, mert az elit a kormányzó Fidesz párthoz kötődik, és nem kell felelősséget vállalnia a nép előtt. A választások nem tisztességesek, és nem tesznek eleget azoknak a kötelezettségeknek, amiket Magyarország az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, az EBESZ színe előtt vállalt. Az adófizetők pénzéből finanszírozott állami média Orbán és a Fidesz propagandacsatornája. Immár nehéz megkülönböztetni egymástól a pártot és az államot.

A szerző Magyarországot a hibrid rezsim kategórián belül – gazdagodjunk még egy elméleti fogalommal! – az úgynevezett puha autoriter berendezkedésű országcsoportba sorolja, Szerbiával együtt. Hozzáteszi: a tavalyi választásig ide tartozott Lengyelország is, az idén pedig Szlovákiában nyerték meg újra a választást a puha autoriterek. Mit lehet kezdeni az ilyen köztes rendszerekkel? A vendégkommentátor fontosnak tartja kiemelni, hogy átfogó megközelítésre van szükség, mert ha csupán az egyik vagy a másik elemre összpontosítunk, akkor nem érünk célt.

Ennek alapján megállapítja: az EU nagy hibát követett el, amikor nemrégiben feloldott a magyar kormánynak szánt zárolt pénzből 10 200 millió eurót, amit a legtöbben úgy értelmeztek, hogy ezt a pénzt azért adták, mert Orbán zsarolta az EU-t Ukrajna támogatása kérdésében. Michael Meyer-Resende megfogalmazása szerint azért is kellene növelni a hibrid rezsimekre gyakorolt nyomást, hogy megakadályozzák Európában a Trump-fertőzés elterjedését.  

A Svájci Rádió és Televízió/SRF – internetoldala ezúttal arról közöl cikket, hogy Orbán Viktor magyar kormányfő egyre inkább dominál a magyarországi közösségi médiában is, jobboldali, nemzeti beállítottságú influenszerek „szorgalmának” köszönhetően. A svájci közmédia újságírója utal a „Megafon” azon törekvésére, hogy legyőzze a baloldalt a neten, és idézi Szalay Dániel médiakérdésekkel foglalkozó újságírót, aki online propaganda-központnak nevezi a „Megafont”, amely videóival elárasztja Facebookot, a Tiktokot és más platformokat. Az SRF szerint a „Megafon”, bár hivatalosan nem kötődik egyetlen párthoz sem, közvetett módon mégis a kormánytól, kormányközeli alapítványokon keresztül rengeteg pénzt kap. Egyik leánycégével együtt a múlt négy évben mindenki másnál nagyobb összeget, három és fél millió svájci frankot tudott fordítani politikai hirdetésre a Facebookon. A következmény pedig az, hogy ha valaki ma például rákattint egy YouTube-videóra, akkor jó eséllyel előbb meg kell tekintenie egy-egy „Megafon”-influenszer reklámvideóját.

A magyar kormány ellenfeleinek az önkormányzati és európai parlamenti választások közeledtével már nem csupán az utcai plakátok, a tévék, a rádiók, illetve a nyomtatott újságok tekintetében osztottak rossz lapokat, hanem a közösségi médiában is – konstatálja a svájci közmédia.  

Végül térjünk ki arra, hogy Szlovákiában holnap tartják az államfőválasztás második fordulóját, ahova az első forduló első két helyezettje jutott be: a Robert Fico vezette mostani kormánykoalíció által támogatott Peter Pellegrini volt miniszterelnök és a nyugatbarátként elkönyvelt Ivan Korčok volt külügyminiszter. A pozsonyi születésű Dalibor Rohac, aki az American Enterprise Institute elnevezésű, konzervatív washingtoni agytröszt vezető kutatója, most azt írja a Politico portálon, hogy ez a forduló – idézem – „a Nyugat és Oroszország vetélkedése” lesz, annak ellenére, hogy a szlovák köztársasági elnök jogköre meglehetősen szűkre szabott, sőt annak ellenére is, hogy voltaképpen a két jelölt egyike sem különösebben megosztó személyiség. Mégis, erre a választásra akkor kerül sor, amikor Szlovákia szavazói a jelek szerint nagyjából fele-fele arányban megosztottak: egyik felük, akikre Korčok számíthat, Nyugat-barát, és riasztja az orosz agresszió, a másik tábor viszont, amely Pellegrininek a tartaléka, gyanakvó a Nyugattal szemben, és a füle ráhangolódott a Kreml narratívájára.

Dalibor Rohac esélylatolgató cikke kitér egyebek közt arra, hogy a magyar nemzetiségű szavazók egyre inkább a reakciós politikai erők hatása alá kerülnek, a Magyarországon kormányzó Fidesz jóvoltából.