Trump szorosan összekapcsolja az abortusz és a bevándorlás elutasítását, mert meg akarja őrizni a fehér, keresztény Amerikát.
A Time kommentárja, amelyet az elnök és Orbán Viktor májusban készült közös, washingtoni fényképe illusztrál, kiemeli: az amerikai kormányzat a héten elküldte megbízottait a nemzetközi családpolitikai konferenciára, és ott a delegáltak nem győzték dicsérni a természetes szaporulatot ösztönző magyar politikát, amely szintén nem kér a menekültekből.
Ezzel párhuzamosan a magyar alaptörvény a fogantatástól kezdve védi az életet. Az elnök munkatársa bátornak és kreatívnak nevezte a magyar megközelítést, hozzátéve, hogy a Fehér Ház támogatja azt, egyben ihletet is merít belőle. A magyar politika a népességcsere elméletében gyökeredzik, amely abból indul ki, hogy a fehér bőrű asszonyok nem szülnek eleget, ezért a keresztény, nyugati civilizációk háttérbe szorulnak az alacsony születési ráták, illetve a fokozódó bevándorlás miatt. Orbán szerint bizonyos politikai erők kifejezetten forszírozzák az őslakosság kiszorítását, de harcot hirdetett ellenük.
Véleményével nem is olyan rég meglehetősen egyedül volt, de ma már ez egészen másként van. Trump is ugyanezt szajkózza, sőt a gyakorlatban is hasonló lépéseket tesz. A „családi értékeket” azoknak a nyíltan nacionalista és faji szempontokat tükröző demográfiai aggályoknak a szolgálatába állítja, amelyeket éppen ő maga gerjeszt. Ily módon pedig a nacionalizmust serkenti. Hívei egyfolytában arról beszélnek, hogy meg kell védeni az életet, ám nagy kérdés, hogy, mégis kinek az életét.
Boris Johnson választási győzelme után fellélegzik a legtöbb európai kormány, mert igencsak sok belső ellentét feszíti az uniót, így most már azokra összpontosíthatnak – állapítja meg a The Wall Street Journal.
Ide tartozik, hogy Berlin és Párizs között megromlottak a kapcsolatok, de Macron más országokat is maga ellen fordított, miután agyhalottnak nevezte a NATO-t, próbál közeledni Moszkvához és megvétózta a felvételi tárgyalásokat Észak-Macedóniával és Albániával. Továbbá: kezdődik a vita az új, hosszú távú költségvetésről. Természetesen, az EU már nem érzi magát olyan létveszélyben, mint három éve, amikor erősen nyomultak a nacionalisták. Ám mind jobban aggódik, hogy a nehézkes döntéshozatali rendszerben nem tud majd dűlőre jutni még apró kérdésekben sem. Azonkívül fél, hogy háttérbe szorul az orosz, kínai és amerikai nyomulás miatt. Az EU hagyományosan puha eszközöket használ a demokratikus értékek támogatására. Ám kérdés, hogy ez mennyire hatásos, amikor a világ a nagyhatalmi politika felé tart és a liberális értékeket még belülről is támadások érik Magyar- és Lengyelország részéről. Egyelőre illúziónak tűnik föl az is, hogy megállapodás jöjjön létre a menedékjog reformjáról, ideértve a kérelmezők elosztását.
Bizonytalanság övezi a földrész biztonságát és megoszlanak a vélemények az ügyben is, miként kell viszonyulni Kína kettős célkitűzéséhez, a gazdasági együttműködéshez, illetve a geopolitikai befolyásszerzéshez. Vannak törekvések, hogy a keleti tagok a jövőben kevesebb támogatást kapjanak, ez várhatóan kiélezi a viszonyt a földrész két része között, pedig annak már így is sokat ártott a csatározás a migrációt, illetve a demokratikus normákat illetően. Vélhetően a legnyugtalanítóbb pont az, hogy a németek és a franciák egyre kevésbé ítélik meg egységesen az unió jövőjét. A motor akadozik, de egyelőre nem állt le. Macron arra figyelmeztet, hogy Európa akkor csak érezheti magát biztonságban, ha tagjai tovább erősítik a kölcsönös kapcsolatokat.
A The Guardian kommentárírója úgy látja, hogy a brit Munkáspárt erőteljesen szocialista programjának kudarca óvatosságra inti a baloldalt az Atlanti-óceán mindkét partján. Európában a jobboldali populisták, Salvini, Le Pen, az AfD, valamint a Fidesz és a PiS bizonyosan élvezettel figyelik, hogy felsült a Labour.
A szélsőjobbnak azonban nem megy olyan jól a sora, mint amikor még áttörésben bízott az EP-választás előtt. Nemzeti és regionális szinten azonban, köszöni szépen, jól van.
Viszont különösen szorult helyzetbe sodródtak a német szociáldemokraták, akiknek támogatottsága a gödörbe zuhant, ám mégis két balos társelnököt választott a tagság, így a párt most nézheti, hogy nem a kihalásra voksolt-e. Merkel és Macron bizonyára aggodalommal figyeli, hogy nem teremtett-e iskolát a földrészen Johnson arcátlanul populista kampánya, továbbá hogy az erős jobbos brit kormány mit hoz az unióhoz fűződő kapcsolatokban. Az EU-nak nem jön jól, ha Skócia ki akarna lépni az Egyesült Királyságból, mert Brüsszelnek nem hiányzik egy újabb Katalónia.
Az osztrák Profil lap úgy értékeli a brit választások kimenetelét, hogy lám-lám, szó sincs rövidtávra szóló zavarodottságról, az emberek tényleg a jobboldali populistákat akarják. És most már nem lehet azt mondani, hogy a szigetország lakossága nem tudta, mibe vág bele. Az eltelt két évben bőven felülvizsgálhatta volna álláspontját, ha tényleg az EU-ban akart volna maradni. Így a Brexitet elfogadni kell, nem megérteni, még ha a döntés ésszerűtlen is. Mostanáig az a hit járta, hogy ha hatalomra jutnak az olyanok, mint Johnson, Trump, Orbán vagy Salvini, akkor hamar elvesztik varázsukat. Hát, nem úgy látszik. A magyar miniszterelnök továbbra is biztosan ül a nyeregben. A Liga vezére elszámította ugyan magát, ezért távozni kényszerült, de tartományi szinten már januárban győzhet. Van azért jó hír is: ahol szilárd a demokrácia, ott úgy tűnik föl, hogy nincs veszélyben. Magyarországot leszámítva az érintett államok tartják magukat az alapvető szabályokhoz. De a legfontosabb az, hogy ha a társadalmak buta elhatározásra jutnak a saját akaratukból, akkor ugyanígy jó esély van arra, hogy egy szép napon észhez térnek, megint csak maguktól.
Az ENSZ migrációs csomagjának aláírása óta eltelt egy év adatai azt bizonyítják, hogy alaposan mellé lőttek azok, akik annak idején világvégét jósoltak – véli a Frankfurter Allgemeine Zeitung.A szélsőjobbos AfD tavaly ilyenkor pl. azzal riogatott, hogy a megállapodás felhívás táncra, miután Afrikában milliók ülnek a csomagjukon és csak arra várnak, hogy mikor tudnak felkerekedni. Meg hogy a szerződés voltaképpen trójai faló, egy új népvándorlás kiindulópontja.
Ehhez képest Magyarországon, amely nem csatlakozott a dokumentumhoz, tavaly 635, az idén eddig 400 menedékkérelmet adtak be, és ez semmi a négy évvel ezelőtti 46 720 folyamodványhoz képest. Az ok persze az, hogy az Orbán-kormány megszigorította a bevándorlási törvényeket és kerítést épített. De a német adatok is azt támasztják alá, hogy a világszervezet égisze alatt tető alá hozott egyezség egyáltalán nem gerjeszti a migrációt. Ebbe az irányzatba illeszkedik bele Ausztria is, amely szintén nem írta alá a megállapodást. Utóbbi célja a biztonságos és rendezett beáramlás elősegítése, illetve az illegális bevándorlás megakadályozása.
Az ellenzők azt is állították, hogy az egyezmény jogi alapul szolgál majd, és segítségével sokan bíróság útján kényszerítik ki, hogy befogadják őket. A baj csak ott van, hogy az ENSZ-tagállamok nagy többsége által elfogadott csomag jogilag nem kötelező, azonkívül Németországban nem tudni olyan ítéletről, ahol hivatkoztak volna rá. Hogy azután mennyi valósul meg a politikai irányvonalnak tekintendő 23 célból, az már az országokon múlik. Nekik kell eldönteniük, hogy melyiket kívánják átültetni a gyakorlatba, ám ehhez évek, évtizedek kellenek.
Erődemonstráció volt a szombati, több tízezres római tüntetés az alulról indult Szardínia mozgalom részéről Salvini szélsőjobbos populizmusával szemben – írja a The New York Times. Az első ilyen országos megmozdulás azt mutatja, hogy sok liberális olasznak elege van a Liga vezetőjének migráns- és Európa-ellenes nyelvezetéből. A mozgalom egyik alapítója úgy ítéli meg, hogy valami máris megváltozott a belpolitikában, mert sikerült megtörni az általános közönyt. További cél, hogy a támogatók érezzék: nincsenek egyedül, valamint tiszteletet követeljenek az alkotmány és a demokratikus intézmények számára, mert ily módon ellensúlyozni lehet a Salvini-féle gyűlöletbeszédet. Jelenleg mindenekelőtt azon vannak, hogy a jövő hónapban Emilia Romagna tartományban meghiúsítsák a Liga sikerét, mert attól félnek, hogy ha a párt ott győz, akkor nem lehet megállítani. Evégett saját jelöltet kívánnak indítani a helyi választáson. Mind többen állnak mögéjük, a nagygyűléseken rendre sok ezren jelennek meg. Ráadásul ezek a rendezvények békések, méltóságteljesek, így Salvini nem sütheti rájuk a szokásos bélyeget, hogy ti. csupán keményen baloldali, illetve elitista elemek hőbörögnek. Sőt, most már inkább aggódik, mert a felmérések azt mutatják, hogy a Szardínia 17% -ot kapna, ha párttá szerveződnék.
De a nagy próbatétel január végén Emilia Romagnában jön el. Bőven van arra példa, hogy ilyen kezdeményezések gyorsan felíveltek, majd nem sokkal később fel is morzsolódtak. Ahhoz, hogy ezúttal ne így legyen, a mostani mozgalomnak tisztáznia kellene, hogy mit akar a nacionalizmus elutasításán és az emberi jogok felkarolásán túl. A szavazóurnáknál majd kiderül, hogy hívei akkor is annyira egységesek lesznek-e, mint a tegnapi tüntetésen a Lateráni téren.
