A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) a 24. alkalommal ma, a nemzetközi antirasszista napon adta át a Radnóti Miklós Antirasszista Díjakat az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban. Alább a tizenkét díjazott méltatása. Ez alkalommal nyújtották át az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége, a FIR Michel Vanderbroght díját is Alföldi Róbert és Hegedűs D. Géza színésznek, rendezőnek.
Droppa Györgynek nem is lehetnek más eszméi. Édesapja a két világháború között működött, munkás művelődési, -testedzői egyesület egyik vezetőjeként és annak, nyilasok általi feloszlatása után védte, bújtatta a kiszolgáltatott embereket. Szülei a MEASZ alapító tagjai. Droppa György különféle tisztségei mellett máig aktív civil élet folytat, számos társadalmi szerepet vállal. A többi között alapító tagja, majd ügyvezetője az Alternatív Nobel-díjjal kitüntetett Duna Körnek, elnöke, társelnöke a Zöld Demokraták pártjának, az Európai Zöldek Pártja elnökségi tagja. Tagja a Roma Parlamentnek, a GödÉrt Egyesületnek és a Szervezők a Baloldalért csoportnak. Kevés olyan, a terjedő igazságtalanság elleni tüntetés zajlik Budapesten, ahol nem lehet vele találkozni.
Egységes Diákfront: 2022. október 14-én személyes élmények alapján, valamint a tanárokat ért igazságtalanságokkal szemben a Diákok és a Grund egyesüléséből megalakult az EDF, Magyarország legmeghatározóbb diákmozgalma, s csatlakoztak hozzá más diákszervezetek is. A sztrájkjog ellehetetlenítése, a polgári engedetlenség utáni kirúgások után az EDF tagjai úgy érezték, ki kell állniuk tanáraik méltóságáért, akiket erősen korlátoznak önmaguk képviseletében. Aktivitásukat jelzi, hogy ezért a célért több mint tízezer embert mozgattak meg, aláírások százezreit gyűjtötték, s tüntetéseket, ülősztrájkokat, kulturális programokat szerveztek.
Hidvégi-B. Attila újságíró, emberi jogi aktivista, a roma közélet egyik legismertebb, generációjának egyik legaktívabb közéleti személyisége. Több mint húsz éve vezeti Magyarország egyetlen roma tematikájú hírportálját, a RomNet oldalt. A romapolitikát érintő korrupciókutatásban, a romák elleni gyilkossággal kapcsolatos tájékoztatásban végzett munkája kiemelt fontosságú. Folyamatosan kiáll a rasszizmus és az antiszemitizmus ellen. Szervez hazai és nemzetközi holokauszt-megemlékezéseket, emberi jogi képzéseket, konferenciákat. Szót emel a kilátástalanokért és reményvesztettekért, a meg nem hallott emberekért, a cigánytelepeken, a falvak mélyén naponta nélkülözni kényszerülő százezrekért.
Iványi Miklós a metodista gyökerű Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség lelkészeként szolgál, gyülekezete az 1970−80-as években az üldöztetések miatt elvesztette a templomát, s a lelkész az utcán tartotta istentiszteleteit. Egyháza a holokauszt 60. évfordulóján bűnbánó istentiszteleteket tartott, s emléktáblát helyezett el azokon a vasútállomásokon, ahonnan vagonok indultak a megsemmisítő táborok felé. Iványi Miklós szervezésében 35 magyarországi és két ukrajnai helyszínen állítottak emléktáblát, Kamenyec–Podolszkijban emlékművet is. Részt vett humanitárius segítség eljuttatásában az ukrajnai háborús területekre; a többi között gyógyszereket, élelmiszert vittek civileknek, katonáknak. Amióta hazánkban felerősödtek az antiszemita, rasszista hangok, méltóságnapi rendezvényeket szervez a társadalomból kirekesztett minden népcsoportnak. Mélyen hiszi, hogy így segíthet lerombolni az előítéleteket. 2007-óta templomát a Méltóság Napja-templomnak nevezik: mindenki előtt nyitva áll, hiszen mindenkit megillet a segítség, a méltóság, függetlenül attól, hogy hívő vagy sem. Az utóbbi években bekapcsolódott a MEASZ kispesti szervezete által kezdeményezett, a helyi zsidók, cigányok elhurcolására emlékező gyásznap programjaiba.
Dr. Karsai Dániel az egészségi állapota miatt, sajnos, nem tudott jelen lenni a Radnóti Miklós Antirasszista Díj áltadásán, ám a laudáció nem maradhat el. Amikor azt mondják róla, hogy harcol az emberi méltóság védelmében a jelenlegi hatalom ellen, hangsúlyozza, hogy ő nem valaki vagy valakik ellen, hanem az életvégi döntéshez való jog megteremtéséért és a kulturált közéleti párbeszéd előmozdításáért lép fel. Azt mondja: mindkét ügyben nagyot léptünk előre. A MEASZ elismerését is ennek jeleként fogadja. Azért küzd – és ezért a strasbourgi Emberi Jogok Bíróságáig is elment −, mert Magyarországon börtön várhat arra, aki segít az életvégi döntés végrehajtásában, akár passzívan is. Ez sérti a betegek alapvető emberi jogait. Megkapta a többi között a Magyar Civil Becsületrendet, s mi a Radnóti-díjjal fejezzük ki tiszteletünket iránta.
A március 15-e alkalmából tett 12 pontos felhívásából idézünk néhányat. „Mit kíván a magyar nemzet? 1. A valódi nemzeti egység megteremtését! Nincs olyan, hogy nemzeti oldal! Csak a nemzet oldala létezik, amibe minden nemzet- és honfitársunk beletartozik, világnézettől függetlenül… 2. Közös ügyeink intézésének alapja legyen az emberi méltóság! Az emberi méltóság sérthetetlen alapjog, amely az emberi létezés értelmét adja… 4. Védjük meg a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjait! Követeljük a gyermekvédelem és idősellátás azonnali és teljes felülvizsgálatát. Nem pusztán a törvényekét, mert az csak halott szó papíron. Magát a rendszert.
Kiss Ambrus Budapest általános főpolgármester-helyettese sosem zárkózott el a vitától, hiszen ha meg akarjuk érteni, mit, miért mond, tesz a másik, az a saját világképünket is alakítja. Munkanélküliségről, foglalkoztatásról című könyvében például a Zala megyei élethelyzeteken keresztül mutatja be az állam és a civil szervezetek kilencvenes évekbeli harcét a tömegessé váló munkanélküliséggel.
Ami az antifasizmust illeti, szerinte ez humanista mentalitás, magatartási minta. Ugyanakkor ez a mentalitás még ma is küzdelemre van ítélve, naponta bizonyítanunk kell az igazságot. Látjuk, hogy a másik megbélyegzése, kirekesztése a szavakkal kezdődik, amit előbb-utóbb tettek követnek. Szerinte ezek ellen először szavakkal kell fellépnünk, de ha kell, tettekkel, ránk, humanistákra jellemző békés tettekkel kell ellenállnunk. Mindezt hangsúlyozta emlékezetes beszédében a tavalyi díjátadásunkon.
Dr. Komáromi István dalszerzőt, előadóművészt Komáromi Pistiként ismerjük, aki tulajdonképpen nyugállományú rendőr-tábornok, mérnök, a hadtudomány egyetemi doktora. Számos elismerése közül a civil díjakra a legbüszkébb, hiszen huszonegy társadalmi szervezetben tevékenykedik. A többi között roma−magyar díjat, a Béke Nagykövete elismerést, a Magyar Kultúra Lovagja címet kapott, és megkapta a Krúdy Irodalmi meg a Pro Arte-díjat is. Mély meggyőződése, hogy az antifasizmus és az antirasszizmus egyetemes érték. Művészetében is ezeket képviseli.
M. Lengyel Lászlót újságírói nevén ismerik milliók Lengyel Lászlót, akinek szülővárosában, a soknemzetiségű Mohácson egyáltalán nem számított a származás. Szerencsésnek mondja magát, hiszen mindig olyan közegben élt, dolgozott, ahol az igazság, a tisztesség, a szakmaiság csak úgy érvényesülhetett, ha az ember állást foglalt, felvállalta, hogy nem csupán érdekek, de értékek mentén is történnek a dolgok, és nem mindegy, milyen eredménnyel. Gyakran tapasztalta, hogy nem minden gondolat, törekvés találkozik értékrendjével, s a káros, veszélyes, embertelen eszmék ellen szóban és tettel is szembeszállt. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége kül- és biztonságpolitikai szakosztályának elnökeként, a Nemzetközi és Európai Újságíró-szövetség magyarországi képviselőjeként, az Európai Parlament Daphne Caruana Galízia-díjának magyar zsűritagjaként adott és kapott. Az utóbbiak sorát megérdemelten növeli a Radnóti-díj.
Para-Kovács Imre író, újságíró, a Klubrádió szerkesztője, műsorvezetője. Világéletében azt tapasztalta, hogy az erősek megalázzák és gyűlölik a gyengéket, a többség uralkodik a kisebbségen. Nem rejti véka alá undorát és dühét amiatt, mert a Jó ma is gyakran vereséget szenved, a Rossz ma is megannyiszor győzedelmeskedik és kineveti a kiszolgáltatottakat. Szerencsésnek tartja magát, hogy írásaiban, műsoraiban messzebbre hallatszik hangja a többségénél. Megvetné magát, ha mindezt kizárólag saját boldogulására használná. „Pénzt, védelmet, erőt nem adhatok, de legalább tolmácsolhatok a némák és a süketek között” – vallja.
Amit Sárosi Attila helytörténész nem tud Esztergomról, azt szinte nem is érdemes tudni. „Esztergom Anno” Facebook-oldalán a város egész történelmén belül a többi között az esztergomi zsidóság múltjáról, az eltűnt vallási közösségből, relikviáiból ismerhetünk meg tőle sokat. A judaisztika és a zsidóság történetének tanulmányozását azért választotta, mert úgy gondolta, a története, a vele történtek, a miértek és a hogyanok háttérbe szorultak Esztergomban. Fontos, hogy a helyiek és az odalátogatók megismerjék a ma már a városban „hivatalosan nem létező” zsidó közösség múltját is, hiszen a deportálásokig ott élt ötszáz ember, sőt, előtte, a „fénykorban” a közel ezerfős zsidóság nem tűnhetett el nyomtalanul. Egyrészt a helytörténeti jelentősége miatt sem, másrészt nemcsak a vészkorszak előtti idők emlékei, hanem a holokauszt nyomán keletkezett sebek sem.
V. Naszályi Márta budavári polgármester asszony pályája kezdetétől egyre érzékenyebbé válik mások fájdalmaira és hátrányos megkülönböztetésére. Az I. kerületi képviselővé választásakor kezdte felkarolni a hátrányos helyzetűeket. Az akkori vezetés egyes állampolgárokat ki akart zárni a közösségből, a nemzetből. Polgármesterré választása után támogatási rendszert dolgoztak ki a kerületi rászorulóknak. Felléptek a gyűlöletre épülő rasszizmus, főleg az antiszemitizmus ellen. A Kapisztrán téri „becsület napjának” és „kitöréstúrának” nevezett évenkénti szélsőjobbos gyűlöletmenet nem csupán a helyi kisebbségeket fenyegeti, hanem mindenkit. Ezért fogtak össze − politikai oldaltól függetlenül − három budai kerülettel, hogy „Ostrom 79” néven valódi tényekre és személyes történetekre épülő, szélsőségektől mentes legyen az emlékezés. Jogos a polgármester büszkesége, hogy mind többen választják ezt a rendezvényt a gyűlöletparádé helyett. A MEASZ külön értékeli, hogy rendszeresen részt vesz Őrsi Gergely mellett az antifasiszta megemlékezéseken.
Zelenka Pál Győző az évtizedek óta a budapesti XIII. kerületben dolgozó gépészmérnök rendszeresen vállal karitatív tevékenységet. Nemcsak munkatársaival törődik, készséggel adakozik közcélokra, művészeket, közösségeket, hátrányos helyzetűeket, súlyos betegeket is támogat, a többi között a Fóti Gyermekvárost, az Aranyág Alapítványt, a Gyermekétkeztetési Alapítványt, az Országos Roma Önkormányzat által fenntartott iskolákat, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatot, fogyatékosok napközi otthonait, árvíz- és belvízkárosultakat. Élelmiszer- és bútoradományokkal, karácsonyi ünnepségek szervezésével segíti a hátrányos helyzetű településeken – Tiszabőn, Pácon, Szirákon, Tiszaroffon, Nagyecseden és másutt − élő családokat. Személyében azt tiszteljük, hogy vállalatvezetői, tulajdonosi lehetőségeit példamutatóan felhasználja jótékony célokra.