A kommersz, vagyis a kereskedelmi tömegtermék bár minősített árufajta, önmagában még nem pejoratív megjelölés. De ha valami üresen kommersz, az már azt jelenti, hogy semmi sincs benne, ami értékes, használható, vagy érdemleges volna. Pontosan ilyen ez a film is, magyarán: fölösleges tucat termék!
Ben Barber (Kevin Hart) egy jelentéktelen gimnáziumi biztonsági őr, aki minden szabadidejét számítógépes lövöldözős társasjátékkal tölti, mert az álma az, hogy rendőr lehessen. Még kedvese, az igen szemrevaló Angela Payton (Tika Sumpter) is csak annyira tudja felizgatni, hogy leginkább szájhős dumával mesél neki a „Sötét Pöröly” által reá váró szexuális csodákról, semmint, hogy ténylegesen bizonyítaná. Angelának van egy nyomozó bátyja az atlantai rendőrségnél, akinél Ben szeretne bevágódni, és bebizonyítani neki, hogy méltó mind a rendőri hivatásra, mind Angela kezére.
James Payton (Ice Cube) legfőbb gondja azonban a senki által nem ismert Omar leleplezése, aki valamiféle jugoszláv fegyverüzlettel készül rosszat tenni. Amikor Ben értesítést kap arról, hogy felvették a rendőr-akadémiára, James mégis vállalja, hogy egy napig vele mehet razziázni, így vagy bizonyíthatja rátermettségét, vagy egy életre elmehet a kedve a valódi rendőrmunkától. Brooks hadnagy (Brice McGill), Santiago (John Leguizamo) nyomozó meg a többiek a kapitányságon tudomásul veszik, hogy mire megy ki a dolog. A közös járőrözés közben a nagypofájú, őrültként hadonászó, zöldfülű Ben rendre felsül, de nem lehet kitenni a szűrét még akkor sem, amikor az eszelős nap végén eljutnak a legnehezebb, immár éles bevetésig: a fegyverüzlet leleplezéséig, mert bizonyos nyomokhoz az újonc jutott véletlenül. Itt Jamest tőrbe csalják a korrupt rendőrtársak. Ben ismét engedély nélkül beavatkozik: el akarja hitetni a jelenlévőkkel, hogy ő volna a hírhedt Omár, de aztán megjelenik a valódi bűnöző (Laurence Fishbourne) is, aki mindenáron szeretné az őt üldöző Jamest is belevenni a buliba. Az persze ellenáll,a nagylövöldözésben még egy raktárépületet is felrobbantanak, mire mindenki épségben, vagy kisebb sebekkel előkerül, a jók elnyerik jutalmukat, a rosszak a büntetésüket és lehet szépen hazamenni.
A „dajkameseklisé”-film csupa sokszor látott sablonokból építkezik, ehhez is négy forgatókönyvíró (Greg Coolidge, John Mantzoukas, Phil Hay és Matt Manfredi) kellett. James rezzenéstelen arcú magányos hős, aki mellé kell egy dumagép, Ben, aki az idegeire mehet, mert az humorforrás. James rendszeresen a parancs ellenében ténykedik, de a felettese ezzel együtt megbízik benne, sőt szereti. A tiszta zsaru mellé kell piszkos zsaru is, aki persze lelepleződik. Azt nehéz elhinni ugyan, hogy a világ bármely rendőrsége bárki kívülállónak megengedné, hogy rendőrnek adja ki magát és akciózzék, amerikai filmen ez is rendre lehetséges. Az amerikai rendőr mindig csak hívja a segítséget, de sose várja meg, hanem azonnal akcióba kezd, mert így kívánja a hősmítosz. Az akcióhős törvény őre ezekben a filmekben mindig azt hiszi, hogy joga van tömegben lövöldözni, minden szabályt áthágva száguldozni, járgányokat összetörni, emberek életét veszélybe sodorni csak azért, mert ő most „eljár”. A kommersz akciófilm lényege, hogy öncélúan tele legyen olyan látványelemekkel: lövöldözéssel, robbantással, üldözéssel, aminek semmi értelme, csak látványos. Arra sincs ésszerű magyarázat, hogy a gyönyörű lány mit eszik ezen a nála jó egy fejjel alacsonyabb, szellemtelen dumagépen, de a kommersz egyik jellemzője, hogy a legesélytelenebb lúzernek győznie kell a történet végére. A feka – pardon, a fekete kisebbségi környezetben játszódó – filmek papírmasé hősei mocskos szájú zsargonban igyekeznek állandóan túllicitálni egymást, miközben össze-vissza hazudoznak a nemi, vagy egyéb képességeikről, hatalmukról. Ebben a filmben mindez az ezerszer látott, agyoncsépelt elem benne van, semmi újat, érdekeset, egyénit nem téve hozzá, amiért érdemes lenne megnézni.
A színészi játék, ha lehet a puszta jelenlétet játéknak nevezni, legalább ennyire sablonos. A repperből lett Ice Cube noha nem egy filmben feltűnt már, faarccal elmondja a szövegét vagy akciózik, de eszköztára itt véget is ér, hogy ő macsó jelenség. Kevin Hart cipőbolti eladó a stand up műfajából keveredett ide és lett úgymond komikus. Neki sem ez az első filmje, de bevallom, neki köszönhető, hogy nem aludtam el a filmen, no, nem azért, mert olyan humoros, hanem mert olyan harsány (HamvasDániel magyarhangján) és fárasztó. Persze van, akinek ez kell, emiatt készülnek ilyen filmek is, de azért Kevin hart nem több egy gyengécske Eddie Murphy-utánzatnál. A stábban Laurence Fishbourne az, aki leginkább megközelíti a színész fogalmát, bár ebben a történetben is röhejes, ahogy egyfelől szemrebbenés nélkül lelövi a saját sérült emberét, csak hogy bizonyítsa a könyörtelenségét, másfelől végig azon nyavalyog, hogy James miért nem az ő oldalán áll. A többi szereplő is lényegében csak egy-egy karakter, élő kellék egy kiüresedett kommersz valamiben.
A rendező Tim Story (Birkanyírás, Amerikai taxi, Fantasztikus négyes, Gondolkozz pasiaggyal stb.) valószínűleg készített már ennél jobb filmet is, bár Amerikában szeretnek mindent a bevétel arányában értékelni. Erről a filmről is azt írja a sillabusz, hogy „Ez a fergeteges új „zsaruhaver” akció-vígjáték három hét alatt több mint 90 millió dolláros bevételt hozott az amerikai mozikban.” És akkor mi van? Ahogya magyarmondás tartja: „Amíg lószar van, veréb is lesz.” Gondolom nem áll ez másképp a hazai filmforgalmazásra sem. Sajnos, úgy hírlik, hogy már készítik a folytatást is.
Az Universal idei, 99 perces produkcióját a 16 éven felüliek az UIP-Duna Film forgalmazásában tekinthetik meg. Tőlem a 10 pontos skálán 2 pontot kapott, vagyis meg lehet nézni, de nem ajánlom.