A digitális életformánk ökológiai lábnyomáról szóló híradások jórésze komor képet vetít elénk. A becslések megnehezítik a nem szakértők dolgát, ha meg szeretnék érteni a valóságot. Az Ericsson IndustryLab friss felmérésében az információ- és kommunikáció-technológiai ipar (IKT) ökológiai lábnyomának összetevőit vizsgálta.
A „Rövid áttekintés a digitális ökológiai lábnyomunkról” című jelentés célja, hogy világos képet adjon az IKT-szektor ökológiai lábnyomának témakörében, és túllépjen a kizárólag a termékek villamosenergia-felhasználásnak figyelembe vételén. A tanulmány tekintetbe veszi a termékek teljes életciklusa alatt felhasznált anyagokkal és energiával kapcsolatos üvegházhatású gázok kibocsátását is. Az életciklusra kiterjedő értékelés azért fontos, mivel számításba veszi egy termék vagy szolgáltatás teljes, – például a bányászattól a hulladék-elhelyezésig – tartó környezeti hatásait.
Az IKT-ágazat környezeti hatása összetett, mivel a hatás három szinten jelentkezik:
- az IKT eszközök gyártásával, használatával és a keletkezett hulladék elhelyezésével kapcsolatos kibocsátás (pl. szénlábnyom),
- az IKT használatából fakadó közvetlen és közvetett pozitív vagy negatív kibocsátási hatások (pl. az utazás helyettesítése és a közlekedés optimalizálása),
- valamint a viselkedések és preferenciák módosításának hatása.
A streaming (folyamatos adatátviteli) szolgáltatások hatásáról vagy az IKT és más iparágak összevetéséről szóló cikkek nagy része például legtöbbször a közvetlen szén-dioxid-kibocsátásra, azaz a digitális szénlábnyomra koncentrál, annak ellenére, hogy a technológia egyéb hatásai ennél gyakran sokkal maradandóbbak.
Sokszor emlegetik, hogy a videó streaming, vagy éppen zeneletöltés hatalmas mennyiségű elektromosságot fogyaszt. Ugyanakkor ezek a számítások sokszor téves kiindulási adatokon alapulnak, így a valóságban a letöltések fogyasztása jóval alacsonyabb, mint elsőre véljük. Két évvel ezelőtt például a médiatársaságok arról számoltak be, hogy a Despacito című világsláger mintegy 5 milliárd alkalommal törtét letöltéséhez annyi villamos energiára volt szükség, mint Csád, Bissau-Guinea, Szomália, Sierra Leone és a Közép-Afrikai Köztársaság teljes éves áramfogyasztása.
A jelentés közelebbről is megvizsgálta az esetet, és arra jutott, hogy a Despacito című zeneszám okostelefonra 5 milliárd alkalommal történő letöltéséhez mintegy 0,005 terawattóra energiára volt szükség, beleértve a hálózatok és adatközpontok fogyasztását is. Általánosságban egy dal letöltése 0,001 kWó áramot fogyaszt. A felsorolt afrikai országok áramfogyasztása 2017-ben mintegy 1 TWó volt (1TWó = 1 milliárd kWó).
Az IKT-ágazat lábnyoma továbbra is a világ kibocsátásának 1,4 százaléka – az adatforgalom növekedése ellenére.
- A megújuló forrásból származó villamos energiával ez a lábnyom 80 százalékkal csökkenthető.
- Egy tengerentúli oda-vissza utazás egy személyre jutó üzemanyag-fogyasztásából származó kibocsátása megegyezik 50 évnyi okostelefon-használat kibocsátásával.
- Az egyént tekintve a digitális életforma a teljes ökológiai lábnyom elenyésző része.
- Az, hogy a digitális megoldásokat mire használjuk, kibocsátás szempontjából is fontosabb, mint ökológiai lábnyomuk.
Egyes elemzések szerint az IKT-szektornak a légi közlekedéshez hasonlatos a szénlábnyoma. Az ágazatban használt készülékek teljes élettartamára vetített szénlábnyoma mintegy 730 millió tonna szén-dioxid. Ez magában foglalja valamennyi eszköz energia-felhasználását, továbbá a rendszer minden más elemének is, mint a hálózatok, adatközpontok, telefonok, számítógépek és egyéb használói eszközök előállításának kibocsátását számtalan egyéb érték mellett.
Öt évvel ezelőtt a légi közlekedés üzemanyag-használatból származó kibocsátása 800 millió tonna volt. Ez alapján a két terület valóban összevethető lenne, ha csak ezt az értéket vennék figyelembe. Azonban ahhoz, hogy az összehasonlítás kiegyensúlyozott legyen, a légi közlekedés esetében a repülők és egyéb eszközök előállítását, a repterek működéséhez szükséges operációkat (ideértve a földi járműveket is), az eszközök leszerelését és egyéb üvegházhatású gázok termelését is be kellene vonni a számításba.
Jelenleg a Föld lakosságának 70 százaléka használja az információ- és kommunikáció-technológiai ipar szolgáltatásait; a becslések szerint a világ népességének mintegy tizede repül évente, és csak 1 százalék számít rendszeres használónak. Tehát még ha a szénlábnyomok összevethetők lennének is, az egyénre bontott hatások mégis látványosan eltérnének.
Mit tehetünk a digitális életünk negatív hatásainak csökkentéséért?
Pernilla Bergmark, az Ericsson kutatási szakértője és az IndustryLab társszerzője elmondta: „Félreértés ne essék, bár a jelentés azt mutathatja, hogy digitális ökológiai lábnyomunk kisebb, mint várnánk, ez még nem ok arra, hogy elégedetten hátradőljünk. Az Ericsson eddig is élen járt abban, hogy rámutasson, miként lehet a digitális technológia szén-dioxid kibocsátását felére csökkenteni 2030-ra. Az elsők között vagyunk, akik tudományos alapú célszámokat tűztek ki avégett, hogy a Föld hőmérséklet-emelkedése ne haladja meg az 1,5 Celsius fokot az iparosodás előtti szinthez mérten”.
Emellett az egyénileg is sokat tehetünk a digitális lábnyomunk csökkentéséért azzal, hogy:
- az okostelefonjainkat és egyéb IKT-eszközeinket tovább használjuk, mielőtt újabbra váltanánk,
- az IKT eszközöket újra hasznosítjuk vagy újra felhasználjuk,
- a digitális szolgáltatásokat kisebb (vagy kisebb fogyasztású) eszközökön használjuk,
- megújuló energiaforrást használunk az eszközök töltésére,
- nem veszünk olyan eszközöket, amelyeket nem tudunk kihasználni (a használaton kívüli eszközöket továbbadjuk),
- jelezzük a szolgáltatóknak, hogy az ő környezeti lábnyomuk is számításba vesszük a vásárlói döntésünk meghozatalában,
- olyan cégektől vesszük az eszközeinket, amelyek környezeti kibocsátási határértékeket szabtak maguknak,
- olyan IKT-szolgáltatásokat használunk, amelyek segítenek a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében.
Ez utóbbiban lesz fontos szerepe a mobilhálózatok következő nemzedékének, az 5G-nek. Minden előző generáció növelte a technológia energiafelhasználását és karbon-kibocsátását. Az 5G ezzel szemben a leginkább energiatakarékos hálózati szabvány lesz. Emellett az új infokommunikációs megoldások révén egyéb ipari ágazatok is 15 százalékkal csökkenthetik kibocsátásukat 2030-ra. Ez mennyiségében több mint az EU és az USA együttes kibocsátása jelenleg.