A legrosszabbtól kell tartanunk a Kijev felé kígyózó katonai menetoszlop láttán, mert Putyinnak győzelemre van szüksége Ukrajnában, és hogy ennek kik lesznek az áldozatai, az nem érdekli őt. Ezt a véleményét fejti ki Berthold Kohler, Németország vezető konzervatív orgánumának, a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak az egyik társkiadója, a lap internetes oldalán közzétett kommentárjában. Szerinte a Kremlt meglepte az ukránok ellenállása, és emiatt most teljes brutalitással fogják bevetni hadigépezetüket, hogy legyűrjék a „testvéri népet”. Az ukrajnai hadjárat kudarca veszélyekkel járna magára Putyinra is, nem csupán a hatalmára nézve.

A rubel szabadesésben, az orosz gazdaság súlyos válságban. Egyszer az oroszok legendás tűrőképessége is kimerül. Putyinnak győznie kell, és hogy milyen erőszakorgiákra képes, azt már bebizonyította Csecsenföldön és Szíriában.

Azért, hogy megállítsák Putyint a véres úton, most az Európai Unió is Ukrajnába irányuló fegyverszállításokat finanszíroz, ezeket azonban nem lehet Magyarországon keresztül szállítani – írja a német kommentátor, és így folytatja: a közép-európai országok viszont Zelenszkij ukrán elnök azon könyörgését is hajlandóak meghallgatni, hogy nyissák meg előtte az Európai Unió kapuját. Ez lehetne Kohler szerint ezzel a megtámadott országgal a szolidaritás és összekapcsolódás legerősebb jele, eltekintve a NATO-tagságtól, amire azonban Nyugaton már gondolni sem mernek, mióta Putyin atomháborúval fenyegetőzött.

Ám valóban lehet-e hinni azt, hogy a Kreml elfogadná Ukrajna EU-csatlakozását, ha a szétbombázott Kijev biztosítaná afelől, hogy örök időkre lemond a NATO-tagságról? Putyin nem azért rohanta le Ukrajnát, hogy a vasfüggönyt már az orosz határnál leengedje – válaszolja meg saját kérdését a Frankfurter Allgemeine Zeitung véleménycikkének szerzője. Szerinte az EU által vallott értékek Putyin és rezsimje számára nagyobb fenyegetést jelentenek, mint a NATO összes hadosztálya. Ha teljesen ki kellene vonulnia Ukrajnából, akkor felperzselt földet hagyna hátra maga után.

A bécsi Der Standardban Lendvai Pál e heti kommentárja lényegében ugyanezzel foglalkozik: szerinte Putyin saját országának gazdasági nyomora elől menekül.

Kevés az annyira korrupt társadalom, mint az orosz, a bürokraták illegális bevétele egyes becslések szerint elérheti az állami költségvetés egynegyedét is – írja Lendvai. Felhívja a figyelmet arra, hogy a KGB-alezredesből lett örökös elnök alaposan felfegyverezte ugyan Oroszországot, ám okkal tart egy liberális és demokratikus Ukrajna szomszédságától – nem csupán az emberi jogok kapcsán, hanem amiatt is, hogy a múlt két évtizedben rettenetesen alakult Oroszországban a gazdasági mérleg. Az egy főre jutó jövedelem alacsonyabb, mint Bulgáriában. Oroszországban a leggazdagabb egy százalék kezében van a vagyon 57 százaléka – az Egyesült Államokban csak 30 százaléka. Ötmillió orosz hagyta el hazáját 2000 óta, és tovább 30 millió távozna szívesen. A rezsim legérzékenyebb pontja ugyanakkor, hogy az oroszok külföldön levő összvagyona immár meghaladja az éves bruttó hazai termék értékét. A külföldre menekített, tisztára mosott pénz Putyin Achilles-sarkának bizonyulhat, ha befagyasztják ezeket az oligarchavagyonokat – vélekedik Lendvai Pál a Der Standardban.

Ugyanez a lap, tehát az osztrák Der Standard terjedelmes riportban számol be arról, hogy Bécsben is készülnek az ukrajnai menekültek fogadására. A Happel-stadion melletti sport- és szabadidőközpontban rendeznek be számukra fogadóállomást, teremtenek ideiglenes szálláslehetőséget. A várható menekültútvonal mentén csak Budapest van az osztrák főváros előtt – jegyzi meg Michael Ludwig, Bécs szociáldemokrata polgármestere.

Csak jelzésszerűen utalok még arra, hogy a hamburgi Die Welt terjedelmes riportot közöl arról, hogy az EU keleti országaiban nagy fogadókészség mutatkozik az ukrajnai menekültek felé. Lengyelországba a lap tudomása szerint eddig mintegy 300 ezren érkeztek, de Orbán Viktor magyar miniszterelnök is azt közölte, hogy mindenkit beengednek. Lutz Stordel, a konzervatív német lap újságírója megjegyzi: a német média nagy része ezen csodálkozik – mi történt a lengyelekkel, milyen jóságos szellem szállta meg Orbánt, kérdezik –, de csak azért, mert félreértik a gondolkodásmódot, azt, hogy ezekben az országokban eltérően viszonyulnak a szomszédos országokból menekülőkhöz, mint a más kontinensekről érkezőkhöz.

Orbán gyáva ahhoz, hogy színt valljon

(szerző: helyben.hu) Hegedűs Dániel szerint a magyar kormányfő nem változtat a külpolitikai irányvonalon, mert ahhoz előbb a belpolitikában vissza kellene állítania a demokráciát

Los Angeles Times/AP Rászakadt az ég Orbán Viktorra, aki olyan szoros kapcsolatot épített ki és ápol évtizede Putyinnal, hogy jó ideje úgy tekintenek rá: ő az orosz államfő első számú szövetségese az unión belül. Még akkor is óvakodott kiállni a Kreml ellen, amikor az már hatalmas erőket vezényelt Ukrajna határaira, sőt a nacionalista magyar politikus változatlanul ostorozta a szankciókat. Ugyanakkor Moszkvában személyesen kért több földgázt.

Csak az invázió megkezdése után jutott el odáig, hogy Oroszországot nevezze meg felelősként, ami alapvető változással járhat a politikájában. Bár még akkor sem nevezte néven Putyint, és óvakodott attól, hogy agressziónak nyilvánítsa a „speciális hadműveleteket”. Hegedűs Dániel, a berlini Német Marshall Alaptól azt mondja, a politikus alighanem rádöbbent: egyenlőtlen partner a kétoldalú viszonyban, és hogy erre nem lehet stabil együttműködést alapozni.

Tehát összedőlt az egész eddigi fideszes irányvonal, mert immár látnivaló, hogy az oroszok biztonsági fenyegetést jelentenek a régióban. Így Orbán mind inkább rákényszerül, hogy válasszon, kivel tart: Moszkvával vagy Brüsszellel, illetve Washingtonnal. Ám nagyon úgy látszik, hogy kitart a kötéltánc mellett.

EUobserver Hegedűs Dániel kilátástalannak tartja, hogy Orbán Viktor újra demokratizálná Magyarországot, még akkor sem, ha enélkül nem lehet megoldani a jogállami vitát az EU-val. Ennélfogva – mondja a szakértő – nem szabad messzemenő következtetéseket levonni abból, hogy a politikus jelenleg parírozni igyekszik Ukrajna kapcsán. Azon van, hogy levesse magáról a billogot, hogy Moszkva érdekeit képviselő bajkeverő. Az orosz elnök trójai falova Brüsszelben.

Valójában a miniszterelnök változatlanul kettős fenekű politikát folytat: navigál a közös uniós álláspont és Moszkva érdekeinek kiszolgálása között. A lakájmédia terjeszti a Kreml-féle szöveget és félretájékoztatást, a budapesti kormány pedig nem szállít fegyvert Ukrajnának, ugyanakkor nem érvénytelenít olyan szerződéseket, mint Paks 2 megépítése, illetve a Nemzetközi Beruházási Bank befogadása.

Orbán már nem tud tiszta lapot nyitni, mert itt a kampány, így végképp nem vallhatja be, hogy hatalmas hiba volt az egész eddigi orosz kapcsolat. Ha oda a hit, hogy ő tévedhetetlen, akkor abból további kellemetlen kérdések következhetnek. Pl. hogy miért kellett tengelyt akasztani Nyugattal – a kormányfő egész világképe kérdőjeleződne meg. Orbán ezúttal nem tud lélegzet-elállító fordulatot produkálni a külpolitikában, mert ahhoz alapvető váltás kellene odahaza is. Csakhogy ez kizárt, hiszen autokrata és tolvaj.

Frankfurter Allgemeine Zeitung Ukrajna ügyében Orbán egyszerre fúj hideget és meleget: egyrészt lezárta az utat az Ukrajnának szánt nyugati fegyverek előtt, másrészt nem győzi bizonygatni hűségét az uniós és NATO-partnerek iránt. Semlegességre törekedve azt mondja, az ország nem hagyja, hogy belekeveredjen a válságba, viszont elfogadta, hogy az EU harceszközt vegyen Kijevnek.

Gyámkodni kíván a határon túli magyarok fölött, de amit a kárpátaljai magyarokról hangoztatott jó időn át, az egybeesett Moszkva mondandójával. Most pedig azon dolgozik, hogy különválassza az ottani magyar kisebbség, illetve Ukrajna, illetve az ukrán nép többi részének érdekeit.

Deutsche Welle Nagyon úgy néz ki, hogy az ukrán válság nyomán újjászületik az Európai Unió, még Orbán Viktor is visszakozik, pedig ő aztán sorscsapás Brüsszel számára. Hiszen egyre inkább autoriter irányba viszi országát, korrupt és vállaltan ellenzi a demokráciát. Megosztotta az EU-t, közös döntéseket hiúsított meg. Mivel lebontja a jogállamot, összetűzött a szervezettel. De keresztbe feküdt a bevándorlási politikának is.

Ezért most pávatáncot ad elő, miután hatalmas a felzúdulás a háború miatt. Gyorsan hátraarcot csinált, noha pár hete Moszkvában még mindenben támogatta Putyint. Efelé tereli az is, hogy a magyar társadalom Ukrajnát pártolja a viszályban.

The Times Elképzelhető, hogy az orosz államfő belebukik az ukrajnai katonai kalandba, mert teljesen rosszul mérte fel a helyzetet és elszúrta az egész műveletet. Abból indult ki, hogy pillanatok alatt lerohanja a szomszédos országot, így az megadja magát, ám az ukránok helytálltak, az orosz katonákról pedig kiderült, hogy harci moráljuk nem a legjobb. Olyan gondok is vannak, hogy nem jól szervezik meg az ellátást, durván bánnak a katonákkal.

Azonkívül teljesen más hódítóként és nem felszabadítóként felbukkanni. Arról nem beszélve, hogy az egységeknek öregasszonyokra, óvodákra, illetve olyan emberekre kell lőniük, akik semmiben sem különböznek tőlük. Így amikor fegyvertelen civilek állnak a harckocsik elé, azok megtorpannak vagy kitérnek.

Az sem vált be az elnök számításaiban, hogy a Nyugat berezel és megosztott lesz. A paranoiás, a világtól elszakadt elnök inkább az egységet erősítette a másik oldalon. Már látszik, hogy Moszkva nem tud győzni. Ám éppen ezért minden eddiginél veszélyesebb, mert nem fújhatja le a háborút, azaz még több lesz az áldozat, miközben ő maga csak még jobban elszigetelődik.

A kulcsot palotaforradalom vagy népfelkelés adhatja be neki, ám ez csak növeli a kockázatot, mert elárulta, hogy adott esetben még az atomütőerő bevetésétől sem riad vissza. De még ennél is rosszabb volna, ha térdre kényszerítené az ukránokat. A világnak közbe kell lépnie a megoldás végett.

Süddeutsche Zeitung Ukrajna a szabadságért és az európai értékekért küzd, de úgy, hogy azon immár élet és halál múlik az országban. A Nyugatnak ennek megfelelően kell eljárnia, persze nem szabad háborúba keverednie, mert az végzetes lenne. Arról nem beszélve, hogy még az atomháborút sem lehet kizárni, ha Putyin végképp elveszti a józan eszét.

Ukrajna uniós felvétele nem reális, e pillanatban inkább csak jelkép. Mert ahhoz sok mindenen változtatni kell. Így pl. fel kellene adni az egyhangú döntéshozatal elvét, ám ahhoz minden bizonnyal ragaszkodik a magyar és a lengyel kormány. A két ország viseli a fő terhet a menekültek fogadása ügyében. Ezek után nagyon valószínű, hogy Budapest és Varsó sokkal elszántabb lesz Brüsszellel szemben a jogállami vitában. Hogy ez a kérdés miként oldódik meg, az sokat el fog árulni arról, milyen is lesz az új egység Európában.

Frankfurter Allgemeine Zeitung A konzervatív újság egyik kiadója arra figyelmeztet kommentárjában, hogy Putyin nem tud hová hátrálni, ezért a legrosszabb fenyeget Ukrajnában. A politikus számára az egyetlen alternatíva a győzelem, ennélfogva nem érdekli, hogy az mekkora anyagi és emberi áldozatokkal jár. Ha felsül, az az uralmát veszélyeztetné. De hogy mire képes, azt már bizonyította a csecseneknél és Szíriában.

Hogy hová jutottak a dolgok, az kiderül abból, hogy immár az unió is felfegyverzi Ukrajnát. Csak éppen Magyarország nem engedi át a területén ezeket az eszközöket, de ez ügyben Budapest csupán azt nyújtja, amit szokott. Ellenben a többi V4-ország támogatja, hogy Kijev juthasson az EU-ba. Amúgy Moszkva szemszögéből az európai értékek akkora veszélyt képviselnek, hogy amellett eltörpül a NATO egész hadereje. Ha az elnök valaha is távozik a szomszéd államból, a felperzselt föld lesz a hagyatéka.

Der Standard Paul Lendvai arra hívja fel a figyelmet, hogy Oroszország szinte párját ritkítóan korrupt: a bürokrácia annyi pénzt vág zsebre illegálisan, hogy az a költségvetés egynegyedének felel meg. A háború miatt azonban sok szó nem esik a gazdaság sanyarú állapotáról, pedig a hanyatlás elképesztő. Az egy főre jutó GDP még az uniós szegényház Bulgária szintjétől is elmarad. A GDP ott tart, mint 8 évvel ezelőtt.

Az elnök minden katonai ereje dacára fél a liberális és demokratikus Ukrajnától. A többi közt azért, mert országában hatalmas az egyenlőtlenség. A tehetősek az összvagyon 57%-át tartják kézben, az amerikaiaknál ez a mutató 30%. Ötmillióan már kivándoroltak, de Putyinnak csak az fontos, hogy támogassa az általa létrehozott hatalmi hálózat. Paul Krugman szerint éppen itt van az Achilles-sarka, mert könnyen véget vetne az uralmának, ha külföldön lefoglalnák az oligarchák által kimenekített milliárdokat. Ehhez lépniük kellene a nyugati kormányoknak.