Sírnak a fák a győri Zechmeister utcán, a Rába-parttal, a kettős Rába-híddal szemben. Zokogásuk áthallik a gyilkos fűrészgépek sivításán. Rettenetes végítéletet mondott ki rá valaki a város zöldjéért felelős ügyosztályon, ki tudja, kinek az utasítására.
Legalább tíz méter magas, meglehetősen ágas-bogas fákról van szó, amelyeknek ágait tőből elmetszi a gép. Akik a gépet kezelik, nem tudják, ki rendelte el a sokakat megbotránkoztató fairtást a pompás karmelita templom és a valamikori rendház (ma szálloda) tövében. A levágott ágaknak semmi bajuk (lásd a fényképeket!), a tőből kivágott törzsek egészségesek, mint a makk. A Rába-szer fái évtizedek óta enyhet adó árnnyal ajándékozták meg déltől napnyugtáig ezt a szép útszakaszt, fölszívták a velük szemben kialakított autóparkoló benzinbűzét, ernyőt tartottak a záporban megtorpanók fölé, jótékony zöldjükkel nyugtatták az elképesztően ritkán járó győri buszokra várakozók türelmetlenségét, lombjaik alatt kellemes beszélgetésre sarkalltak ismerőst, ismeretlent.
Most sírnak, zokognak a győri Rába-part halálba metszett, fűrészelt ágai, törzsei. Akik vagdalják-szabdalják őket, azt mondják, utasítást, parancsot kaptak a hóhérmunkára. Munkavezető nincs velük.
Pusztán a megrökönyödött, megdöbbent győriek szomorú-megadó sóhajai és méltatlankodó szavai kísérik a fanyűvő szorgalmat.
(Frissítés: a hét végére, 2017. november 18-ra valamennyi fát kivágták.)
Éppen 75 esztendővel ezelőtt ezek a fák már álltak a győri Rába-szeren.