Vagy mégsem regényabszurd? Inkább meseregény felnőtteknek? A Kisasszonyok völgye című, 350 oldalas kötet zavarba ejtően sokszínű, műnemét tekintve – legalábbis jelen recenzió szerzője számára – szinte meghatározhatatlan. Egyaránt líra, epika és dráma.
A Rozoga naplója alcímet viselő Radosza Sándor-könyvet új, átdogozott kiadásban jelentette meg a Green Hungary Kiadó az idei karácsonyra. Nem vetettem egybe a korábbi változatot a mostanival, mindamellett gyanítható, hogy az író igyekezett valamelyest áttekinthetőbbé tenni a rengeteg szálon futó cselekményt. De nem vállalkoznék aprólékos műelemzésre, maradjon meg a feladat a szakavatott irodalomkritikusoknak.
A könyvajánlótól nem szofisztikált, hanem egyszerű, meggyőző érveket várunk. Miért érdemes, vagy nem érdemes a kezünkbe venni egy-egy kötetet? A Kisasszonyok völgyét azok figyelmébe ajánlom, akik szeretik Emir Kusturica filmjeit, Hieronymus Bosch képeit, Marc Chagall fura figuráit, a hrabali történeteket, a csapongó fantáziát. Akik nem a földhöz ragadt sültrealizmus hívei, és nem megkövült esztétikai mérőszalaggal közelítenek a műalkotásokhoz. Akiktől nem áll távol a formabontás, a szürrealizmus.
Az író Radosza Sándor hatalmasat markolt: belegyömöszölte a Kisasszonyok völgyébe a huszadik századi Kárpát-medence összes búját-baját, groteszk és összetéveszthetetlenül magyar tragikumát.
A képzeletbeli völgykatlanban, szűkebb régiónk képmásában félnótás és többé-kevésbé normális emberek élnek, a „felső világtól” elvágva, elzárkózva. Félig magyarok, félig cigányok, vagy tótok, a „holnapista” hitet követik, hétköznapjaik a túlélés jegyében zajlanak. A történelem és saját sorsuk balekjai.
Bár az író igyekszik igazodni a kronológiai sorrendhez, azaz főként az 1944-től 1956-ig terjedő évekhez fűző eseményeket, anekdotákat veti papírra, ám kénytelen utalni a szélesebb értelemben vett históriai összefüggésekre is. A trianoni országvesztésre, a harmincas évek revíziós politikájára, majd a második világháború poklára. A völgylakók javarészt „kisasszonyok”, pártában maradt lányok, vagy férjüket hazaváró feleségek. Tartanak a német és orosz katonáktól, ezért tüzet raknak, hogy annak füstjével távol tartsák őket. Mértéket azonban nem ismernek, így aztán tüzelésükkel éveken át elriasztják saját hazatérő férjeiket, és másokat is, akikkel érdemes volna találkozniuk.
A katlanvilág csak a fővárosi beszerzésekre, lopásokra szakosodott, apagyilkos Gojkó révén tart kapcsolatot az „odafenti” élettel. Zoli, az öccse (beceneve: Rozoga) ütődöttnek tettei magát, mert fél a bátyjától, hiszen tízévesen tanúja volt Gojkó bűntettének. Kettőjük közös szerelme a völgybe vetődött Desiré. A lány bárói család sarja, szülei zsidókat rejtegettek a vészkorszak idején, ezért rájuk is a deportálás várt.
A Kisasszonyok völgyének sok szálon futó, szövevényes cselekményhalmaza nem foglalható össze ennyire zanzásítva. Abba is hagyom. Méltatlan lenne egy igényesen, sok-sok nyelvi leleménnyel megírt, szépirodalmi művel szemben. Radosza Sándor határokat nem ismerő, merész képzelőerejére jellemző, hogy sikerült mégis egységes egészbe foglalnia a hihetetlen és képtelen mozzanatok sokaságát.
A könyv első harmadának időnkénti kuszaságáért a főhős (Rozoga) a felelős, hiszen az ő szerkesztetlen naplóját, burjánzó szövegtömegét szálazza végig az olvasó – ámulva a meseszerű eseményeken. Nem tudjuk, hogy a magát félnótásnak tettető Rozoga képzelődik-e, vagy valóban kinőtt-e a földből egy körhinta, tényleg tehéntrágyából és szalmából készült-e el a Mama születésnapi szobra, valóban megelevenednek-e a sakkfigurák, és tényleg a spájzban tárolják-e a mélyen tisztelt tanító úr csontvázát. Izgalmas rejtvényregényt olvasunk, a talányok megfejtése mindamellett nem könnyű, a megoldás nemcsak egyféle lehet.
A regény szerzője a mű három dimenziójának – a hétköznapi valóságnak, a képzeletvilágnak és a történelmi háttérnek – az összeillesztésével, egybegyúrásával magasra tette önmagának a mércét. Képi ábrázolásmódjának köszönhetően azonban megbirkózott a nem könnyű feladattal, és – különösen a könyv utolsó harmadában – maradandó élménnyel ajándékozza meg az olvasót.