Sálban rekorderek a magyarok, de…

Finoman írva: furcsaságban első,avagy az ország lehosszabb szurkolói sálja. Megvan, hitelesítették, a magyarok megcsinálták üzeneteikkel teleírva a leghosszabb szurkolói sálat. Értelme abszolute semmi ugyan, mégis az érzés duzzasztja honfiúi keblünket: ebben is elsők vagyunk.

Egy közösségi rekordkísérlet alapján 1787-en küldtek be a magyar csapatot buzdító üzenetet a Telenor szurkolói sáljára ötszáznál több településről. Ma pedig online sajtóeseményen, mutatták be az ország leghosszabb szurkolói sáljának hazai rekordját. Videón megmutatták: hogyan készült 350 kiló fonalból és hogyan hitelesítették.

Emellett hírt kaptunk az Ipsos által készített legújabb hazai kutatásról, amely annak járt utána, hogy összehozzák-e a világesemények a magyarokat, miért követünk sportolókat a közösségi médiában, és hogyan szurkol a magyar. A beszélgetők, Gál Gábor, a magyarországi rekordok regisztrátora, Dolezsai Gergely, a Telenor Magyarország márka- és marketingkommunikációs igazgatója, Guld Ádám médiakutató, kommunikációs szakember, Bessenyei Boglárka televíziós személyiség, Kempf Zozó BMX világbajnok, tartalomgyártó és Vágó Piros moderálásával a foci EB ürügyén megfejtették a magyar néplélek mélységeit.

A Telenor legújabb kutatásában megvizsgálta, milyen szurkolói szokások jellemzőek a hazai felnőtt internetező lakosságra az online térben. Az eredmények alapján leginkább a világesemények mozgatják meg az embereket, és be tudnak vonni olyanokat is, akik általában nem követnek figyelemmel semmilyen sportot. A kutatásban részt vevők közel fele (49%) jelezte, hogy nem néz rendszeresen sportot, ám háromnegyede (73%) rendszeresen követi a világeseményeket, 44% pedig a kontinentális eseményeket.

A sporteseményeket – nem meglepő módon – jellemzően inkább férfiak követik, és a válaszok alapján a televízió ma is a legmeghatározóbb felület erre. A válaszadók 70%-a jelölte meg ezt a platformot, viszont ezzel együtt jól látszik az online tér jelentősége is; sokan figyelik a kedvenc sportjukat az internetes sajtóban, weboldalakon, blogokon (42%), valamint a közösségi médiában (34%), 31% pedig online közvetítésen vagy streaming-felületen keresztül is. Ez utóbbi kettő a 18–35 éves korosztályra jellemző.

A kutatásban részt vevők több mint fele azért követi a sportolók online profilját, mert érdekli a sportág, az adott személy sportolói tevékenysége (53%), és sokan figyelik a példamutató magatartása, személyisége vagy tevékenysége (40%) miatt is.

A nemek közti különbségek közül szembeötlő, hogy a férfiakat sokkal nagyobb arányban érdeklik a menetrendek, statisztikák és eredmények, mint a nőket (26% szemben 17%-kal); ugyanakkor a sportolók magánélete (a férfiakhoz mérten) sokkal inkább a nők számára vonzerő (22% kontra14%).

Dr. Guld Ádám úgy összegezte: „Az online felületeken is aktív, sportolói háttérrel rendelkező véleményvezérek óriási tömegek figyelmét képesek megragadni és megtartani. Ez csak részben magyarázható az említett karakterek tényleges sportteljesítményével, és különösen a női fogyasztók esetében sokkal több köze van a sportolók személyiségéhez, megjelenéséhez, életmódjához, magánéletéhez vagy azokhoz a márkákhoz és termékekhez, amelyeket ők népszerűsítenek. Ebben az értelemben a „hétköznapiságot” tekintjük lényeges kulcsfogalomnak, vagyis a fogyasztók az ismert emberek hétköznapjaiba szeretnek betekintést nyerni.”

A Telenor kutatásából az is kiderült, hogy a kitöltők sporttal kapcsolatos közösségimédia-tevékenységére leginkább a passzív szemlélet jellemző: 48%-uk inkább csak megfigyelőként van jelen az ilyen jellegű oldalakon, elolvassa a híreket, megnézi a képeket, viszont kevésbé jellemző a kommentelés (10%) vagy megosztás (5%). Dr. Guld szerint „ezek az eredmények igazodnak a nemzetközi trendekhez: az említett arányok közelítenek a közösségi médiára általában is jellemző „1–9–90” szabályhoz, amely szerint a használók 1%-a állít elő eredeti tartalmat, 9%-a ezt erősíti fel, szerkeszti vagy kiegészíti; 90% viszont csak passzív követője az eseményeknek.

A szurkolás összeköt? Hogyan szurkolunk?

Tegnapi hír: „Újra, mondhatni szokás szerint bepanaszolta az UEFA-nál a magyar szövetséget, illetve a szurkolókat a FARE, vagyis a Labdarúgás a Rasszizmus Ellen nevű szervezet. 

Az angol The Athletic úgy értesült, hogy a jogvédő szervezet azért fordult az európai szövetséghez, mert a Budapestre delegált megfigyelőjük olyan transzparenseket látott a magyar–portugál meccsen, amelyek sértették az LMBQT-közösség jogait. Piara Power, a FARE ügyvezető igazgatója úgy véli, hogy a magyarországi helyzet problémás és határozottabb fellépésre van szükség ahhoz, hogy az egyetemes jogok minden tekintetben érvényesüljenek.

 Mi, magyarok mozogni nemigen szeretünk, néha tömegben vonulunk, esetleg kart lendítünk félreérthetetlenül, kicsit siegheilezünk, kicsit buzizunk, ám ami biztosan összeköt bennünket, az a foci és a most mindent beelőző szurkolás. Isten, haza, család meg a szurkolás! Sállal vagy sál nélkül megmutatjuk a világnak.– Az ám, célszerű lenne a hideg idő beálltáig nyakravalókra fölszabdalni ezt a rekordsálat. Gyerekek tízezreinek nincs sálja, segíthetnék őket a rekordkísérlet kitalálói.