Sok mondat az árulásról

Elárulták a mecénásukat, elárulták az egyetemüket, a barátaikat, a szövetségeseiket. Elárulták a jegyzeteiket, aztán az álmaikat, a Bibliát, később az alkotmányt. Semmihez nem kötődtek, mindentől könnyen szabadultak.

Elárulták a liberalizmust, az ateizmust, és ezekkel együtt az ifjúságukat. Már nem olyanok, mint a többiek, az ujjnyomatuk, a DNS-ük talán még a régi, de semmi kétség, ha ezeknek ára lesz, pénzzé teszik.

Elárulták a becsületüket, az esküjüket, elárulták az országot. Már nem ifjak, nem demokraták, amit nem vett el az idő, azt vitték a piacra. Elárulták a köszönésüket, nincs többé „csak előre” nincs „Isten hozott”, helyettük van az „oszt jó napot”.

Elárulták a szegénységüket, soha sem szerették, ahogy a részeges rokont sem, de nem zavarták el, inkább mások nyakára küldték. Elárulták a szüleiket, rokonaikat, barátaikat, már nem vérségi, nem érzelmi a kapcsolat, hanem üzleti. Az érdekük úgy kívánta, ezért a szeretetet is elárulták. Elárulták a dalukat, már nem hallgatnak a szívükre, mellkasukban ostor ver, az csap le ellenfeleikre. Elárulták az igazságot, mondhatnak, csinálhatnak bármit, még a levegővételük is hazug.

Elárulták a nemzetet, jelzővé tették a múltat, a hősöket, a szabadságharcosokat, az aranylábú focistákat, a nevükre vették őket, hogy beléjük törölhessék a rájuk ragadó piszkot. Még az árulást is elárulták, veszélyt hirdettek, kerítést építettek, konzultáltak, aztán a kertek alatt kéz a kézben elsétáltak a betolakodókkal. Ők, már Júdás pénzével fizetnek, gyermekeiknek is ezt hagyják örökségbe. Jelképük a narancs, a saját lábról leszakadó aranycipő, az asztal az új alaptörvénnyel, a köztársasági elnök pecabottal, de köztársaság nélkül.

A világ most ocsúd fel, mi van ott, kérem: a támogatókat tetszik elárulni? Az aranytojást tojó tyúk szárnyát tetszik tépdesni? Egyre többen fedezik fel, hogy országa lett az árulásnak, az árulásért szól a Himnusz, az árulásért lobog a zászló. Ebben a világban az árulóké a kitüntetés, a megemelt nyugdíj, a kormányhivatal. Az eddig csendben nézelődők vizsgálódni kezdtek. Elfogytak a barátok, az ismerősök, a szövetségesek, már szinte senki sincs, kezdhetik egymást elárulni.