A tanár segít: ugye, az csodás, hogy bár csak húsz évvel az első angol pálya után, de az elmaradott Magyarország mégis belevág a vasútba. Hogyan tette? Majd a hallgatást áthidalandó hozzáteszi: porosz tervekkel, ugye, wales-i és porosz acéllal, belga gőzmodonyokkal, illetve echte magyar korrupcióval, ami miatt a porosz tervező hamar le is mondott. Viszont, kérdezi a tanár, viszont utána mi jött? (A nyitó képhez:Gőzmozdony vontatta HÉV-szerelvény a pomázi állomáson, a szentendrei vonal megnyitásának idején. Forrás: Fortepan/Somlai Tibor)

A friss PISA felmérés szerint a magyar gyerekek gyakorló analfabétának minősíthetők, matematikából és szövegértésből mindenképpen. A matekot most hagyjuk, mi a szövegértés? A definíció szerint az, ha megértjük a szöveg részleteit, és az összefüggéseiket.

Vegyünk egy egyszerű példát, egyetlen mondatot: 1846-ban adták át a Pest–Vác vasutat.

Ezt fogja a magyar diák szövegérteni.

A két település között az út 1846-ban 1 órás menetidővel járt, ami most 2024-ben, a MÁV hivatalos állítása szerint 47 perc, vagyis a magyar kozmosz modernizációja 178 év alatt 13 perc gyorsulást hozott, ami nem sok, de mégiscsak lenne valami, ha az 1846-i menetidőbe bele nem kéne számítani 10 perc állásidőt is Dunakeszin.

Mit árul el mindez? – kíváncsiskodik a tanár. Majd felel, ha már kérdezték.

Már nagyon kurucos eredmény jön ki, ez tény. Három perc pluszért Petőfi meg nem írta volna, hogy „Száz vasutat, ezeret! / Csináljatok….”, mert leégett volna a képéről a bőr az utódok miatt. Akkor már lovon ma is jobban megérné, ló meg, szemben a még használható vasúti kocsikkal, van elég, legutóbb a török elnöknek is jutott. Nem lehet véletlen, hogy Lázár János a MÁV mellett a mezőhegyesi ménesbirtokot is felügyeli az elnöki ellátmánytól az állománygyarapító fedeztetésig.

Átnyergelünk, oszt annyi.

Nézzünk más szövegértést, köhécsel a tanár: az ifiúr szerint a 19. századi ipari forradalom kezdetén a Pest–Vác vonal építése vajon mit ír le, ámde máig ható tanúsággal?

A PISA-felmérés adatait figyelembe véve a delikvens vagy megsemmisülten nézne, vagy elmondaná még egyszer a Petőfi-verset, hisz’ ami abban nincs benne, az nincs is egyáltalán, ha meg mégis van, ott egye a fene. A tanár segít: ugye, az csodás, hogy bár csak húsz évvel az első angol pálya után, de az elmaradott Magyarország mégis belevág a vasútba. Hogyan tette? Majd a hallgatást áthidalandó hozzáteszi: porosz tervekkel, ugye, wales-i és porosz acéllal, belga gőzmozdonyokkal, illetve echte magyar korrupcióval, ami miatt a porosz tervező hamar le is mondott. Viszont, kérdezi a tanár, viszont utána mi jött?

A Pest–Vác vasút, feleli a szövegértésbe belefáradt nebuló, mire a tanár fellélegezve, boldogan kiáltja, hogy ugye megmondta, hogy hülye a PISA, ugye megmondta, hogy nem minden gyerek analfabéta, legfeljebb részlegesen! Igen, bólogat, a sok lopás után a magyar zseni két év alatt cakk-pakk mindent összerakott, nem is lenne szabad hozzányúlni, mert abból nem 3 perc előny, de 30 perc hátrány lenne, ami – ha Petőfi előre megsejti – meg sem születik.

Ennyit a szövegértésről. A lényeg: te sem tudsz mindent, ferdetekintetű PISA. Nincs még veszve minden, ha Buda nem is, valami még áll.