(Forrás: www.muosz.hu) Az Európai Parlament német szociáldemokrata alelnöke kijelentette, hogy Magyarország és Lengyelország folytatja a demokrácia lebontását, és ez igencsak megnehezíti a többiek dolgát – idézi a német Die Welt. Katarina Barley különösen bajosnak nevezte, hogy a háború idején fellépjenek a két kormány ellen, mert mindent felülír a szolidaritás, ám azt azért mégsem hagyja az EU, hogy a két országban demokráciaellenes törekvések érvényesüljenek.
Azaz: a közösség támogatja Lengyelországot az Oroszországgal szembeni viszályban, annál is inkább, mert példaszerű a társadalom hozzáállása. De az ezzel együtt nem járja, hogy a PiS és a Fidesz változatlanul aláássa a jogállamot. A politika még a mostani, súlyos helyzetben sem tenyerelhet rá az igazságszolgáltatásra, nem vásárolhatja fel, nem sajátíthatja ki a független sajtót.
Valamiféle egyensúlyt kell találni a két szempont között, ám a magyar és a lengyel vezetés természetesen másként gondolkodik. Arra hivatkozik, hogy most minden segítséget meg kell adni nekik, egyébként pedig mindenki csukja be a szemét. A válasz erre az, hogy megkapnak mindent a menekültek ellátásához, de ettől még vissza kell állítani a bíróságok önállóságát, a médiának pedig sokszínűnek kell lennie.
Barley azonban nem érzékeli, hogy Budapest vagy Varsó jobb belátásra térne. Csak annyi történt, hogy némi hasadás mutatkozik a magyar–lengyel ellenállási fronton. A lengyelek nem vették jó néven, hogy Orbán nem állt be a szankciók mögé. Ám a nagy szembefordulás elmaradt. Érdekszövetséget tartanak fenn, és most megalakult az új olasz kormány is, amely igen jó véleménnyel van a magyar miniszterelnökről. Vagyis a nehézségek csak erősödnek.
Frankfurter Rundschau Magyarország aggódik, hogy megkapja-e az uniós milliárdokat, mégis lármázik az oroszellenes szankciók miatt, ám e mögött alighanem rendszer van, és lehet, hogy Orbán szerencsésnek bizonyul. Azaz hiába tesz keresztbe a megtorló intézkedések ügyében, az EU felszabadíthatja az alapokat, bár jelenleg még kétség övezi a magyar jogállamot.
Egy német EP-képviselő szerint a magyar vezetés csupán látszatreformokra hajlandó. Ezzel szemben Varga Judit derűlátó. Ám ha Brüsszel megnyitja a pénzcsapot, azzal fontos ütőkártyát ad ki a kezéből. Hogy mi lesz, azt egyelőre nem lehet megjósolni. De nyugodtan feltételezhető, hogy összekapcsolódik a szankciókat elutasító magyar álláspont és a forrásokért vívott harc.
Magyarország a korrupció melegágyának számít. Sokszor Orbán barátai és bizalmasai húznak hasznot az uniós programokból. Daniel Freund, a német környezetvédők strasbourgi törvényhozója úgy látja, hogy további változások nélkül Magyarország az EU nem demokratikus tagja lehet. A liberálisok szintén azt mondják: nem szabad elsietni a befagyasztott pénzek feloldását.
Diplomaták szerint azonban nem jön össze az ehhez szükséges többség az Európai Tanácsban, bár egyelőre a németek és a franciák sincsenek megelégedve a magyar ígéretekkel. Pl. biztosítékokat sürgetnek a sztrájkjog, a kisebbségekkel szembeni diszkrimináció és a tudomány szabadsága ügyében. Ám Orbán pénteken megint csak a Moszkva-ellenes megtorló intézkedések eltörlését szorgalmazta.
Daniel Freund szerint a politikusnak az a mázlija, hogy sokkal nagyobb gondok vannak terítéken, és a megoldásukhoz szükség van az ő beleegyezésére is. Egyébiránt bármennyire meglepő is, de egy valamiben egyért a magyar vezető és Katarina Barley, igaz, teljesen más és más kiindulópontból: igen nehéz jövő előtt áll az Európai Unió.
Le Monde Orbán Viktor már az EU székhelyén is kétségbe vonja az EU értékeit: emberei éppen most nyitottak intézetet Brüsszelben, hogy eszmei harcot vívjanak a szervezettel. A Mathias Corvinus Collegium a magyar kormány nagyvonalú anyagi támogatását élvezi, vezetője a miniszterelnök tanácsadója, Orbán Balázs.
Az intézmény feladata az, hogy elősegítse a vitát a kulturális feszültségekről – mondja az igazgató, Frank Füredi, aki nagyon sajnálja, hogy a magyar kormányfőt egyesek ördögnek állítják be. Úgy véli továbbá, hogy a Magyarországgal szembeni ellenségesség immár irracionális magyarofóbiába ment át.
Ezzel szemben Luuk van Middelaar, egy másik brüsszeli agytröszt, a Geopolitikai Intézet alapítója azon a véleményen van, hogy Orbán igyekszik befolyásolni az ideológiai vitákat. Ehhez pedig egy korszerű kirakatra van szüksége a nacionalista politikusnak.
Sébastian Maillard, a konzervatív Jacques Delors Intézet első embere arra vezeti vissza az új brüsszeli intézet megalapítását, hogy nem egészen két év múlva választások lesznek a kontinensen, Magyarország pedig 2024 második felében soros elnök lesz, ennélfogva Orbán már akkori politikai harcra készül.
Ez pedig megerősíti, hogy nem kívánja elhagyni az Uniót, mint ahogy az olasz miniszterelnök és a PiS sem, viszont igyekszik ideológiailag belülről átalakítani az EU-t, mivel azt jelenleg túl progresszívnak tekinti. Éppen akkor ad lendületet az ideológiai csatározásnak, amikor újjáalakul az európai jobboldal, és közelednek egymáshoz az EP-n belül a nacionalista pártok. Közülük szinte mindnek van tudományos intézete, hogy ideológiailag megtámogassa magát.
Az Euronewsportál úgy véli, oda kell figyelni, hogy Brüsszelben magyar agytröszt létesült, amely függetlenként tünteti fel ugyan magát, de a pénzt az Orbán-kormánytól kapja. Frank Füredi igazgató abban jelölte meg az agytröszt feladatát, hogy alternatív narratívát kíván kínálni az EU buborékkal szemben, mert az nagyon konformista tud lenni és karantént képez más vélemények távoltartására.
Bírálók szerint viszont arra szolgál, hogy terjessze Orbán Viktor vízióját Európáról. Végh Zsuzsa, az Európai Külkapcsolati Tanács kutatója szerint az igazi szándék az, hogy felerősítse a belga fővárosban a magyar vezetés felfogását, hogy az bejusson a politikai főáramlatba. Vagyis a cél nem a konstruktív vita, a magyar kormány nem így működik. Azon felül a főnök, Orbán Balázs a miniszterelnök politikai igazgatója és közvetlen tanácsadója – (párt)ideológiai kérdésekben.
Az időzítés azzal függ össze – hangsúlyozza a szakértő -, hogy 2024-ben jönnek az EP-választások és addig bejáratódhat az intézmény. Rövidtávon pedig az indokolja működését, hogy a magyar fél még egy eszközzel ágálhat az anyagi eszközök megvonása ellen.
Mert az intézmény azok sorába tartozik, amiket állami forrásból tartanak fenn a hivatalos politika propagálására. Egy másik brüsszeli agytröszt munkatársa ott látja a bibit az MCC-nél, hogy az teljesen beáll a hatalom mögé. Azonkívül a gyakorlatban azt tapasztalta, hogy igen nehéz bevonni a jogállami vitába a magyar és a lengyel kormányt, így ezek a fórumok a két ország hivatalos képviselői nélkül zajlanak.
The Economist Új migrációs válság van kirobbanóban Európában, ám arra kell készülni, hogy a populisták rossz megoldásokat ajánlanak – emeli ki a vezércikk. Az év eleje óta az EU illetékesei 280 ezer illegális határátlépőt regisztráltak, ami 77 %-kal több, mint egy évvel ezelőtt. Szerbia pl. szabadon beengedi a világ legszegényebb országából, Burundiból érkező embereket, miután az afrikai állam visszavonta Koszovó elismerését. A „turisták” azután továbbállnak, közismert, hogy 3 ezer eurót kell fizetni az embercsempészeknek, ha valaki át akar jutni az EU határán.
De más országokból is sokan jönnek. Az afgánok és szírek az országukban tapasztalható rettenetes állapotok elől menekülnek, máshonnan a szegénység űzi el a tömegeket, miután a háború folytán az égbe tart az élelmiszer- és benzinár. A klímaváltozás is megteszi persze a maga hatását. Európának azonban nem sok kedve van őket befogadni. A gazdaság a recesszió felé tart, nem úgy, mint hét éve.
A válság újraéledése két gondot vet fel: az ukrán menekültek megsegítése népszerű a nyugati lakosság körében, de az afrikaiakhoz, ázsiaiakhoz már korántsem ennyire kedvező a hozzáállás. A populisták előretörtek. A másik nehézség, hogy teljes zűrzavar van a menedékpolitikában. A déliek tehermegosztást követelnek a többiektől, az északiak erre csak önkéntes alapon hajlandók, ám az nem vált be. Ez pedig felemésztette a bizalmat.
A frontországok ellen viszont az a vád, hogy nem tartják be a szabályokat, egyrészt rosszul bánnak a migránsokkal, másrészt pedig arra ösztökélik őket, hogy menjenek tovább, isten hírével. Kérjenek a gazdagabb kormányoktól menedéket. A baj ott van, hogy a földrésznek még most sem tudja, mitévő legyen.
A Süddeutsche Zeitung kommentárírója szerint az ember csak szégyenkezik, ha azt látja, hogy Orbán Viktorral és a szerb elnökkel áll össze az osztrák kancellár a migráció visszaszorítására. Sőt, pártja az emberi jogi megállapodást is kétségbe vonja, ám ezért nagy árat fog fizetni az osztrák jobboldal. A nemzetközi egyezmény felülvizsgálatának szükségességét egy-két konzervatív tartományfőnök kezdte pedzegetni (a szélsőséges Szabadságpárt nyomdokain haladva), de aztán a frakciófőnök, most pedig már az EU-miniszter is beállt a sorba.
Csak éppen azzal maradnak adósak, hogy elárulják: mi a baj a Genfi Konvencióval. Valójában arról van szó, hogy az ÖVP – az FPÖ farvizén haladva – a bevándorlók ellen mozgósít, miután a számuk kétségtelenül megemelkedett. A párt ezer örömmel hangoztatja ezt a nézetet és Karl Nehammer kancellár szorosan együttműködik Magyarországgal, ami az Európai Bíróság szerint alapvetően megsérti a menedékjogot, illetve Szerbiával, ami a hiperaktív kitoloncolási gyakorlatáról ismert.
Orbán alighanem Ausztria nevében is szólt, amikor három napja a belgrádi hármas találkozón azt fejtegette: a migrációt nem kell kezelni, annak nem is szabadna megtörténnie. Szóval, ilyen emberekkel paktál le az osztrák vezetés. Szégyenletes.
A The Washington Post elemzője azt emeli ki, hogy Joe Biden Ukrajna-politikája mesteri és megérdemli a támogatást. Mert alapvetően azt követi, ami az amerikai nemzeti érdek: távol tartja a potenciális ellenséget az országtól. Az elnök azonnal megértette, hogy a kelet-európai szövetségesek, így főként Lengyelország attól féltek: ők lesznek a következők, ha a NATO hagyja, hogy az oroszok elfoglalják Ukrajnát.
A németek és a franciák szintén tartottak az oroszoktól, de úgy gondolták, hogy a gazdasági kapcsolatok majd segítenek. Amikor kiderült, hogy ez csupán ábránd, sokkhatás érte őket és gyorsan beszálltak a közös akciókba. A keleti partnerek pedig tudták, hogy Washington mellettük áll, hiszen kezdettől fogva súlyos figyelmeztetéseket intézett Moszkvához.
Ily módon azután a szankciók a vártnál sokkal súlyosabbak lettek. Továbbá olyan fegyverek mentek az ukránoknak, amelyek egy éve még nemigen jöhettek szóba. Így most Kijev katonai fölénybe került – egy háromszor nagyobb hadsereggel szemben. Mindez Biden szuper diplomáciájának köszönhető.
Azt is a pozitívumok közé kell sorolni, hogy az európai elitnek időről időre vannak ugyan fenntartásai Amerika módszerei ellen, de tudja: oly mértékben közösek az érdekek, hogy ilyen szoros viszony elképzelhetetlen az orosz–kínai autokrata tengellyel.
Biden megtehette volna, hogy a megbékítést forszírozza, de az sem lett volna jó, ha túlságosan is belekeveredik a viszályba. Most meg kell őriznie ezt a kiegyensúlyozott megközelítést. El kell hárítania az ukrán államfő heveskedését, mert elképzelhető, hogy Putyin kemény lépésre szánja el magát, ha Ukrajna vissza akarná venni a Krímet – amerikai fegyverzet segítségével. Ez azonban még a jövő kérdése, egyelőre annak kell örülni, hogy Biden új életre keltette a NATO-t és közelebb hozta Európát a Kínáról vallott amerikai felfogáshoz.