Miután Orbán Viktor arról beszélt Donald Trumpnak a májusi találkozón, hogy Ukrajna valóban reménytelenül korrupt –, ahogy a The Washington Post megírta George Kent kongresszusi meghallgatásának a részleteit – egyre több helyen vetődött fel a médiában: vajon Orbánnak mi köze van Ukrajnához?
A Foreign Policy amerikai folyóirat körbejárta a témát a hazánkat jól ismerő szakértővel, Chris Maroshegyivel, aki a Klubrádiónak is nyilatkozott ennek kapcsán, s aki a volt amerikai külügyminiszter nevével fémjelzett Albright Stonebridge Goup egyik igazgatója. A részletes történelmi hátteret ismertetve Trianontól jutunk el odáig, hogy Orbán mintegy százezer útlevelet juttatott kárpátaljai magyaroknak azért, hogy cserébe megszerezze támogatásukat a választásokon.
A nyelvtörvény miatt elmérgesedett ukrán–magyar viszony is szóba kerül, mint Orbán ukránellenes véleményének egyik legfőbb indoka. Az, hogy Orbán gáncsolja az ukrán–NATO-partnerség kiépítését, végső soron az oroszoknak tett gesztus – véli Chris Maroshegyi.
Dan Fried volt külügyi államtitkár-helyettes, a térség szakértője ehhez még hozzáteszi, hogy a kárpátaljai magyaroknak semmi közük az ukrán–NATO kapcsolatépítéshez, ám mégis őket ejtette túszul Orbán.
Schmidt Mária véleménycikkére reagált Patrick Gaspard, az Open Society Alapítvány elnöke a The New York Timesban, amelyben a történésznek a történelmi tévedéseit olvassa a fejére. Egyszerűen félremagyarázza Schmidt Mária a Magyarországon zajló folyamatokat, mert amit ő idealizált és demokratikus populizmusnak tart, az valójában autokrácia.
Orbán egypártrendszert épített ki, haverjait juttatta zsíros falatokhoz. Eközben az ellenzéket bünteti, a médiát drákói módon megszigorította, akárcsak a civil szervezeteket, az igazságszolgáltatási rendszert, s ezzel a jogállamot. Ezért is kényszerült a Soros György alapította Nyílt Társadalom elhagyni Magyarországot és gyakorlatilag illegalitásba vonulni más országban. Gaspard szerint azonban végre támadásba lendült az ellenzék: főpolgármestert választott és nagyvárosi vezetőket, aminek köszönhetően Orbán több mint egy évtized elteltével csúfos vereséget szenvedett.
A New Yorki-i székhelyű The Algemeiner folyóirat a magyar híradásokkal csaknem egy időben számolt be a neonácik, a Légió Hungária randalírozásáról Budapest utcáin október 23-a alkalmából, illetve a zsidók elleni támadásnak látja az Auróra épületénél kitört vandalizmust. Ráadásul a Légió meg is indokolta tettét: ők csak 56-os elődeik nyomdokain járnak, akik szintén a vörös terror ellen a szabadságukért harcoltak.
A Ria Novosztyi orosz hírügynökség portálján olvastuk a legfrissebb bejelentést Putyin elnök október 30-i budapesti látogatásáról. „Mint ismeretes, éves rendszerességgel szervezünk találkozót a magyarokkal, és az idén rajtunk a sor” – indokolta meg az elnök tanácsadója, Jurij Usakov Putyin soron következő magyarországi látogatását. Érdekes módon a találkozó céljáról Szijjártó Péter külügyminiszter bejelentése alapján közli a tudósítás, hogy gazdasági és energetikai témák szerepelnek a napirenden – adta hírül az orosz nyelvű Rambler.
A Wiener Zeitung is arról ír, hogy az uniós bizottság és elnökének beiktatási dátuma, a november 1-jei határidő – tarthatatlan. Leginkább azért, mert még midig nem tudták megszavazni a magyar, román és francia uniós biztos személyét – döntés, illetve jelölt híján. Először a strasbourgi plenáris ülésen még a héten kellene szavazni, utána Brüsszelben, de az azt követő plenáris csak november 13–14-én várható. Tehát: ha minden az eredeti forgatókönyv szerint alakul, akkor december 1-jére állhat össze a bizottság az összes szavazást követően. Ráadásul még mindig nincs lezárva a brexit ügye, aminek ratifikációjáról mindaddig nem akar szavazni az uniós testület, amíg Londonban nem tisztázódik a helyzet. Jean-Calude Junker meg is jegyezte, hogy az elmúlt időszak számtalan vitája és szavazása nem volt más, mint idő- és energiapocsékolás.