Szép jövőnk fütyül

Hát persze, a szép emlékek! Iskolások fütyülnek a stadionban. Mintha köztük lennék, megint az a kurva kölök vagyok, rövidnadrágban ülök a lelátón, szidom bírót, az ellenfelet, hogy feledhetném is el, mennyivel könnyebb fütyülni, mint tanulni. Aztán az evolúció, előbb kék, aztán piros nyakkendőben pfujolok, pajtásként, úttörőként én vagyok a jövő, május elsején felvonulok, és amikor a szónok imperialistákról beszél, nem akarom tudni, hogy kik azok az imperialisták, gyermeklogika: az ellenséget gyűlölni kell, nem ismerni. (A nyitó illusztráció forrása: hirtv.hu.)

Nekem az imperialista szó a karmesteri pálca, az intés, arra lehet fütyülni, és én fütyülök. Az idő múlásával feledem felnőtté válásom zsenge vadhajtásait, bár az utódok olykor emlékeztetnek erre, a vietnámi háború idején például az amerikai agresszorok kapják a magyar gyerekek füttykoncertjét, ahogy illik, a felnőttek kottájából.

Ennyi az emlék, nem több. A többi információ. A stadion mostani hangadói leendő focisták. Sportolók. Akadémisták, a tao, a társasági adó kedvezményezettjei. Talán a jövő aranycsapata.

A gyerekek a térdeplő vendégeket fütyülik. A vendégek egy ex-sportoló, az egyetemi kosaras és focista, az afroamerikai George Floyd emléke előtt tisztelegnek. Floyd nem csinált nagy sportkarriert, egy kicsit rabolt, egy kicsit simliskedett, amikor elkapták a rendőrök ellenállt, az egyik zsaru a mellkasára-nyakára térdelt, George megfulladt. Halálát a fekete közösségek gyilkosságnak tartják, emlékét a sportesemények előtti térdepelés őrzi.

Mi, magyarok nem térdepelünk a sportpályákon, csak a templomok padsoraiban, megtehetjük, de mások, másutt nem, egy brit felmérés szerint a kereszténység napjainkban a legveszélyeztetetett vallási felekezet, a Közel-Keleten már az eltűnés fenyegeti. Arrafelé nem füttykoncert, hanem megkövezés járna a térdeplő, keresztet vető sportolóknak, az ottani hatalmak arra nevelik a gyermekeiket, hogy gyűlöljék a hitetlen hívőket, és nincs ebben semmi újdonság: a náci Németország hasonló elvek (pfuj zsidók, pfuj komcsik) szerint működtette Hitlerjugendjét, a sztálini Szovjetunióban szüleik, rokonaik és a gyanús idegenek megfigyelésére képezték ki a pionirokat, mintha hozzátartoznék a világhoz a gyerekek hülyítése.

Amikor kurva kölökként belepillantok a történelembe, a római birodalom, Hitler, Sztálin, a félremagyarázott iszlám néz farkasszemet velem, az Ave, Heil, Szabadság elvtárs, Allahu akbar köszöntést hallom, illetve még nem hallom, még csak a fütty van, vele a hangzavar, nagy a massza, de még van idő a megtisztulásra, csak várni kell, hogy legyen belőle valami…