Szerelem homályos határsávban

Horvát Lili második, új filmje (elég) jó mozi; nálam a 10-es skálán 6,5 pontot ér. Erényei felülmúlják a gyengeségeit. A mű – a modern filmcsinálás egyik divatos ösvényén haladva – bonyolult címet kapott. Interjújában a rendező maga is nyugtalanító homályos határsávról beszél. Túlspilázza. (Nyitó kép: Stork Natasa és Bodó Viktor.)

Miféle felkészülés folyik itt másfél órán át; az hová vezet és mire jut vele a két főhős – meg az alkotóközösség?

A záró képsor például semmiképpen sem felkészülést, hanem – szó szerint a levegőben lógó – befejezetlenséget sugall. Nagy hangfalat próbálnak szállítómunkások csigával feljuttatni a férfi főhős emeleti lakásába; vagy sikerül, vagy nem. Az adományozó nő mindezt távolból, megtörten nézi; a recipiens férfi ekkor már se közel, se távol. Ki hová tart ezután? A néző fantáziájára bízva.

Amúgy a címében a „felkészülés” szóintarzia-elemként a szülést is magában foglalja. E mozi tartalmánál valamivel könnyebb egy sima „szülés”. Ha már szülés: nincs „császármetszés”, bár műtét adódik. Nincs aranymetszés sem. (Aranymetszés: természetes egyensúly szimmetria és aszimmetria között; esetünkben lehetnénk, de nincsenek jó irányok és arányok egy nő és (két) férfi között.) Két pasi jöhetne számításba a doktornőnél. Az egyikért otthagyott csapot-papot. A másik, egy orvostanhallgató fiú kalandvágyból, hálából (?) meghódítaná a 40 éves agysebésznőt. Beteljesületlenek maradnak?!

Feltartott kezekkel a határon a doktornő

Hírként hazaérkező külhoni siker, továbbá ígéretes promóció itthon van, ám a neheze ezután jön. Ami a publikum fogadtatása, mivel ez a mozi az ún. művészfilm (alkotói produkció) és a közönségfilm (azaz a míves bulvár) mezsgyéjén mozog. Szokás mondani: határeset, elfogadjuk.

Otthoni magány, kilátással az ikonikus Szabadság-hídra

A hivatalos ajánlásban olvasható: „A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmben valóság és képzelet csúszik össze egy szerelmes nő fejében. Márta, a negyvenéves idegsebész szerelmes lesz. Fényes amerikai karrierjét hátrahagyva visszatér Budapestre, hogy új életet kezdjen a férfival. Ám Márta hiába vár a Szabadság híd pesti hídfőjénél: a férfi nem jelenik meg a randevún. Márta kétségbeesetten a keresésére indul, de amikor rátalál, élete szerelme azt állítja: sohasem látta őt azelőtt.” Azt is írja még a bemutatás, hogy „A Felkészülés… számomra elsősorban a szerelem projektív természetéről szóló személyes történet. A film a szerelmet az őrülettől elválasztó, nyugtalanítóan homályos határsávban játszódik. Mennyiben építjük önmagunkban a szerelmi történeteket? Meddig tart a vágyott valóság és hol kezdődik a realitás? Mennyire másképpen megélhető két ember számára ugyanaz a szerelem?” – fogalmazott filmjéről a rendező.

Meghívás nyomán a film a minap a velencei fesztiválon mutatkozott be. Ott, ahol az újítás és eredetiség a főmenü. Ennek Horvát Lili munkája ezúttal is megfelelt. Lélektani mozzanatokkal átszőtt romantikus drámát készített; írt maga és rendezett is; jó színészekkel, valósághű helyszíneken, és a honi egészségügy színét és fonákját is előtárva. A leginkább erőteljesnek, hitelesnek és megrázónak az egészségügyünk belső dolgait megjelenítő kockák tűnnek: a vizitet prezentáló rangsortól a hála-ajándékon át, egy műtét plasztikus bemutatásáig. Jó a zene és az operatőri munka is.

Csakhogy adódik nagy, kihagyott ziccer is. A sztori szerint egy nagyon sikeres, magyar származású, de már amerikai idegsebész nő (vélt) szerelmi okból hazatelepül. Otthagyja New Jersey-t, a karrierjét, Henryt, Helent és a gyermekeket, és mindent kockára téve idejön. Ennek a fordítottja mindennapos. Egy tétova ok mégis elég volna jönni és maradni?

Elvárható meggyőző indokolással – lásd: „felkészülés…” a mozi adós marad. Azzal is, hogy ennek a választásnak miért szükségszerűen kudarc a vége. A való életben megesnek oktalan, kétségbeesett vállalkozások. Ám a filmen a nonszensz nem járja. A néző számít arra, hogy lássa, tudja: mi miért van, kiből-miből mi lesz: mi a sztori veleje és üzenete. Az, hogy bármi akárhogy és sehogy se lehet: kevés.

A sajtóvetítésen három-négy esetben decens kuncogás futott végig, néhány – nem sok – szellemes párbeszéd esetén. Több jobb lett volna. Ez arra int, hogy a forgatókönyvíró és rendező szimbiózisa néha nem elég erős; gegmen igénybe vétele jót tenne.

Néhány szál a filmben elkötetlen, felszínes marad. Az orvosnő pszichológushoz megy a lelki gondjai megoldására, ám ennek a nívója a kockákon gyenge marad. Átütő erejű viszont az a naturális jelenet, amikor tényleges agyműtétet végeznek, s annak csapatmunkáját tárják elénk. Nem lenne méltó azzal humorizálni, hogy „orvosi esetek”: jóval több mindez annál.

A főszereplőnő ambivalens magánya, gyér kitörési próbálkozása nincs jól megírva. Ezen a remek színészi játék (Stork Natasa)  némiképpen segít. Robusztus alkatával jól teljesít Bodó Viktor is, mint szerelmileg ambivalens orvos kolléga. A kisebb szerepében nagyon jó Lukáts Andor. Bonyolult feladat alá állította a mű Vilmányi Benettet, akinél a rámenős udvarló csibészes mosolya, a dokinő bekerítésének szándéka és majdnem eredménye, továbbá az apjával szolidáris fiú kötelességtudata együttes kihívást jelentett. Jól megoldotta. Az alkotóközösség többi tagja is helyt állt.

Tervben szerepel(t), hogy mini interjú egészíti ki ezt a jegyzetet. Az is jön függelékként, ha a felkért művész válasza megérkezik.

Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre; 95 perces 16 karikás, romantikus dráma, új magyar film. Írta és rendezte: Horvát Lili. Kulcsszereplők: Stork Natasa, Bodó Viktor, Vilmányi Benett, Nagy Zsolt, Lukáts Andor.   Forgalmazza: a Mozinet. Magyarországi bemutatója: szeptember 24.

A képek a film nyilvános oldaláról valók, köszönet értük.