A magyarországi politika irányába indul el Szlovákia – vonta le a következtetést a Reuters azok után, hogy Robert Fico koalíciós egyezségre jutott szerdán délután a volt kormányfő, Petr Pellegrini vezette balközép Hlas/Hang párttal, valamint a szélsőjobboldali, szélsőségesen nacionalista, soviniszta, magyarellenes ideológiájú SNS/Szlovák Nemzeti Párt.
Fico negyedszerre nyert választást szeptember 30-án, méghozzá egy olyan külpolitikai programmal, amelyben azt ígérte, hogy abbahagyják Ukrajna katonai támogatását. Mindez akkor történt, amikor az Európai Unió és más nyugati országok igyekeznek fenntartani az Ukrajna támogatását biztosító egységet. Kampányában Fico azt is hangoztatta, hogy az EU-nak béketárgyalásokat kell kezdeményeznie Ukrajnával, s ebben ismét csak az orbáni teóriára hajaz. Sőt, újra akarja tárgyalni Washingtonnal az eddigi védelempolitikai együttműködést.
Pellegrini azzal a feltétellel ment bele a koalícióba, hogy Fico nem változtat Szlovákia eddigi külpolitikáján. Erről írásban is megállapodtak, miszerint Szlovákia tartja magát eddigi külpolitikájához az EU és a NATO kötelékén belül.
Körülbelül ennyit fektettek le roppant szűkszavúan, mert ennek részleteibe egy szó erejéig sem mentek bele. Ha esetleg ehhez tartaná magát Fico, akkor saját választási ígéreteit hazudtolná meg. – További politikai irányváltást okozhat Európában, ha a lengyeleknél ismét a Jog és Igazságosság pártja győz a választásokon a hétvégén.
Bryan E. Leib Floridából érkezett Budapestre, hogy részt vegyen az Alapjogokért Központ által most szervezett Pro-Izrael konferencián – számol be erről érzelemmel teli véleménycikkben a NewsMax amerikai jobboldali, egyesek szerint szélsőjobboldali tv portál honlapján maga a meghívott.
Bryan E. Leibről tudható, hogy a republikánus párt kampányait pénzzel bőkézzel támogató PAC- csoport (a kampány-hozzájárulásokat gyűjtő „politikai akcióbizottság”) tagja, az antiszemitizmus elleni küzdelem egyik harcosa, és az Amerikában élő Irániak a Szabadságért szervezetnek volt ügyvezetője. Könnyekig hatódott, hogy Magyarországon, ahol alapvetően nem zsidók, hanem keresztények, legnagyobb számban katolikusok élnek, mennyire őszintén küzdenek az antiszemitizmus ellen.
Azt állította, hogy nagyobb biztonságban érezte magát zsidóként Budapesten, mint a hazájában. Örökre emlékezni fog arra is – mint ahogy az emberek máig emlékeznek rá, hogy hol voltak a 2001. szeptember 11-i terrortámadás pillanatában –, hogy őt Budapesten érte utol a Hamasz izraeli támadásának híre. – Felfigyelt arra is, hogy amint kitette Orbán Viktor a Hamasz terrortámadása után posztját a facebookra, számosan követték hasonló gondolatokkal példáját a budapesti kormányból.
Így összegzi mondandóját: a zsidó közösség sosem felejti Magyarország támogatását. Az egész világnak jócskán van mit tanulnia a jelenlegi magyar vezetéstől, a magyar néptől.
A Messenger angol nyelvű grúz lap Orbán Viktor és Irakli Gharibashvili találkozójából két elemet emelt ki a grúz kormány hivatalos közleménye alapján: Orbán teljes mellszélességgel támogatja Grúzia/Georgia felvételét az EU-ba, illetve az energetikai együttműködést. Előbbiről a grúz kormányfő jelezte: bízik abban, hogy Brüsszel az év végéig kedvező döntést hoz országa csatlakozásáról. Utóbbit tekintve konkrétan az ún. „Zöld Energiafolyosó/Black Sea Submarine Cable” terv (kábellel kötnék össze Grúziát Romániával, Anakliától Konstancáig 1195 km hosszan, ebből 1100 km-nyi a víz húzódnék. Az 500 kV-os, tehát nagyfeszültségű egyenáramú kábel 1000-1500 MW kapacitással rendelkeznék) részleteiről tárgyaltak, amit az energiabiztonság megteremtése miatt tartanak fontosnak. Gharibashvili baráti országként tekint Magyarországra – emelte ki a közlemény.
A nemzetközi sajtószemle összeállítója figyelmét fölkeltette a cím: „Miért utazott Tbiliszibe a magyar kormányfő? Mi a helyzet a fekete-tengeri elektromos vezetékkel?” – erre kereste a választ a Eurasia Daily hírügynökség (a szerk. megj.: 2015-ben alapították az eurázsiai kontinens politikai és társadalmi fejleményeinek elfogulatlan közvetítésére. Az EADaily tudósítói és elemzői az Eurázsiai Gazdasági Unió országaiban, Ukrajnában, Grúziában, Abháziában, Dél-Oszétiában és Transznisztriában dolgoznak.) A hírügynökség az Oroszországban és annak legközelebbi szomszédjaiban kialakult helyzetre, valamint a világméretű és regionális ügyekre vonatkozó információk elemzésére szakosodott.
Idézett beszámolójában már ellenzéki grúz politikusok véleményének is teret adott, akik igencsak pesszimisták Orbán Tbilisziben zajló látogatását illetően. Alapvetően azért, mert Orbán Putyin egyetlen barátja az Európai Unió országai között, ezért aligha lehet jó közvetítő Brüsszelben a grúzok tagjelöltségi státuszának elnyerésében.

