(Írta: Iván Gizella) Olvasom, hogy a Századvég 2026-ig majdnem 24 000 millió forintot költhet arra, hogy tanácsokat adjon Orbánnak. Ó, miniszterelnök úr, nagyon drága emberünk maga nekünk. Tényleg, nem viccelek, szó szerint egy drága ember, pont, ahogy azt alázatos hívei mondják. Szóval nincs mese, nem kell itt kertelni, igazuk van. (A nyitó képen: Orbán a pesti Bakáts utcában; ugyan kinek viszi az ezreseket?)
Azért nehogy azt higgye bárki, hogy én is pávatáncot járok a nagyvezérnek, szó sincs róla. A drága ebben az esetben azt jelenti, hogy sokba, nagyon sokba kerül. Nekünk. És most nem arról akarok beszélni, hogy mennyi a fizetése, mert az engem csak annyiban érdekel, hogy végzi a munkáját. Ja, hogy akkor szívesen levonnék belőle pár milliót? Igen, de sajnos, nem tehetem.
Egyébként az a véleményem, hogy ország első emberének igenis legyen megfelelő javadalmazása. És a többi hatalmon lévőnek is. Na, de akkor! Igen, akkor az legyen neki, nekik elég. Akkor is, ha meccsre akar, vagy akarnak menni, akkor is, ha nyaralni indulnak az asszonnyal. Ne utazzék a főnök úr a hadsereg gépén, egy meccsre el lehet menni saját pénzből akár egy fapadossal is. Szerénység – ahogy Bástya elvtárs mondta.
Szóval, a fizetésnek annyinak kell lenni, hogy elég legyen meccsekre, koncertre, uram bocsá’, gyereklátogatásra egy külföldi egyetemen. Legyen elég arra, hogy befizessen magának és a kedves családjának egy tengerpari nyaralást, ne fanyalodjék arra, hogy szívességet fogadjon el a
lekötelezettjeitől. Mert azt újra és újra meg kell majd hálálni. S miből hálálja meg? Természetesen a közpénzből.
Szóval a fizetésnek elégnek kellene lenni arra is, hogy időnként megvendégeli egy kiskocsmában a haverokat, de ezzel legyen is vége. Igyák meg azt a kisüstit és kártyázzanak egy jót filléres alapon. Nem kell a haverokból, a barátokból strómanokat csinálni, állami és uniós pénzből kitömni őket, mert akkor értelemszerűen megdrágulnak az állami beruházások, hiszen a barátságot viszonozni kell. S honnan? A közösből.
Szóval, igen drága miniszterelnök úr, kéretlenül ugyan, de én is adnék tanácsot magának, s nem is igénylem érte az ezermilliókat. Csak azt kérem, hogy legyen gondja a nyugdíjakra, a szegényekre, az elesettekre és támogatóikra.
Szeresse és istápolja a népet, ne csak azokat, akik magára szavaznak. Ne csak a futballt imádja meg a külföldi magyarokat. Ja, hogy ezek államférfiúi feladatok lennének? Jaj, akkor nem is szólok többet. Talán csak annyit, ne feledkezzék meg az egészségügyről, az oktatásról.
Lehet, maga is jobban érezné magát egy okos, gondolkodó, egészséges országban. Vagyis nagy butaságot beszélek. Ha itt egy egészséges, gondolkodó ország lenne, akkor önnek már nem lenne lehetősége milliárdokat tanácsadókra költeni.
(A szerk. megj.: Mi több: egyáltalán hatalmon maradni.)