TASZ: jogalkalmazói hiba – Már megint a romák a rasszisták

A Miskolci Törvényszék mai, elsőfokú ítéletében rongálás mellett gyűlölet-bűncselekmény (közösség tagja elleni erőszak) elkövetésében találta bűnösnek a roma származású elkövetőket, akik a 2009. november 14-i sajóbábonyi jobbikos lakossági fórum kapcsán összetűztek gárdista egyenruhásokkal, majd másnap a gárdisták tömeges érkezésének hírére rátámadtak az egyik autóra.

Nem kérdés, hogy az elkövetők önbíráskodó cselekménye elítélendő, jogellenes, azért büntetőjogi felelősséggel tartoznak. A TASZ álláspontja szerint azonban a bíróság tévedett, amikor a történteket – az ügyészi váddal egyetértve – közösség tagja elleni erőszakként minősítette, és ennélfogva súlyosabb büntetéseket szabott ki, mint amelyek a törvényes minősítés esetén jártak volna (mindenképpen aránytalan továbbá, hogy két évig ültek előzetesben a vádlottak).

A gyűlölet-bűncselekmények, vagyis az előítélet által motivált bűncselekmények szigorúbb büntetését a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok védelme indokolja. Az elkövetők cselekményének indítéka nyilvánvalóan nem előítélet, hanem a rasszistáktól való félelem és azok elűzésének szándéka volt, ezért hiányzott a közösség tagja elleni erőszak megállapításának alapvető feltétele.

Az indíték nem megfelelő értékelésén túl hibázott a bíróság abban is, hogy „a magyar nemzet tagjai elleni” cselekményként határozta meg a történteket. Az eset körülményeiből, az előzményekből és a vádlottak vallomásaiból is világosan az következik, hogy az elkövetők általuk gárdistának vélt személyek autójára támadtak. A gárdisták csoportja, vagyis szélsőséges, cigányellenes személyek csoportja pedig nem azonosítható a magyar nemzet tagjaival, még akkor sem, ha az elkövetők a „magyar” jelzőt – mint a „gárdista” megjelölés szinonimáját – használták is a cselekmény elkövetése közben.

A TASZ határozott véleménye, hogy cigányellenes csoportok tagjait nem védheti a rasszista cselekményeket szankcionálni hivatott gyűlölet-bűncselekmény tényállás, a bíróságnak a cselekményt tehát másként, enyhébb súlyú bűncselekményként kellett volna minősítenie. Álláspontunkat támasztja alá a Legfelsőbb Bíróság 2011. évi Bfv.III.87/2011/5.számú ítélete is.

A téves bírósági döntés továbbá azért ad okot aggodalomra, mert ismétlődően azt tapasztaljuk, hogy romák elleni rasszista cselekmények esetében, ha egyáltalán indul eljárás, a hatóságok enyhén vagy nem gyűlölet-bűncselekménynek minősítik őket, hanem enyhébben büntetendő cselekménynek minősítik és az ügyek döntő többsége nyomozati szakban megakad (lásd: Hogyan keni el a rendőrség a gyűlölet-bűncselekményeket?).

„A törvényszék a több évszázados szociális hátrányokat, kirekesztettséget, súlyos diszkriminációt elszenvedő, egy sorozatgyilkosság miatt az esemény idején traumatizált roma kisebbség tagjaival szemben alkalmazta a közösség tagja elleni erőszak tényállását, akárcsak a Miskolci Városi Bíróság tette az elhíresült miskolci ügyben hozott I. fokú, szerencsére még nem jogerős ítéletében. Ezek az ítéletek a büntető jogalkalmazásban megnyilvánuló hátrányos megkülönböztetés kirívó példái” – mondta Jovánovics Eszter, a TASZ Romaprogramjának vezetője.

(A miskolci ügy I. fokú ítéletéről itt olvashat.)

A TASZ bízik abban, hogy a fellebbezések folytán a Debreceni Ítélőtábla korrigálni fogja a súlyos jogalkalmazói hibát és helyesen fogja minősíteni a bűncselekményt.

Elnöki vétó után: mit kell még tenni az információszabadság győzelméért?

(TASZ-sajtóközlemény, 14:25) A TASZ álláspontja szerint az információszabadságról szóló törvénynek a trafikbotránnyal egy időben elfogadott módosítása súlyosan sérti a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jogot. Ezért a TASZ – más szervezetekkel együtt – azt kezdeményezte, hogy az államfő ne írja alá a törvénymódosítást, hanem küldje az Alkotmánybírósághoz.

A TASZ helyesli, hogy a köztársasági elnök megfontolta a felvetett kifogásokat, és nem írta alá a törvényt. Igaza van az államfőnek, amikor azt a kritikát fogalmazza meg, hogy a közfeladatot ellátó szervek túl széles jogkört kapnának az információk visszatartására.

Mindemellett a TASZ felhívja a figyelmet arra, hogy az államfő nem tartotta alapjogsértőnek az elfogadott szabályokat, ezért nem az Alkotmánybírósághoz fordult, hanem az Országgyűléshez küldte vissza a módosítást. A TASZ álláspontja abban tér el az államfőétől, hogy az új szabályozásban nemcsak jogtechnikai, törvényszerkesztési hiányosságokat lát, hanem az információszabadság súlyos korlátozásának veszélyét.

Az Országgyűlés kötelessége, hogy az információszabadságról szóló törvény módosításának újratárgyalásakor biztosítsa a következőket:

– üzleti titokra hivatkozva ne lehessen eltitkolni a nyilvánosság elől a közpénzek felhasználását, indokait, módját és mértékét,

– a közérdekű adatok megismerésére irányuló kérelmek elutasítása esetén mindig legyen hatékony lehetőség bírósághoz fordulni az adatok kiadása végett,

– a közérdekű adatokat kezelő intézményeknek ne legyen joguk a kérelmek indokoltságának, szükségszerűségének, vagy „mélységének” mérlegelésére.

A TASZ szerint az államfő politikai vétójával nem szűnt meg a veszély, hogy az Országgyűlés olyan törvényt fogad el, amely megnehezíti a hatalomgyakorlás ellenőrzését, a közpénzügyek átláthatóságát és a közügyek megvitatását. Ha erre sor kerül, akkor a köztársasági elnöknek és az alapvető jogok biztosának kötelessége lesz fellépni az információszabadság védelmében. A bíróságoknak pedig az lesz a feladatuk, hogy a lehető legkevésbé jogkorlátozó módon értelmezzék és alkalmazzák az új szabályokat. A közügyek iránt érdeklődő állampolgároknak pedig továbbra is alapvető joguk a közfeladatot ellátó intézményeket ellenőrizni és a közérdekű adatokat megismerni. Az állam ugyanis nem foszthat meg alapvető emberi jogainktól. A TASZ munkatársai és ügyvédei továbbra is segítenek alapvető jogaink kikényszerítésében.