Maradandó élménynek lehetünk részesei, ha május 19–21. között ellátogatunk a tizedik alkalommal megrendezendő Tatai Patarára. A várban és az Esterházy téren különleges múltidézésnek lehetünk tanúi.
Korhű ruhák, haditechnikai eszközök és csatajelenetek emlékeztetnek az 1597. évi diadalra, amikor egyedülálló robbanószerkezettel („patarával”) sikerült rátörni a várkaput az ott tanyázó törökökre. Múlt és jelen összekapcsolását a 25. Klapka György Lövészdandár segíti.
Nem kell tartanunk a fesztivál részeként megrendezendő összecsapástól: a puskaport egyébként szárazon tartó tataiak mindössze felidézni szeretnék a fesztiválvárosban a több mint négyszáz évvel ezelőtti történéseket. Jönnek európai és amerikai hagyományőrző csoportok egykori viseletben, karddal és lőfegyverekkel. A csatajelentekben pikások, muskétások, janicsárok, pattantyúsok mutatják be harci tudományukat – hadtörténész iránymutatásai alapján. A katonazenekarok pedig látványos alaki bemutató közben muzsikálnak.
A férfiak képzeletét bizonyára egy szigorúan őrzött hárem is megmozgatja, de tanulságos lehet annak megismerése is, hogy merrefelé szolgálnak napjainkban a magyar békefenntartók, s hogy miként állhat be valaki a 21. században hivatásos katonának.
Remélhetőleg nem zuhog majd az eső, bár érdemes megszívelni a bölcsességet: nincs rossz idő, csak rosszul öltözött turisták léteznek. Persze, lesznek fedett helyek, sátorok, mint ahogyan érdemes betérni a tatai múzeumba is.
A helybeliek büszkék a tatarára, vagyis a nagy durranásra, hiszen ahogyan majd az élő történelemórán is hallhatunk róla: 1597. május 23-án a törökverő Pálffy Miklós főkapitány közreműködésével, a tűzmesterek cselvetésével a magyarok fülsüketítően „bekopogtattak” a várkapun. (Ugyanezzel a fortéllyal szabadították föl a következő évben Győr várát is.) A komáromi gróf jól mérte föl, hogy a török kézen lévő tatai várat be kellene venni ahhoz, hogy keresztény hadmozdulatok indulhassanak a Dunántúlon a török ellen. Tűzszerészek máig vitatkoznak azon, hogy hány kilós is lehetett a termetes kapupetárda, ahogy akkoriban mondták, a patara. Talán 150 kilós, vagy még annál is nagyobb.
A Tatai Patara 1597 elnevezésű történelmi fesztivál idei, tizedik, jubileumi rendezvénysorozata nem csupán azokat várja, akiket az egykori hadiszerencse érdekli. A programok között egyebek mellett a 16–17. század életének, mindennapjainak megismerése szerepel, sőt kipróbálhatjuk az akkori receptek alapján főzési tudományunkat is. Török kávét kóstolgatva élvezhetjük a lovasbemutatók, mutatványosok, tűzzsonglőrök, a hastáncosok látványát. A Borudvarba táncházzal invitálnak a néptáncosok, és ugyanitt tartják a nemzetközi néptánc-találkozót is.
A gyerekeket szólítják meg Aprajafalvában a kézműves foglalkozások, a kicsinyek betérhetnek a csepűrágók táborába, illetve a népi játszótérre. Az idén ismét lesz történelmi tanulságokat ismertető Deák-Patara, amit a rendezők az iskolásoknak szánnak.
A szervezők kiemelt figyelmet szentelnek az aktuális évfordulókra emlékezésnek, így a reformáció 500. évfordulójának megünnepelésére. Röplapokon idézik fel a 17. században gyorsan terjedő reformáció tanításait, megidézik a vallást megújító főszereplőket. A megemlékezést a Honvédelmi Minisztérium protestáns tábori püspöksége segíti.
A rendezvényről a további tudnivalók a Tatai Patara weboldalán, illetve a Facebookon olvashatók.