Ekkora tüntetés, mint a ma késő délutáni, nem volt ebben az évszázadban Győrött. Legutóbb a múlt században, 1956. október utolsó hetében élt meg ekkora lelkesedést a négy folyó városa, akkor, amikor pesti mintára, mindenekelőtt Győr munkássága követelte a rendszerváltást, a forradalmi fordulatot, amikor egyszer s mindenkorra elege lett az önkényből, a személyes és szólásszabadság elnyomásából, és mindabból, ami „hordalékként” rakódott a közéletre.
Ekkora tüntetés, mint ma késő délutáni már rég, sok évvel ezelőtt időszerű lett volna Győrött, már csak azért is, mert ezeregy okot szolgáltatott rá a jelenlegi hatalom, amely – miként egy hét alatt kiderült – minden eddiginél tökéletesebben bemocskolta a várost és lakóit. Uralkodásának 13. évében végleg elvágta maga alatt a fát az egykor oly’ szépreményű Borkai Zsolt, aki hallgatott jogász és vállalkozói „tanácsadóira”, és miként a mai tüntetés szónokai, az ellenzéki összefogás pártjainak a helyi képviselői hangoztatták: elképesztő korrupciót honosított meg a városban a paragrafusok árnyékában.
Borkai és bűntársai foglyul ejtették az ország egyik legszebb és leggazdagabb városát – nyitotta föl a győriek szemét és adott nekik bátorságot „az ördög ügyvédje”, amikor nyilvánosságra hozta Borkai és – régóta jól ismert – jogász meg vállalkozó barátainak orgiáját, és ezzel bemocskolták a város jó hírét. Ez persze, csupán kiborította a szennyest, amelynél sokkal nagyobb is van Győrött: a korrupció, a nyerészkedés, melynek földerítése a rendőrség és az ügyészség dolga lenne, ám máig nem láttak hozzá a hatóságok.
Tekintettel arra, hogy a helyi sajtó két évvel ezelőtt dicstelenül behódolt a NER propagandagépezetének, gyáván „csak a szépet s dicsőt énekli” Borkai és társai, a NER és irányítói gyönyörűségére. A pünkösdi pornókirályságával egyszer s mindenkorra leszerepelt polgármester tornamutatványai akár besöpörhetők a példás családapa szerepében tetszelgő férfi emlékezetszemét-ládájába.
Sokkalta fontosabb, hogy a társadalom észrevegye: a ma még hivatalban lévő, ám a botránya óta bujkáló, a választási kampány finisében „rendes évi szabadsága” árnyékában lapuló városvezetőre az erkölcsinél is súlyosabb anyagi gyanúk sokaságának árnyéka vetül. Az egykor oly bátor és egy ország példaképévé lett sportoló mostanra elgyávult, képtelen kiállni azok elé, akik a város legmagasabb posztjára megszavazták, és képtelen kijelenteni: „azonnali hatállyal lemondok, mert érdemtelenné váltam”.
Nem teszi, mert ha ő megtenné, a főnöke is erre kényszerülne, és ha ő is megtenné, összeomolnék az oly’ mérhetetlen csalafintasággal és jogászkodással fölépített rendszer, aminek láttán, és amit megtapasztalván a társadalom változásért kiált.
Ma délután győriek ezreiből szakadt ki a változtatás akaratának egyöntetű követelése. Remény szerint megszűnik (vagy legalább is enyhül, mérséklődik) a félelem, ami a Borkai-félék uralkodása következtében markában tartja a négy folyó ölelésében élőket. Talán nem fordulnak el akkor, ha meghallják, amint a sérelmeiket kimondani bátor győriek a változás időszerűségéről beszélnek. Talán nem fojtják magukba a véleményüket, azzal védekezvén, hogy itt mindenki mindenkit ismer, és ha ő bírálni merészel, a gyerekén, unokáján bosszulják meg valakik.
A mai győri tüntetést a végre ebben a városban is összefogott ellenzék pártjai szervezték néhány óra alatt a Facebookon azért, hogy megállítsák, leváltsák – szórólapjuk szerint – Borkai Zsoltot és a Fidesz-maffiát. Győrnek vissza kell szereznie, vissza kell kapnia jó hírnevét, mert ez tisztességes város, amelyiknek önkormányzata nem keveredhet botrányokba és korrupcióba.
Egy nap, és eldől: mekkora ereje van a nyilvánosságnak.