(Írta: Bokor Pál) Mára várták, de már tegnap este megszületett a döntés Donald Trump volt amerikai elnök első büntetőperében (négy per folyik ellene). A többhetes kínlódással kiválasztott „tizenkét dühös ember”, a zsűritagok egyhangúlag találták őt vétkesnek a csalásért és okirathamisításért ellene felhozott 34 vádpont mindegyikében. Az exelnök hívei azonnal az utcára vonultak, hogy tovább erőltessék a maguk ideológiai elfogultságokkal terhes verzióját arról, hogy bálványuk politikai üldöztetés ártatlan áldozata. Nem maradt el az ellentüntetés sem. Kathy Hochul, New York állam demokrata kormányzónője is megszólalt: minden erővel meg fogják akadályozni az indulatok elszabadulását. (A nyitó kép forrása: CNN)

Az elsőfokú ítélettől Trump esetleges börtönbe kíséréséig mindenképpen hosszú még az út, de ez nem változtat a történteken: Donald Trumpot, elsőként az Egyesült Államok eddigi 46 elnöke közül, közönséges bűnözőként marasztalták el. A letöltendő börtönbüntetés egy ilyen ügyben négy év, és az is felfüggeszthető.

A The New York Times a döntés kapcsán már ma a Nixon elnök bukását előidéző Watergate-botrányt emlegette. Az amerikai és a nemzetközi sajtó heteken át mérlegeli és elemzi, illetve fontolgatja és találgatja majd, milyen hatással lehet ez a mostani ítélet a novemberi elnökválasztások kimenetelére. Egy olyan országban pedig, melynek kormánya a világtörténelemben alighanem példátlan módon Trump hatalomra jutásának várható időpontjához kötötte a jövő évi költségvetés elfogadásának időpontját, dühödt médiacsatározásokra van kilátás ez ügyben. Sebaj. A megfelelő ismeretekkel rendelkező, de azokat különösen egy választás küszöbén nagyobbrészt pártpolitikai érdekek mentén rendszerező hazai Amerika-szakértők és az időnként náluk is hangosabb propagandisták csak végezzék a dolgukat. Mindenkinek meg kell élnie valamiből. E viták helyett vagy előtt azonban nem árt szemügyre venni a legfontosabb tényeket.

Az első fontos tény az, hogy elsőfokú ítéletről lévén szó, pillanatokon belül érkezik a fellebbezés. A második és nem kevésbé fontos tudnivaló az, hogy az amerikai igazságszolgáltatás elég alapos és elég skrupulózus, Trump védőinek csapata pedig elég rafinált ahhoz, hogy a választások előtt ne születhessék jogerős ítélet ebben a perben. A bíró az elsőfokú ítélet kihirdetését is csak júliusra, tehát több mint egy hónappal a zsűri döntése utánra tűzte ki.

A harmadik és talán legfontosabb körülmény az, hogy a szóban forgó ügy csak egyike a Donald Trump ellen folyó négy (!) büntetőeljárásnak. A republikánus exelnök alkalmi szeretőinek kampánytámogatói pénzből történt elnémítása első fokon bebizonyosodott. Ez azonban egy viszonylag jelentéktelen korrupciós ügy maradhatna, ha nem egy volt elnökről lenne szó. Bill Clinton Fehér Ház-i szexnegyedórái, illetve Harvey Weinstein lesittelése óta az is nyilvánvaló, hogy metoo ide vagy oda, az Egyesült Államokban a hatalmi pozícióból elkövetett erőszakoskodás ritkán lépi át a nagyközönség ingerküszöbét. A zűrös nőügyek jogi és társadalmi elbírálása csak a mozibáróéhoz hasonló kivételes esetekben szigorú. A Miramax studió ura, Weinstein kilencven nővel erőszakoskodott. Hát akkor, hogy jön ide Trump a maga két panaszosával, akik közül az egyik ráadásul pornószínésznő?

Az eddigi események alapján és azok dacára kimondható tehát, hogy az esküdtszék csütörtöki döntése nem változtatta meg a politikai erőviszonyokat. Eddig nem.  Ha valami miatt mégis főhet a feje Trumpnak és híveinek, az a másik három per, melyre a vádhatóságok már abban a hitben készülhetnek, hogy a teflon-effektus, ami eddig emberüket védeni látszott, mostantól nem létezik.

Feltételezve, hogy ez sem változtat Trump táborának elszántságán, és tudomásul véve, hogy az amerikai elnökválasztás továbbra is nyitott, nem feledendő, hogy Donald Trump ellen még további vádak vannak érvényben, amik közül legalább egy, a 2020-i elnökválasztás akadályozása ügyében indított eljárás, már csak a kiróható húszéves büntetési tételek miatt is nagyobb hatással lehet novemberi esélyeire, mint a hallgatási pénzek ügye.

Vannak további megfontolásra érdemes körülmények is, amik alapján elmondható, hogy az elsőfokú bírósági ítélet, ha azonnali hatású nem is, de hozhat változást a politikai erőviszonyokban. Ilyen körülmény például, hogy mostantól a demokratáknak is jobb esélyük van az utcára vinni híveiket azzal a jelszóval, hogy egy közönséges bűnöző nem költözhet vissza a Fehér Házba. Vagy az, hogy a teflon-hatás megszűntével újabb potenciális tanúk léphetnek színre abban a reményben, hogy vallomásuk egyáltalán nem haszontalan. Végül megfontolandó az is, hogy a politikai elköteleződések szezonja, amikor befolyásos médiumok és hírességek sorakoznak fel a jelöltek valamelyike elé.

Mi történik például, ha Taylor Swift kisasszony is arra a döntésre jut, hogy remek énekhangját, pompás idomait, a fiatal amerikaiak körében élvezett őrületes népszerűségét Biden oldalán veti be. Akkor következhet be az a példátlan és semmiképp sem üdvözölhető, az egész nyugati világ morális állapotára nézve veszedelmes dolog, hogy egy amerikai elnököt börtöncellába kísérnek.