A napokban jelent meg a hír, hogy az ENSZ Közgyűlése 84 igennel, 19 ellenszavazattal és 69 tartózkodással elfogadta azt a határozatot, mely szerint ezentúl minden évben július 11-e a srebrenicai népirtásról megemlékezés nemzetközi napjává válik. Ennek fényében – a nemzetközi kapcsolat bonyolult röntgenképeként – érdemes megvizsgálni a határozatról lezajlott közgyűlési vitát, ahol azt tapasztalhattuk, hogy a dokumentumot többséggel ugyan, ám meglehetősen nagyszámú tartózkodás mellett fogadták el. Anélkül, hogy véleményezném a vitában elhangzottakat, megállapítható: betekintést nyújthat a nemzetközi diplomácia eme egyedülálló fórumának mindennapjaiba. (A nyitó kép 1993 tavaszán készült Boszniában.)

Cikkünk szerzője (ablról a harmadik) aktív diplomataként azon a fogadáson, amelyen Izetbegovics boszniai elnök fogadta az ENSZ Biztonsági Tanácsának küldöttségét.

Jelezzük, hogy a közgyűlésben megjelent Alekszandar Vucsics szerb államfő is, aki felszólalásában ezt kérdezte: miképpen lehet az, hogy nyolcezer embert megölése súlyosabb, mint több tízezer szerb megölése volt a második világháború idején? És mikor fogadnak olyan határozat, amelyik a szerbek ellen az első világháború idején elkövetett népirtásról emlékeznék meg? A szerb elnök szerint a megszavazott határozat célja sem a megbékélést, sem a megemlékezést, hanem a politikai instabilitást pártolja a térségben.

Nicaragua küldötte kifejtette, hogy az elfogadott határozat nem veszi figyelembe a NATO szerepét Jugoszláviában 25 évvel ezelőtt. Hozzátette, hogy a szöveget támogató országok ugyanazok, amik pénzelik és fegyverzettel látják el a jelenleg zajló népirtás elkövetőit „palesztin testvéreinkkel” szemben, és hogy a Nyugat az egyik legnagyobb népirtást követte el Amerika gyarmatosításával.

A szavazáskor tartózkodó Namíbia párhuzamot vont Srebrenicában és az 1904–08 között Namíbiában történtekkel. Kuba ellenszavazata mellett azzal érvelt, hogy az elfogadott határozat megemlíti a 2005-ben meghozott Védelmi Felelősség elnevezésű közgyűlési határozatot, ami lehetővé teszi, hogy az ENSZ, a Biztonsági Tanács egyetértésével, kollektív akciót hajtson végre olyan államok irányában, amiknek kormányai nem képesek vagy nem akarják megvédeni saját állampolgáraikat, és ami arra használható, hogy aláássa a népek szuverenitását. A Kongói Demokratikus Köztársaság szerint nem lehetséges elismerni egyes emberirtásokat és tagadni a másokkal szembeni ilyen cselekményeket, utalva arra, hogy országának keleti részében 30 éve igazi emberirtás zajlik, aminek eredménye több mint 11 millió halott és jó 7 millió elüldözött.

Oroszország a határozat elfogadását pirruszi győzelemnek nevezte azzal, hogy az azt megszavazó küldöttségek egy olyan politikai nyilatkozatot fogadtak el, melynek célja a volt Jugoszlávia egyik népének ördögként való bemutatása, aláásva az 1995-i daytoni megállapodásokat. Orosz részről kifejtették, hogy a határozat szerzői Bosznia-Hercegovinát a konfrontáció irányába tolják, s a határozatnak el kellett volna nyernie az ország vezetősége valamennyi tagjának egyetértését. Szíria elutasított egy olyan határozatot, amelyik letagadja az úgynevezett nemzetközi koalíció sok ezer szíriai halálát okozó bűneit. Jó néhány küldöttség azt hangsúlyozta, hogy egy ilyen határozathoz szükség van az érintett felek közötti konszenzusra; Vietnam szerint ez nem járul hozzá Bosznia-Hercegovina népeinek egységéhez. Érdekes módon Örményország is tartózkodott a szavazásnál, felhívta a figyelmet arra, hogy felelősségre kell vonni az emberirtást elkövetőket, akiket mindeddig még soha nem büntettek meg. A határozatot megszavazó Montenegro képviselője hangsúlyozta: a büntetőjogi felelősségek egyénekre vonatkoznak és az elfogadott szöveg nem céloz meg bármiféle etnikai vagy nemzeti csoportot. A határozatot ugyancsak megszavazó Szaúd-Arábia egyúttal felhívott arra, hogy vessenek véget a Gázában folyó emberirtásnak.

A válaszadás jogán ismét felszólalt szerb államfő kifejtette: a srebrenicai események kapcsán valamennyi elítélt már börtönbüntetést kapott. Ezért szerinte a határozat célja csak az lehet, hogy az ottani mészárlás politikai és erkölcsi felelősségét Republika Srpska lakosságára hárítsák.

A közgyűlési vita iménti részletei rávilágítanak a nemzetközi kapcsolatok bonyolultságára, ami a mai viszonyok között még körülményesebbé teheti a konfliktuskezelést és a világ előtt álló kihívásokra, válságokra adandó közös válaszokat. Ugyanakkor az ENSZ az egyetlen olyan egyetemes fórum, ahol mindenki szót kap, s az ott jelenlévők saját szempontjaik szerint foglalnak állást a napirenden lévő számtalan kérdésben. A 193 tagállam különféle regionális csoportokban, szervezetekben helyezkedik el, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy-egy szegmensből mindig azonos megközelítéseket, véleményeket hallunk.

Joggal állítható, hogy e „társaságban” a legszofisztikáltabb, legstrukturáltabb, legfejlettebb intézmény az Európai Unió, de ott sem adott, hogy a közös értékek és érdekek alapján mindig azonos magatartásnak, álláspontoknak leszünk tanúi, mint ahogy ezt Srebrenica kapcsán most is tapasztalhatjuk.