Túléltük Trumpot, demokráciánk kiállta a próbát

Jövő kedden, február 9-én kezdődik a Donald Trump elleni második alkotmányos vádemelés a szenátusban. Mire számíthatunk? – kérdeztük Norman Eisent, aki az első impeachment idején a demokrata törvényhozókat ügyvédként segítette. Eisen 2009-től Obama ex-elnöknek volt a rendkívüli felhatalmazással megbízott, etikai és kormányzati reformokért felelős tanácsadója. Obamával az egyetemi évek óta ismerik egymást. Diplomáciai küldetésben az Egyesült Államok nagykövete volt Csehországban, jelenleg a Brookings Intézet vezető elemzője. (A nyitó képen: Norman Eisen; foto: The Washington Post.)

Trump ügyvédei azzal fognak részben védekezni a volt elnök ellen, de még hivatali idejében indított második impeachment február 9-től várható szenátusi vitájakor is, hogy hivatalban már nem lévő elnök ellen nem lehet alkotmányos eljárást folytatni. Egyenesen azt mondják, hogy alkotmányellenes és így okafogyott az eljárás…

Trump elnök több mint 30 ezer hazugságot állított. Miután elhagyta a hivatalát, nem hagyta abba a hazudozást. Nem igaz, hogy az eljárás alkotmányellenes lenne. Az amerikai törvények és az alkotmány szerint: volt elnök is eltiltható egy újabb elnöki pozíció betöltésétől. Sőt az alkotmány elég nyilvánvalóan fogalmaz arról, hogy a már nem hivatalban lévő elnök számára lehetőség van a diszkvalifikáció elleni jogorvoslatra. Az alapító atyák szándékára utal az is, amit egykori elnökünk, John Quincy Adams jegyzett le, hogy mint ex-elnök az impeachment tárgya lehetek mindaddig, amíg meg nem halok. A szenátusban nemegyszer már hivatalban nem lévő szenátorokat büntettek meg hasonló módon. Tehát, amit a volt elnök mond most, az sem igaz. Megint csak hazudik.

Mindenki arról beszél, történelmi lesz ez a második impeachment. Maga is ezt mondja?

Igen, rendkívüli és történelmi lesz ez az eljárás, mert az Egyesült Államok történetében eddig előfordult négy impeachmentből kettő köthető Donald Trump nevéhez. Ilyen még nem fordult elő. Andrew Johnson a 19. században szenvedte el az eljárást, majd Bill Clinton a 20. században és Trump most kétszer a 21. században. Az első impeachmentjén magam is dolgoztam. És meg kell mondjam magának, megérdemli. Lázadást szított. és ez felelősségre vonásért kiált.

– Ön, mint az etika szakértője, milyen szavakkal írná le az elnök viselkedését? Hogy lehet az, hogy 74 millióan őszintén hittek Trumpban, fel sem vetődött, hogy becsapja őket.

Jó hírem van, hogy ez a 74 millió ember már biztos nem áll mögötte. Nem hisznek már neki. Felméréseink szerint ennek a közösségnek kevesebb, mint a fele volt mozgósítható, illetve volt fogékony arra az üzenetre, amit az elnök küldött nekik azon a bizonyos január 6-i napon, amikor betörtek a Capitoliumba. Másrészt: ha az elmúlt négy év közvélemény-kutatási adatait vesszük számba, akkor az derül ki, hogy sosem számított népszerű elnöknek, mert nem sikerült magát az 50% fölé tornásznia. Ilyen sem volt még az amerikai elnökök sorában. Az emberek tehát alapjáraton sem szerették. Ugyanakkor az is igaz, hogy a lakosság kisebb hányada csalódott az előző kormányban. Ez minden demokráciában így van, természetesnek tekinthetjük.

Ugyanakkor Trump be tudta csatornázni ezt az elégedetlen tömeget. Azt ígérte neki, hogy a washingtoni politikai fertőt, mocsarat ő fogja lecsapolni. A kormányzati korrupciót ő fogja felszámolni. És minden másképp lesz, mert a kormány értük fog dolgozni. Hogy ez a kormány az ő kormányuk lesz. És aztán mégsem ezt tette. Azt a bizonyos mocsarat még jobban megfertőzte, a kormány még korruptabb lett. A kormányból ő maga, a családja, a barátai és kampányának legbőkezűbb támogatói húztak hasznot. Visszaélt hivatali hatalmával. Becsapta az embereket, legfőképp a Coviddal, nem törődött a járvánnyal. Az emberek látták, a korrupció még súlyosabb lett, és cserbenhagyták Trumpot.

– A Capitolium elleni lázadás még tovább rontott az Egyesült Államok megítélésén. Beszélhetünk még egyáltalán arról, hogy Amerika a demokrácia zászlóshajója?

Az Egyesült Államok demokráciája épp ugyanazt az utat teszi meg, mint bármelyik más demokrácia. Egyszer fenn, egyszer lenn. Tudja, az elmúlt négy év borzasztóan nagy volt demokráciánk számára. Mindenkinél megszólalt a vészcsengő, hogy a mi társadalmunk is, mint bármelyik más demokrácia, legsötétebb és legnehezebb időszakához ért. De nem állhattunk meg. Jó jel volt, hogy az Egyesült Államok igazságügyi rendszere ki tudta szűrni a visszásságokat, hogy Trump intézkedéseit nemegyszer megtorpedózta. Ezek a jogi útra terelt ügyek 80%-a a volt elnök vereségével zárult, visszakoznia kellett. A szavazók több mint a fele ezért utasította vissza, mert a bírósági döntések ellenére sem volt hajlandó megváltoztatni intézkedéseit. Nem tartotta meg a  jogállami követelményeket.

És amikor a demokrácia legnagyobb vívmányának tekinthető választás eredményét megtámadta, és folyton csalásról beszélt, aminek következtében mintegy 60 keresetet nyújtott be, a pereket sorra elvesztette. Ráadásul azok a bírók, akiket ő maga nevezett ki elnöksége idején, még ők is vele szemben hoztak egyhangú döntést a peres eljárásokban. Ebből számunkra az a fontos és pozitív üzenet, hogy az amerikai demokrácia képes ellenállni az ellenkező törekvéseknek. Hogy túlélte a megpróbáltatásokat, mert a demokratikus erők össze tudtak fogni. Mert a demokratikus erők egymást segítették.

– Magyarországnak is szüksége lenne ilyen segítségre. Az Orbán-féle illiberalizmus ellenében sok a bizakodó, aki nagy reményeket fűz Biden elnökséghez, hogy csak jön majd a segítség. Van miért reménykedniük azoknak, akik elutasítják a magyar autokráciát?

Amerika elég szerencsés volt abból a szempontból, hogy Trump eléggé kétbalkezes, amatőr elnök volt. Trump pont olyan illiberális demokráciát akart, mint amit kiépített magának Orbán. De ez a terve csődbe ment.

Én, mint magánember, és mint közép-európai barátjuk – aki egykor csehországi nagykövet is voltam, és akinek magyarok a nagyszülei, sőt az édesanyám még magyarul beszélt otthon – nagyon bízom abban, hogy Biden elnök, Kamala Harris alelnök és Tony Blinken külügyminiszter szembeszáll Orbánnal, és támogatni fogja a magyar demokratikus erőket. Sőt, én magam is megígérem, hogy mindent megteszek ezért a demokráciáért, amellyel szembemenve Orbán sok szörnyű dolgot művelt.

– Lehet, hogy ön lesz a következő amerikai nagykövet Budapesten?

Nem, egészen biztosan nem. Ráadásul azok után, hogy nyíltan bírálom Orbánt?! A bírálatban teljes kormányzati egyetértésnek kellene lennie, én legfeljebb ennek a bírálatnak csak az előfuvallata vagyok. Hangsúlyozni szeretném: csak mint magánember és mint barát – mély magyar gyökerekkel – mondom, hogy borzasztóan sajnálom azokat, akik az orbáni rendszernek az áldozatai, az illiberalizmusnak az elszenvedői lettek. Azt gondolom, az Európai Unió nem tett eleget eleget azért, hogy Orbánnak ellenszegüljön. Nekünk, valamennyiünknek ki kell nyitni a szánkat, és követelnünk kell a magyar demokrácia helyreállítását. De azt is tudom, hogy vannak még bajnokai a magyar demokráciának, lásd a Klubrádiót, különben nem tudnánk ezt az interjút készíteni.

– Igen, sietnünk is kellett ezzel az interjúval, mert a jelek szerint már csak egy hétig szól az FM-en a Klubrádió.

Te jó ég! Ebben az esetben akkor hadd üzenjek a magyar embereknek! Tudniuk kell, hogy milliók, több tíz-, százmillió ember van, aki a magyar demokráciáért kiáll, nemcsak Amerikában, hanem szerte a világban. És ígérjük is, odafigyelünk, segítünk, amennyire tudunk, hogy ne érezzék az emberek Magyarországon, hogy magukra maradtak ebben a harcban.

Elkanyarodtunk az eredeti témánktól, de nagyon hálásak vagyunk a biztató szavakért is! Vissza az impeachmenthez! Meg tudnak-e győzni a demokraták 17 republikánus szenátort, hogy végül elítéljék másodszori próbálkozásra Donald Trumpot?

Nehéz lesz, nagy kihívás! Attól tartok, hogy az amerikai szenátusban is túl sokan lettek azok a republikánusok, akik magukévá tették az illiberalizmust! Tisztában kell lennünk azonban azzal, hogy a liberális demokrácia csak akkor virágozhat, ha az emberek – legyen az akár jó ember! – nem mernek tiltakozni ellene és harcolni vele szemben. Attól tartok, hogy ezek a republikánusok nem mernek Trumppal és sok millió szavazójával szembemenni. Félnek. De minden perben történnek váratlan események. Meglátjuk.

– Van más módja annak, hogy megakadályozzák Trumpot az újra indulásban?

A jövő héten kezdődő szenátusi per az amerikai nép próbája is lesz. Képesek lesznek-e megérteni, s elég intelligensen állnak-e ahhoz, hogy amit hallanak majd a szenátusban, az meggyőzi őket. Hogy felfogják, amit az ex-elnök tett – hogy felbujtotta a Capitolium előtt összeszervezett embereket – azért ő felelősséggel tartozik. Látva a lázadásról készült videókat, interjúkat és képeket, megértik, hogy nem szavazhatnak többé egy ilyen emberre!

– De hisz’ a GOP-t, a Grand Old Partyt, a Nagy Régi Pártot, a republikánus pártot már túszul ejtette Trump! Fontos egyben tartani ezt a pártot?

Igen, fontos, mert a mi választási rendszerünk két pártra épül. Évszázadok óta így funkcionál politikai életünk. Kérdés, képes-e kivetni magából például azt a Marjorie Taylor Greene képviselőt, aki a konspirációs elméletekből építkező QAnon mozgalom egyik aktív meghatározó tagja? Igen, az kérdés, hogy a GOP pártból GQP, azaz Nagy Qanon Párt lesz-e? A QAnon párt számára Orbán csak egy Winston Churchillnek látszhat, mert az ő vezetőik messze sokkal rosszabbak. Ők nem is az illiberalizmust, hanem az agyamentek pártját képviselik. Reméljük, a szavazók és a pártjuk is észhez térnek.

Norman Eisen legutóbbi könyve, Az utolsó palota. Átfogó, meghitt elbeszélés a viharos európai történelem elmúlt száz évéről, Közép-Európa egyik legnagyobb épületén – és lakói életén – keresztül… Amikor Norman Eisen beköltözött az Egyesült Államok nagykövetének prágai rezidenciájába, arra a földre lépett, amelyről anyja a holokauszt után elmenekült. Megriadt, hogy új házában bútorok alá rejtett horogkereszteket fedezett fel. A náci Németország ezen szimbólumai a rezidencia elfeledett történelmének maradványai voltak, és annak bizonyítékai, hogy soha nem élünk messze a múlttól…

– Beszélne röviden a családjáról?! Meglepett, hogy magyar felmenői vannak!

Nos, a nagyapám az I. világháborúban az osztrák–magyar császári hadseregben harcolt. Munkácson élt a családjával. Zsidó iskolába, a szatmári jesivába járt. Szóval éltek a mai Ukrajnában, aztán Erdélyben, az édesanyám viszont már Szobráncon, azaz Szlovákiában született. Szóval Csehszlovákia megalakulásáig, 1918 őszéig az én családom is Magyarországon élt.

Otthon mindenki magyarul beszélt, az anyanyelvem – ha így vesszük, magyar lenne – mondta el Norman Eisen, Obama elnök volt rendkívüli tanácsadója, volt csehországi amerikai nagykövet, jelenleg a Brookings Intézet vezető elemzője.