Érdemes lett volna erre a ma délelőtti egészségügyi rendezvényre nem csupán a hazai, hanem a nemzetközi sajtó Budapesten dolgozó munkatársait is meghívni, tekintettel arra, hogy nemcsak magyarországi, hanem európai, sőt, az egész emberiséget érintő (fizikai értelemben is) súlyos gondra hívták föl a figyelmet a hazai egészségügy jeles képviselői. Korunk világjárványáról, az obezitásról, azaz az elhízásról volt szó. Világszerte 1000 milliónál több embertársunk – itthon a 14 éven felülieknek jó harmada! – küzd elhízással, túlsúllyal. Tíz éven belül már a Föld lakosságának több mint felét sújtja ez a betegség. (A nyitó kép forrása: diabforum.hu.)

A nagy, nemzetközi orvosszervezetek önmagában is krónikus betegségként tartják számon az elhízást. Az obezitás ráadásul legalább 200-féle, életet fenyegető szövődmény igen nagy kockázatával is jár, miközben súlyos anyagi teher az egészségügyi rehabilitáció és ellátórendszer számára is.

Csak itthon: évi 1400 milliárd forintba kerül az obezitás és a vele társuló betegségek kezelése, tömegesnek ma még nem mondható gyógyítása. A magyar lakosság mintegy harmada túlsúlyos, negyede pedig elhízott!

A mai sajtóbeszélgetés részvevői: Erős Antónia újságíró, az Egy Csepp Figyelem Alapítvány vezetője, Hosszúfalusi Nóra professzor, Merkely Béla professzor, dr. Bajnok Éva, dr. Páll István és Erdélyi Alíz.

Hazánk igen nagy népegészségügyi kihívással néz szembe – hívták fel a figyelmet a ma délelőtti sajtónyilvános kerekasztal-beszélgetés részvevői: Merkely Béla belgyógyász-, kardiológus professzor, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektora, prof. dr. Hosszúfalusi Nóra belgyógyász, diabetológus, hematológus, obezitológus és endokrinológus, lipidológus, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Hematológiai Klinikájának egyetemi tanára, dr. Bajnok Éva belgyógyász, endokrinológus, obezitológus, az alakorvoslás-program orvosa, dr. Páll István belgyógyász, endokrinológus, diabetológus, obezitológus szakorvos (Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház), valamint Erdélyi Alíz dietetikus, táplálkozástudományi szakember, a Semmelweis Egyetem mesteroktatója.

A ma már krónikus betegségnek tekintett elhízás következményei súlyosak mind az egyén, mind a közösség és az egészségügyi ellátórendszer számára is – szögezték le a beszélgetésen a szakemberek, ismertetvén az obezitással kapcsolatos legfontosabb tényeket és tévhiteket. A népegészségügyi válság hazánkat kiemelten érinti, hiszen az elhízással élő felnőtt lakosság aránya Magyarországon a második legnagyobb az EU-ban (csaknem 24%), tehát összességében mintegy 2,5 millió magyar él tetemes súlytöbblettel (BMI-értékük – a kg-ban számított testtömeg és a m-ben számított testmagasság négyzetének hányadosa – 30 feletti).

Az eszmecsere mind az öt előadója hangoztatta: a túlsúly nem esztétikai kérdés; könnyű ítélkezni kövérnek kikiáltott embertársainkról, ám lefogyni nehéz.

Ismerjük, halljuk a velük kapcsolatos jelzőket: testpozitivitás, elfogadás, soványságkultusz, ám az ideális testsúly megítélése elég gyakran változik. Csakhogy ma már nem lehet kérdés, hogy az obezitás ezen jócskán túlmutat. Az elhízás mintegy 200 másik krónikus betegség kialakulásához is hozzájárulhat, mint például a magas vérnyomás vagy a szívkoszorúér-betegség, emellett pedig – ennyiről tudunk napjainkban – 13-féle rosszindulatú daganatos elváltozás kockázati tényezőjeként is ismert. A fölöslegesen cipelt kilók súlyosan terhelik az ember mozgásszerv-rendszerét is, és akár fogyatékossággal járó megbetegedést okozhatnak.

Az egészségkárosító szövődmények között kiemelt helyet kap a 2-es típusú cukorbetegség, ami szintén népbetegségnek számít: már a diagnosztizált (tehát ismert/felismert) esetek száma is 537 millió ember életét keseríti meg a világban. Ráadásul tudjuk: az anyagcsere-elváltozás a páciensek felénél még nem diagnosztizált.

Hosszúfalusi Nóra professzor a többi között elmondta: hazánkban a becslések szerint mintegy 1,2 millió cukorbeteg él, az inzulinrezisztencia előfordulása pedig egyre gyakoribb. Ez tekinthető a 2-es típusú diabétesz „előszobájának”. Az érintettek száma tehát drámai mértékben nő, ami mindenekelőtt életmódunknak köszönhető: a mozgásszegény mindennapoknak és az energiagazdag táplálkozásnak. Ugyanakkor tudni kell: az inzulinrezisztencia – szénhidrát-anyagcsere zavar – nem oka, hanem következménye az elhízásnak.

A túlsúly nem csupán a test állapotára káros, hiszen az érintettek döntő része romló mentális és érzelmi jóllétet is tapasztal a fölösleges kilók következményeként, és ha ez nem lenne elég (!), szégyenérzettel és bűntudattal, ítélkező pillantásokkal, valamint kirekesztéssel is küzdeniük kell a munkahelyeken és a hétköznapokban egyaránt.

Itt vetődik föl a kérdés: netán csak jellemgyengeség az obezitás? Szó sincs róla! A sajtó számára szervezett mai kerekasztal-beszélgetés részvevői hangsúlyozták: a túlsúly kialakulását számos körülmény befolyásolhatja, a többi között genetikai tényezők, természeti és mesterséges környezeti hatások, sőt, még az egyén lelki egészsége is.

E tényezők változatossága miatt az elhízás betegenként sok kilóban kifejezhető/látható módon eltérhet, ami alapvetően megnehezítheti a fogyás elérését és fenntartását. Ezért szakértő segítségével, tanácsaival egyénre szabott módon kell tenni az obezitás ellen.

Merkely Béla orvos-professzor, kardiológus, a Semmelweis Egyetem rektora szavait idézzük: „Az elhízással élő legtöbb ember számára az életmód (étrend, testmozgás) megváltoztatása önmagában sokszor nem eredményez elegendő és tartós fogyást: egy átfogó elemzés ugyanis rámutatott, hogy 5 év után a kutatásban részt vevők az eredeti testtömeg-csökkenésnek mindössze 23,4%-át tudták megtartani. A küzdelmet azonban semmiképpen sem szabad feladni, hiszen már a kis mértékű – akár 5%-os – testtömegcsökkenés is mérsékelheti a kapcsolódó szövődményeket és javíthatja az életminőséget, ehhez pedig minden támogatást meg kell adni az érintetteknek”.

A megelőzéssel és az egészséges életmóddal kapcsolatos ismeretterjesztést, illetve a megbélyegzés megszüntetését célzó társadalmi nevelés és oktatás mellett az egészségügyi ellátásban tapasztalható egyenlőtlenségek kezelése is rendkívül fontos (lenne) az obezitás leküzdésében. Ötven országot átfogó felméréskor az érintettek arról számoltak be, hogy akadályokba ütköztek a beutalók megszerzésénél, és a számukra kínált terápiás lehetőségek hiányát is megtapasztalták – vagyis a negatív előítéletek alapvetően meghatározzák az elérhető ellátás minőségét. Ugyanakkor: ha az elhízással élő páciensek magukra maradnak az ideális(abb) testsúly újbóli eléréséért folytatott küzdelemben, az nemcsak nekik óriási hátrányt, hanem az egész közösség és az egészségügyi intézményrendszer számára is az.

A becslések szerint ugyanis az elhízás 2035-ig évente több mint 4000 milliárd dollárjába kerülhet a világgazdaságnak, miközben terjedésének megállítása évi 2200 milliárd dollár megtakarítást is eredményezhetne világszerte. – Hazánkban az obezitáshoz kapcsolódó költségek összességében elérhetik a GDP 3%-át, mintegy évi 1400 milliárd forintot. Vagyis: az emberi test túlsúlya egyben súlyos gazdasági teher is.

Ezért is életbevágóan fontos az elhízásbetegség idejében történő diagnosztizálása és az érintettek (honfitársaink millióiról van szó!) hatékony, bizonyítékokon alapuló, hosszú távú ellátása, ami megelőzheti a kapcsolódó szövődményeket is. A szemléletváltás sürgető, hiszen hazákban az obezitással küszködők aránya évről évre nő, ráadásul mind több az érintett fiatal. Így, ha nem lépünk idejében, a mostaninál is súlyosabb következményekkel kell számolnunk.

* * *

A népegészségügyi krízisről rendezett ma délelőtti tudományos eszmecsere házigazdája a gyógyszerek, gyógyászati termékek nagykereskedelmével foglalkozó Lilly Hungária Kft. volt. Nagy köszönet illeti a szervezőt.