Zombory Miklós fideszes önkományzati képviselő az egyik testületi ülésen valami emlékezeteset szeretett volna mondani. Olyat, amivel felhívja magára a felsőbbség figyelmét, bizonyítja, hogy rá mindig, még a legnehezebb időkben is lehet számítani. Miután jobb nem jutott az eszébe, arra gondolt, ekézi kicsit az ukránokat, akik amúgy is a begyében vannak, lévén a főnökség sem kedveli őket. Így jutott arra a meglehetősen eredeti gondolatra, hogy az 1956-i forradalmat nem az oroszok, hanem döntően az ukránok verték le.

„Nagyon sok tankot láttam, amiben ott égtek bent, akik ott harcoltak, de nyolcvan százalékuk nem orosz volt. Tévedés. Ukrán volt. Azok ukrán tankok voltak. tehát nem orosz felirat volt rajtuk…Én azokat a tankokat láttam apámmal, amik az Üllői úti laktanyához készültek a harcra… Ezeknek a tankoknak jelentős része ukrán tank volt. Csak ennyit szerettem volna.” Ezek voltak Zombory képviselő emlékei az ’56-os forradalomról, semmi több, hiszen, mint említette, csak ennyit szeretett volna.

Nem kívánjuk elkeseríteni Zombory képviselőt, ezért nem is miatta, hanem a történelmi hűség kedvéért mondjuk, hogy az 1956-os forradalmat nem az ukránok, hanem a szovjet csapatok verték le. A Vörös Hadsereg kötelékében persze ukránok is lehettek, de döntő többségükben nem őket, hanem a Szovjetunió távol-keleti területeiről verbuvált katonákat bízták meg a feladattal. Ezt Kovács Gyula nyugalmazott alezredestől, úgy is, mint az RTL által megkérdezett szakértőtől tudjuk. Persze, lehet, hogy ebben a kérdésben nem neki van igaza, hanem Zombory képviselőnek, aki elmondása szerint a történtek idején alsó tagozatos iskolásként képes volt megkülönböztetni az orosz és az ukrán nyelvet, innen tudta, hogy a tankokon nem orosz, hanem ukrán feliratok voltak.

Mindig vannak múltmásítók, akiknek nem a memóriájuk rossz, hanem megfelelési kényszerből lihegik túl a feladatot, mert abban bíznak, hogy az emberek már semmire sem emlékeznek, ezért nekik bármit, még a legnagyobb ostobaságokat is be lehet beszélni.

Például azt, amit Novák Katalin 2022 januárjában – még leendő államfőként – mondott a magyar kultúra napján Sopronban. Hogy ő gyermekként nem énekelhette a Himnusz szövegét, csak a dallamot dúdolhatta. De ők dacoltak a diktatúrával és csukott szájjal azért is énekelték, hogy Isten, áldd meg a magyart! Ugyanebben a sorban említhetnénk az ismert televíziós személyiséget, akinek szintén nehéz volt a gyermekkora, legfőképpen azért, mert csak úgy mehetett templomba, hogy az ünneplő ruhája fölé egy másikat is fel kellett húznia, nehogy a párttitkár meglássa.

Mándoki László, aki később Leslie Mandoki néven nemzetközileg ismert popsztár lett, idehaza pedig visszamenőlegesen üldözött, és mint ilyen, Orbán Viktor kormányának egyik, közpénzekkel kitömött kedvezményezettje, 1975-ben hagyta el Magyarországot. Azért fordított hátat a hazának, mert nem tudta elviselni, hogy Magyarországon mindennapos volt a kínzás, és a határon történő lelövés.

Szabad, demokratikus jogállamban mindenki úgy emlékszik, ahogyan akar, és ebbe még a hazudozás is belefér. Schmidt Mária is mondhatja, ha olyanja van, hogy az ’56-i forradalom elfojtását levezénylő Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának egykori első titkára ukrán volt. Mondhatja ezt, jogi következménye nem lesz, legföljebb a szakma röhögi ki a történész asszonyt, merthogy Hruscsov nem volt ukrán. Tanult ugyan Ukrajnában, és hatott is rá az ukrán kultúra, de az Orosz Birodalom területén született, nem messze az ukrán határtól, de ettől még nem vált ukránná, bár mostanság vannak, akik szeretnék annak látni.

Tényleg be kellene fejezni az orosz-ukrán háborút, mert ha még sokáig tart, kiderül, hogy Hitler is ukrán volt, Pol Pot úgyszintén. És a hazánkat 150 évig megszállva tartó törökök is ukránok voltak, mint ahogy az sem volna meglepetés, ha kiderülne, hogy a hazai ellenzéknek is ukrán gyökerei vannak. Különben nem szegődtek volna az ugyancsak ukrán származású Soros György zsoldjába, hogy a magyar–ukrán származású amerikai milliárdos pénzén még az eddiginél is többet ártsanak Magyarországnak.