Talán nem is sejtjük, hogy ha a teljes népességet nézzük, akkor a bőr rosszindulatú tumorai egyedül az összes többi rosszindulatú tumornál gyakoribbak, együttvéve a vastagbél-, a tüdő-, az emlő- és az összes többi daganatot. Közöttük is a leggyakoribb a basal sejtes tumor (basalioma), vagy ahogy első leírójáról régebben nevezték: Krompecher-tumor. (Krompecher Ödön, 1870. február 16. – 1926. augusztus 26. magyar orvos, patológus.)

A leggyakoribb basalioma mellett másik két, szintén gyakori rosszindulatú bőrtumor, a bőr laphámrákja és a melanóma. Ismert, hogy mindhárom esetében kimutatták az UV-sugárzás és a tumorok kialakulása közötti összefüggést. Kevésbé ismert, hogy a napsugárzás kumulatív (évek alatt összeadódó) hatására a bőrben basalsejtes és laphámtumorok fejlődnek, a többszöri súlyos leégés, különösen gyermekkorban, a melanóma kialakulására hajlamosít inkább. Egyre többet tud az orvostudomány arról, hogy milyen genetikai károsodások lépnek fel a bőr különböző rétegeinek sejtjeiben az ibolyántúli sugárzás hatására, miközben sok még a megválaszolatlan kérdés. Bár a legtöbb esetben ezek a tumorok valóban a napsugárzásnak kitett helyeken (arc, fül, nyak) alakulnak ki, mintegy harmaduk máshol, pl. törzsön jelentkezik, Az is kérdés, hogy miért növekszik az egyre fiatalabb, akár 20 éven inneniek körében a melanóma gyakorisága, amikor még nyilvánvalóan nem érhette a bőrt annyi káros sugárzás, mint idősebb korban.

Attól függően, hogy milyen típusú daganat alakul ki, a tumorok megjelenése eltérő lehet. A basalioma általában lassan növekvő, gyöngyszínű kis göb, ami később fekélyesedhet, más esetben a basalioma lapos, vöröses, hámló foltként mutatja magát. A laphámrák lehet tömöttebb, fokozottan elszarusodó göb. A pigmentált bőrképletek esetében egyszerű fizikális vizsgálat is nagyon sok információt adhat a gyakorlott bőrgyógyásznak. Ez a vizsgálat az ABCD-szabályt követi, amikor a vizsgáló orvos véleményt formál négy tulajdonság alapján: A – aszimmetria, B – szélek (border), C – szín (colour), D – átmérő (diaméter). Ha az elváltozás aszimmetrikus, szabálytalan szélű, egyenetlen színű és nagyobb 6 mm-nél, akkor az melanóma-gyanús. Az ABCD-szabály kiegészíthető egy “E”-vel is, ahol az E – fejlődés (evolution) az elváltozás időben történő átalakulását jelzi, pl. ha egy anyajegy nőni kezd, különböző árnyalatú barna részek jelentkeznek, akkor az szintén rosszindulatú átalakulás lehet.

A végső diagnózis felállítása patológus feladata, aki a sebész vagy bőrgyógyász által eltávolított bőrrészletet mikroszkóp alatt vizsgálja.

A legtöbb bőrtumor esetében a labordiagnosztikának kevés szerepe van, sőt, az esetek nagyrészében a sebészeti eltávolítást nem kell kiegészítő kezelésnek követnie, ha az eltávolítás teljes volt.

A bőr melanómái azonban összetettebb kezelést és betegkövetést követelnek. Ezek a tumorok, bár az összes bőrdaganatnak csak a huszadát adják, a bőrtumorokból adódó halálozások háromnegyedéért felelősek. A legújabb melanóma ellenes gyógyszerek olyan vegyületek (Vemurafenib), amik képesek kivédeni a melanómákban gyakran jelentkező génmutáció (BRAF) okozta káros hatást. A mutáció kimutatása laboratóriumi vizsgálatot, patológiai diagnosztikát kíván. A betegség lefolyásának követésében szintén szerepet kap a labordiagnosztika. Csont- vagy májáttétek kialakulására lehet jellemző az ALP (alkalikus foszfatáz) szintjének emelkedése. Szintén májáttétek megjelenésére utalhatnak a májfunkciós értékek (AST, ALT) eltérései. A szérum teljes fehérje- és albumin-tartalma pedig információt nyújt a szervezet általános állapotáról. Sok kemoterápiás szer károsíthatja a vese működését, így a vesefunkciós értékek eltérései alapján akár a kemoterápia változtatása is előfordulhat. Az LDH (laktát dehidrogenáz) szint emelkedése máj vagy tüdőáttétek megjelenésére utalhat.