Bár Ausztria nagyobb falatnak ígérkezik, és Lázár János is csak 2030-ra ígérte, hogy fejlettségben utolérjük (feltéve, hogy addig stagnál), azért már most is vannak sikereink. A Pápua Új-Guineához közeli Naurut máris beértük, ugyanis idáig ez a távoli ország volt az egyetlen, ahol az egészségügyet a belügyminiszter felügyelte. (A nyitó képen: az idei Miss Nauru – forrás: Facebook.)
Mostantól mi, magyarok is követjük Nauru példáját. Nem lennénk meglepve, ha kiderülne, hogy a magyar és a naurui nép rokonsága sokkal régebbi eredetű, mint azt eddig gondoltuk.
Nem kell legyinteni, főleg nem lesajnálni Naurut, mert annak ellenére, hogy mostanáig nem sokat hallottunk róla, nem holmi banánköztársaságról, hanem komoly országról van szó. Nemcsak azért, mert az Egyenlítőtől délre, Mikronéziában, a Csendes-óceán nyugati medencéjében található, hanem azért is, mert területe mintegy 21 négyzetkilométer és hozzávetőlegesen 13 ezer lakosa van.
Nauru államformája népképviseleti demokratikus köztársaság, aminek élén az államfő áll, aki egyben a kormány vezetője is. A parlament 18 tagú, a kabinet hét főből áll. Az összevont bel- és egészségügyi tárcát egy Isabella Dageago nevű asszonyság tölti be, aki végzettségét tekintve ápoló, így van némi egészségügyi gyakorlata. Kérdés persze, hogy a belügyminiszterséggel járó feladatok tekintetében van-e kellő jártassága.
Nauru sportélete nem túl jelentős ugyan, ebből kifolyólag az ország mintegy 95 százaléka túlsúlyos – ezen a területen kétségtelenül előbbre tart, mint mi. Viszont, szemben velünk, legnépszerűbb és egyben legsikeresebb naurui sportág a súlyemelés. Sportolói eddig négy olimpián vettek részt, a 2008-i pekingin indult versenyzőjük, a hatszoros óceániai bajnok Itte Detenamo a 105 kg-os súlycsoportban szakításban 175 kg-os eredménnyel a 9., lökésben 210 kg-os eredménnyel a 10. lett.
Stadionjaik számáról, sajnos, nincsenek információink, mint ahogy azt sem tudható, hogy Nauruban vannak-e gázszerelők, és ha igen, ez a szakma ott is annyira jól jövedelmező foglalkozás-e, mint Magyarországon.
Szóval, ezt az országot értük utol, legalábbis, ami a belügyi és az egészségügyi ágazat összevonását illeti. Szerencsére, mi, magyarok tudunk mértéket tartani, Pintér Sándor belügyminiszter például a bizottsági meghallgatásán jelezte is, hogy ő biztosan nem fog operálni. Ezzel sokakat megnyugtatott, azt viszont továbbra sem tudni, hogyha nem sikerül növelni az orvosok számát, akkor ki fog operálni.
Ez persze még a jövő zenéje, egyelőre örüljünk annak, hogy egy kedvező éghajlatú, tengerrel is rendelkező országgal – nem vették el tőlük a tengerüket – kerültünk egy szintre, sőt, olimpikonjaink számát tekintve meg is előzzük őket.
Ausztria utolérése tényleg nehezebb diónak ígérkezik, de mi nem ismerünk lehetetlent. Ha a nemzet összefog, akkor minden megtörténhet. Még az is, hogy Szijjártó Péter hamarosan Nauruba utazik, átad valamit, megnyit egy konzulátust, miközben méltatja a két nép évszázadokra visszanyúló, örök és megbonthatatlan barátságát.