Furcsa, kereshetnék más jelzőt is, hogy mennyire változtatja meg az idő, a színházi előadás, egy színpadra, filmre rímelő történet befogadását. A Valahol Európában sokak emlékében még mindig csak mozi, fekete-fehér mozgóképek, egy háborús káosz lenyomata, legendás művészekkel, a zsenipálya kezdetét taposó szereplőkkel, a szocialista realizmus ébredésével: itt vagyunk, még ásítozunk, de hamarosan nagyok leszünk, utolérjük Bécset, Amerikát.
Aztán múlik az idő, Magyarországon szaporodnak a gyermekgalerik, a javítóintézetek már-már a bűn neveldéi, a társadalom-SOS jeleket küld, de nem, a hajó nem süllyed el, túléli a rendszerváltást, a szomorújátékból musical lesz, zeneszóra lehet zokogni, a tehetetlenséget, és a közömbösséget slágerekkel leplezni, mert a siker nemcsak azt jelenti, hogy telik a kassza, hanem azt is, hogy az ügy, a téma már nem fájdalmas, hiszen dúdolható, sőt szerethető.
Csokoládé ez a musical, keserű csokoládé, a film alapjait Balázs Béla író, egykori magyar, német, szovjet kommunista rakta le, ezt a mázt kente szét, vakargatta az utókor, ma már nem is emlegetik annyira az alapanyagot, kakaóval bevonva tényleg finomabb.
Gyermekként egy kis faluban vakációztam, anyám rokonsága melegében, köztük nagyapámmal. Nagyapám az első világháborúba fiatal házasként ment, aztán Isonzónál hagyta a ballábát és vele a megálmodott jövőjét. Mankóval a hóna alatt jött vissza, kárpótlásként két hold földet kapott, világéletében szégyellte, amiért mással műveltette. Székben ült reggeltől estig, abba rejtette rokkantságát. Egykori komái eleinte hívták a kocsmába, de miután az öreg nem ment, elmaradtak az invitálások, aztán a barátságok is.
Nagyapám maga volt a történelem: kalanddal, áldozattal, szenvedéssel, de környezetében nem hősnek, csak egy zakkant öregembernek tartották. Unták, amikor mesélni kezdett, hamar otthagyták. Én egy ideig figyelmesen hallgattam, de amikor ismételt, figyelmeztettem: tata, ez már mondta. Ekkor lett az addiginál is keserűbb. Amikor meghalt, vitte magával a történelmét-történetét, szegény emberként sirattuk, mert a gazdagságát vele együtt temettük.
Ez a Valahol Európában egy kicsikét mindannyiunk nagyapja, dédapja. Kihantoltuk, és hagyjuk mesélni irigységről, gyűlöletről, magunkról. Erőszakról, tehetetlenségről. Magyarországon nem szeretik az idegeneket. Érkezhetnek messziről, lehetnek gyerekek, jobb esetben kerítés mögé kerülnek, a rosszabb változatban vadásznak rájuk.
Magyarországon mostanában Európát sem szeretik, amikor a színpadon mocskosnak nevezik, senki sem hördül fel. Magyarországon az 1950-es évek elején munkasikerek és későbbi dramaturgok születtek, szépen sorban, évente jöttek: Horváth Péter, Korcsmáros György, Böhm György, és amikor a fiúk felnőttek, találkoztak egy zseniálisan tehetséges zeneszerzővel, a következő esztendő jövevényével, Dési Lászlóval. Együtt nézték a filmet, formázták a gondolatokat, a keserűcsokiból tejízűt csináltak, az egykori szocreált bármely kurzus a nevére vehette, a siker anyakönyvi kivonatát már nem kérte senki. A filmben a megnyomorított, kiszolgáltatott gyermekek a szórakoztatóipar tartozékai lettek, ők vonzották, és csábítják ma is a közönséget.
A Valahol Európában megjárta a kőszínházakat, Szegeden a Dóm téri színpadra költözött, Pesti Magyar Színházban 7.szezonját kezdi, az évad egyik újdonsága, Jenes Kitti, egy korábbi X-faktor csalódott indulója, Makkosszállás lakója, a Keresztanyu tévésorozatából, zökkenőmentesen illeszkedik az összeszokott csapatba, mert a banda, a stáb együtt van, és ez nagy szó, Európában minden változik, egy addig lappangó háború láthatóvá válik, tömegsírokat tárnak fel, bombák és drónok repkednek a levegőben, a közbeszédbe hangsúlyosan kerülnek a pedofilok, a nemátalakító műtétek, és amikor a darabban szemünk előtt egy fiúból lány lesz, akkor is azt mondjuk, ilyesmi nem létezhet, színház az egész.
A szereposztás olyan, mint régi iskolánkban az órakezdés, a napos jelent, ma ez van itt, holnap más lesz, a többiekkel szemben lenne méltatlanság a színpadon lévőt kiemelni, egyébként is a szabadságot, a demokráciát követelő csapatból látszatra senki sem akar a másik fölé kerekedni, pontos szövegmondás, látványos, de nem hivalkodó koreográfia, a gyermekszereplők odateszik magukat, nagyszerű a díszlet, korhű a jelmez.
De ez mégiscsak musical, a dalokra kellene emlékeznünk, ám a túlcsavart hangosító olykor a legszebb szólamokat is elnyomja. Jenes Kitti azért bizonyít, itt a helye, a díszlet, a jelmez hibátlan, a rendező, elődeihez hasonlóan, hozott anyagból dolgozik, ha eddig így volt jó, akkor ő sem vág, ő sem húz, a magát bátortalannak tartó kritikus a darab zárómondatával erősíti magát: nem szabad félni, ezért a kezét a szívére szorítva, nagyon halkan elmondja, hogy 28 éves musical szereposztása 28 esztendeje a legtalálóbb névvel kezdődik: Hosszú…
Pesti Magyar Színház: Valahol Európában. Musical. Zeneszerző: Dés László. Dalszöveg: Nemes István. Szövegkönyv: Böhm György – Korcsmáros György – Horváth Péter. Radványi Géza és Balázs Béla azonos című filmje alapján. A musical a Proscenium Szerzői Ügynökség Kft.-vel kötött megállapodás alapján kerül előadásra. Közreműködnek a bandatagok: Deák Demeter, Mester Máté, Vághy Vivien, Molnár Petra, Morandeira-Bernáth Sofia, Veres Petra, Varga Bermadett, Mészáros Linda, Prokópius Maja, Gyetvai Martin, Holló-Zsadányi Norman, Vadócz Máté, Jakab Dávid. Díszlet: Csík György Jászai Mari-díjas. Jelmez: Rátkai Erzsébet Ferenczy Noémi- és Jászai Mari-díjas, Érdemes művész, az MMA rendes tagja. Koreográfus: Gyenes Ildikó. Színpadi mozgás: Kocsis Gábor. Zenei vezető: Magony Enikő. Ügyelő: Bencze István. Súgó: Jármai Edit. Rendezőasszisztens: Rumán Cintia Rendező: Nagy Viktor. – Szereposztás Hosszú: Pásztor Ádám, Gréczy Balázs. Suhanc (Éva) Jenes Kitti, Kusnyér Anna, Molnár Janka. Simon Péter: Harsányi Attila, Rancsó Dezső. Ficsur: Szurcsík Ádám, Murvai Márton. Kuksi: Kocsis Gergő Levente, Kovács Nimród. Szeplős: Czutor Simon, Molnár Barnabás. Sutyi: Sallai Flóris, Tolnai Tamás. Csóró: Steiner Lévi, Cseszlai Damos.t Suttyó: Mester Máté, Kádár Attila. Professzor: Kuna Márk, Juhász Nimród Balázs. Pötyi: Sisák Emese, Csemer Olívia. Egyenruhás: Szatmári Attila, Pavletits Béla. Leventeoktató: Keresztény Tamás, Kovács Gábor. Sofőr: Eszenszky Gergely, Tóth Norbert. Tanító: Kosznovszky Márton, Fellinger Domonkos. Tróger: Szűcs Sándor, Tóth Géza Gergő.