Minden nyelv folyamatosan megújul, a magyar is – természetesen. Átvesz szavakat és olykor kölcsönöz is. Az internetnek, a számítástechnikának, a mobilvilágnak köszönhetően nálunk és világszerte az angol lett az új eszperantó. Bár például a franciák kevésbé hajlandók mindent átvenni, a fiatalok azonban igencsak használnak angol kifejezéseket, akárcsak az olaszok. (A nyitó képen: Berecz Áron, a Kiskunfélegyházi Batthyány Lajos Általános Iskola 7.a osztályos tanulója kimagasló teljesítményt nyújtott az Arany János Anyanyelvi Verseny országos döntőjében; felkészítő tanára Molnár Elvira volt. Az Arany János Anyanyelvi Verseny a magyar nyelv széles körű ismeretére épít, ahol szükség van a tanulók logikai készségére is a jó eredmény eléréséhez. (Forrás: batthyanysuli.hu)
Aki „trendi” akar lenni, az már a reklámban is csak angolul „kommunikál” – naponta százszor hangzott el a tévében ünnepek előtt, hogy kimaxoljuk a karácsonyt. Nyilvánvaló, hogy a hirdető cég egy bizonyos korosztályt akar megszólítani, hiszen egy nyolcvanéves vidéki nő nem feltétlenül tudja, mit jelent is ez a szó.
Influenszerek, bloggerek és youtuberek dolgoznak ma a sajtóban, nem újságírók. Mindnyájan várják a black fridayt, sőt, a cyber mondayt, főleg merry christmas előtt.
A nyelvet persze nem kell félteni, a nyelvújítás korában sokan nem akarták használni az új szavakat, amelyek mára mindennapossá váltak. Sőt, volt olyan pár évszázada a magyar nyelvnek, amikor nemcsak illett németül tudni, de a nélkül aligha boldogult az ambiciózus fiatalember. Arról viszont keveseknek van fogalma, hány török eredetű szót használunk ma is.
Azon nem lepődünk meg, hogy a márkanevek nagy része vagy nem magyar, vagy betűszó, fantáziaszó, összevonás. De amikor ezek társulásra lépnek egy angol kifejezéssel, akkor kezdődik igazán a káosz.
A szakszavak beáramlása is erős: manapság az álláshirdetésekben kreatívot keresnek, nem pr- vagy marketing-menedzsert – ez utóbbi más szakma. A szövegíró esetében pedig nem slágerekre kell gondolni, hanem reklámokra.
A minap egyik interjúalanyomat kértem, hogy fordítsa magyarra a titulusát, de nem volt hajlandó, ragaszkodott az operation manager megszólításhoz. A minap egy olyan – természetesen nem magyar nevű, de száz százalékig magyar tulajdonú – üzletbe léptem be, ahol minden felirat angol nyelvű. Az is, hogy snack, meg az is, hogy happyness. (Bár ez utóbbit sajnos nem árulják.) Mikor rákérdeztem, miért, közölte a tulajdonos, ez része a dizájnnak.
Egyébként rövidesen boltot nyitnak Mátészalkán és Fehérgyarmaton is. Nem tudom, mennyire igazodnak majd el az ottani vásárlók a nagy happyness-ben.
Az oly sokat emlegetett Y- és Z-generáció életébe nyújt bepillantást az egyik áruházlánc (!) szórakoztató magazinja. A bizonyára huszonéves szerkesztők minket, középkorúnak vélt vásárlókat tanítanak arra, hogy ha véletlenül bepillantunk a gyerek sms-ei közé, vagy e-mail fiókjába, ne álljunk ott tudatlanul.
A top 10 rövidítések között különösen érdekes a mixtúrának bizonyuló „yo8”, ennek jelentése jó éjszakát, azaz jó éjt. Az „éjt” magyar szó ugyanis az angol eight, vagyis nyolc szóra emlékeztet, kiejtésében.
Mint megtudjuk, szintén népszerű rövidítés az OMG, ami az Oh My God-nak a tükörfordítása. Inkább rácsodálkozást jelent, affélét, hogy na, nee… A K az nyilvánvalóan oké, de ezret is jelent. A lol talán a leggyakoribb rövidítés, ami a laughing out loud, azaz hangosan felnevetni kifejezés szavainak kezdőbetűiből származik. A nagyon vicces megfelelője.
Az nc első pillanatra nem ugrik be, aztán kiderül, hogy a no comment megfelelője.
Az FYI, a for your information rövidebb formája és gyakran fordul elő munkahelyi levelezésekben. A vállalati pletykák netes formája.
A tinédzserek körében népszerű a PAW, ami azt jelenti rejtnyelven, hogy bocsi, nem tudok beszélni, a szülők figyelnek. Kicsit bonyolultabb az MFW, ez az internetes mémek fotós változatánál fordul elő, a my face when rövidítése, azt jelenti, hogy amikor valaki furcsa arcot vág egy képen, amit társítanak egy élethelyzettel.
A trollok leszerelésére szolgál a DFTT, azaz ne etesd a trollt, azaz ne válaszoljunk a trollra, leszerelendő a szándékosan kötekedőket. Ha pedig valaki érdeklődik tőlünk egy egyébként könnyen elérhető információ iránt, válaszoljunk csak annyit, hogy GIYF, azaz a Google a te barátod, oda fordulj.
A magyar szavak is figyelmet keltő értelmezési változáson mennek keresztül. A húgom évtizedek óta él Svédországban, akcentus nélkül beszél magyarul, pedig a férje, ottani rokonai, kollégái svédek. Amikor évente hazalátogat, mindig megkér: no, akkor most mondd el az új szavakat.
Évekig nem tudta elképzelni sem, mi lehet az az eredetiségvizsgáló állomás (talán csak nem festményeket vizslatnak ott művészettörténészek?). Az pedig végképp meglepte (egyébként engem is) miért, no meg, hol van szükség vőlegény-megőrzőre, és vajon mit árulnak a szexturkálóban?
Nos, a vőlegénymegőrző az esküvői hazai szótárunk újdonatúj kifejezése. Amíg a menyasszony, ki tudja, hány ruhát felpróbál, addig a vőlegényt – jobb szalonokban – leültetik, kávéval, teával kínálják, képeslapokat adnak a kezébe, hogy ne unatkozzon. Igen, valahogy a gyermekmegőrző példájára. Az ötlet bevált, az órákig várakozó férfiak így valahogy jobban elvannak.
A szexturkáló kifejezést a pesti Dob utcában láttam egy cégéren. Hogy milyen használt holmikat árulhatnak ott, arról már nem győződtem meg.
Amikor a testvérem kivándorolt Magyarországról, még nem létezett olyan fogalom, hogy felnőttfilm. Ma pedig ez – természetesen – egy angol kifejezés honi megfelelője.
Olvasom a minap, (elnézést a magyartalan szövegért) hogy „Napok óta folyik felnőttfilm forgatása a Jegymester előtt parkoló sötétített teherautó rakterében. A film hátterét az utca (Andrássy út) forgataga adja, vélhetően több jelenetben is szerepet kaphattunk. Tájékoztatást a teherautó oldalára kiragasztott A4-es lapon kaptunk, a teherautó mellesleg folyamatosan imbolyog.”
Új szavaink egyre gyorsabb, szinte robbanásszerű gyarapodásának vagyunk fültanúi. Része e folyamatnak, hogy nagyon sok kifejezés kérészéletű. Nemhogy egy bizonyos társadalmi rendszerhez kötődnék (emlékezzünk a rendszerváltás előtti világot megidéző szótárakra) de olykor csak néhány évig él.
Ilyen például a dubajozni kifejezés, amit megmagyarázni elég bonyolult dolog – miért pont Dubai? Mi köze van (volt) egyes fiatal magyar nőknek ehhez a közel-keleti országhoz? Az „olyan vagy már lassan, mint Győzike” mondat sem mond sokat annak, aki. mondjuk. harminc éve nem járt itthon, nem beszélve a naponta bővülő NER-szótárról.
Egyik kedvencemet vendégségben hallottam. A már órák óta ricsajozó, rohangáló gyerekhadból az egyik tréfás kedvű szülő megpróbálta kiráncigálni csemetéjét, azzal a felkiáltással: ha rossz leszel, nem viszlek magammal az élő showba! A gyerkőc (a tehetségkutatók lelkes nézője) azonnal felfogta e büntetés mértékét, rögvest megjuhászodott (milyen érdekes ez a szó: vajon minden juhász szelíd volt?) és azonnal elkezdett haza készülődni…
Utóirat: ma már az „élő show” jelzős szerkezet is kezd kimenni a divatból. A tehetségkutatók és valóságshow-k elképesztően bugyuta, megalázó, reklámidő-hajhász rémségek lettek Magyarországon, a szereplőket folyamatosan megalázzák, egymást ütik-verik, de van az a sok millió…
Erre a jelenségre még nincs új szó. Nehéz ugyanis röviden összefoglalni e népbutító műfaj káros hatását.
A szerk. megj.: Köszönet kolléganőnknek az „új magyar (?) szavak és kifejezések” csokorba gyűjtéséért. Megrökönyödik a világot járt, idegen nyelvek némelyikében otthonos, koros szerkesztő a rengeteg – számára jórészt – ismeretlen, értelmezhetetlen, amerikai angol szón és kifejezésen. Egyúttal azt kéri a sorstól, hogy legyen kegyes édes anyanyelvünkhöz, és ne engedje ezeket az erőszakos, példaként emlegetett szókat beléje furakodni, nélkülük is van már számos, ami korántsem gazdagítja szókincsünket, hanem inkább elszegényíti mondandónkat.
Szíveljük meg Kosztolányi Dezső intelmeit: „…Csak anyanyelvemen lehetek igazán én…” És ne feledjük Lőrincze Lajos bölcs gondolatait: „Ismergetjük, tanuljuk egész életünkben anyanyelvünket is, ezt a sokszínű, sokarcú csodát. S minél jobban megismerjük, annál szebbnek, gazdagabbnak, csillogóbbnak látjuk.”