Szavak a ravatalon

(Írta: Révbíró Tamás/ujnepszabadsag.com) Meghalnak a szavaink, a szemünk láttára. Szomorúan figyelem haldoklásukat, anyanyelvem szegényedését, sorvadását, és régóta tervezem, hogy gyászbeszédet írok a szavakhoz. Álljuk körül a „szavatalt”, és búcsúzzunk kegyelettel.

Meghalt a FEHÉRJE. Mindenki proteint használ helyette. Egyszer egy fordító lusta volt felütni a szótárat a P betűnél, inkább beírta azt, ami az eredetiben állt. A többi meg ment utána. Fehérjét ma már senki sem mond, csak proteint.

Meghalt a GUTA, a GUTAÜTÉS. Stroke-ot mondanak helyette, sőt egyesek így is írják: sztrók.

Meghalt a SIKÉR. Valaha minél nagyobb volt a gabona sikértartalma, annál jobban örültek neki, mert az olyanból szebb, magasabb kenyeret lehet sütni. Ma a sikért kizárólag gluténnak nevezik, és sokan kerülik, mint a nadragulyát. (Egyébként azt is inkább belladonnának mondják.)

Meghalt vagy a végét járja a HULLA, a HOLTTEST. Angolul ma már csak bodyt mondanak a krimikben, ami ugye a szótárban „test”, így aztán magyarul is testet talál a parkban a kutyasétáltató, a folyóban a horgász.

Meghalt a TETTES. Halálát végelgyengülés okozta, a rendőrségi szóvivők által kedvelt elkövető életképesebbnek bizonyult.

Meghalt az ÉTEL. Ötből négyszer fogásnak nevezik. Pedig amit főzünk, sütünk, az étel. Amit tálalunk, ami az asztalra kerül, az a fogás. Annak nincs is neve, csak száma. (Lehet-e azt kérdezni: Melyik a kedvenc fogásod? Mi lehet erre a válasz? A harmadik?) Csak hát angolul dish mind a kettő, ezért az étel is úgy fog járni, mint a fehérje.

Meghalt a TAVALY. Múlt vagy elmúlt évet mondanak helyette. Angolul két szó (last year), valakinek nem jutott eszébe, hogy azt magyarul egy szóval is ki lehet fejezni, hát egyenként leirta magyarul a két szót, ahelyett, hogy lefordította volna. A többiek meg mennek utána.

Szomorú halálesetek ezek, főként azért, mert egyetlen emberöltő alatt következtek be. A jonh (szív, lélek, belső rész) szavunk az Ómagyar Mária-siralom óta szinte nyomtalanul eltűnt, csak a „megjuhászodik” ige őrzi az emlékét, azt mégsem gyászolom, hiszen sohasem használtam. Ez a mai szóhekatomba – sok így egyszerre.