Változik-e valami az idén korrupciós ügyekben?

Biztosan változik. Csak nem tudjuk, hogy mennyire – és milyen irányban. A kérdés egyébként a K-Monitor korrupcióellenes portálon olvasható, amelyet egy közhasznú, nonprofit szervezet működtet. Mint ilyen, eleve gyanús lehet a kormányhatalom szemében; „alighanem bevándorláspárti, Soros által pénzelt, balliberális, sőt hazaáruló banda…” – terjesztik föntről, elijesztendő az átlagpolgárt.

Nehezen tagadható mindamellett, hogy korrupció volt, van és lesz sajnos – még ebben a tejjel-mézzel folyó, boldog, magyar NER-rendszerben is. Be-becsapódik a börtöncellaajtó egy-egy lefülelt gyanúsított mögött, s most ne firtassuk, hogy az illető milyen párttagkönyvet melenget a keblén.

A K-Monitor szerint a korrupció az egész társadalmat mérgezi, mindenkinek kárt okoz, függetlenül az egyes ember világlátásától, etnikai hovatartozásától vagy nemétől. Nemcsak a gazdasági kár tetemes, hanem aláássa az intézményekbe vetett bizalmat és a jogállamiságot is. Veszélyezteti a demokráciát, és főként azokat a régiókat sújtja, ahol pedig a kormányzatnak sokat kellene tennie felzárkózásért. A pályázatokat „megbundázzák”, a Mister 20-30-40 százaléknak, vagy Voldemort Nagyúrnak becézett gazemberek „lenyúlják”a pénzek egy részét.

Tavaly az önkormányzati választások jelezték ugyan, hogy „a fák nem nőnek az égig”, ám bizonyos tendenciák ugyanabba az irányba mutatnak továbbra is, mint a korábbi években – olvashatjuk a K-Monitor elemzésében. A szociális ágazat, az egészség- és oktatásügy alulfinanszírozott, s miközben e területeken nincs, vagy alig van előrelépés, másutt folytatódik az értelmetlen pénzszórás. Bár a klientúra-viszonyokkal átszőtt rezsim képtelen saját céljainak elérésére (legyen szó akár a „demográfiai fordulatról”, az uniós vezérszerepről, fociról vagy versenyképes nemzeti tőkésosztály létrehozásáról), a központosított hatalom mégis nyeregben van, politikai stabilitás övezi. Közben naponta hallhatók korrupciós történetek. Arról például, hogy miként térítik el helyi erős emberek az állami és uniós forrásokat. Egyre világosabban rajzolódik ki a rendszerszintű korrupció, hiába érvel a kormányoldal amellett, hogy a NER vállalkozói „nem lopnak, csak nyernek”.

A K-Monitor arra biztat, hogy „higgyünk a szemünknek”! Néha látványosan levesznek egy-egy figurát a tábláról: „lám, lehet számítani a bűnüldöző szervekre, az igazságszolgáltatásra”. De ez ne tévesszen meg senkit: ezek az ügyek nem érnek el a nagykutyákig. Valódi következményekkel azoknak kell számolniuk, akik mögül eltűnik a politikai támogatás.

A rendszer alapvető működését firtató nyomozások 2019-ben sem kezdődtek, ezért a felső politikai-gazdasági-rokoni körök háborítatlanul és változatlanul halászhattak/halászhatnak a zavarosban. S – ha nem is az eredetileg tervezett, rapid tempóban –, de folytatódik a bíróságok bedarálása.

Adott tehát egy rendszer, ahol egy igen szűk csoport ellenszolgáltatás nélkül sajátítja ki az állami vagyont politikai és személyes céljaira. Azt sulykolják, hogy az ő saját, önös érdekeik összhangban lennének a társadalom egészének céljaival. Pedig – á, dehogy.

A K-Monitor fejtegetése a közbeszerzéseket is górcső alá veszi. „Ha az állam informatikai eszközöket szerez be egy cégtől, vagy szoftverlicenszeket vásárol, közös érdekünk, hogy ezt a szükséges mennyiségben és kedvező, piaci verseny révén leszorított áron tegye, e cégek profitérdekével szemben azonban nem, hogy látványos szabadságharcot nem vív a kormány, de időről időre az ő oldalukra áll az adófizetőkével szemben.”

Ha működnék a képviseleti demokrácia, szilárd alapokon állna a jogállamiság, erős és szolidáris lenne a civil társadalom, akkor mindez megfelelő ellensúlyt képezne a rendszerszintű korrupcióval szemben. Bár (az uniós forrásoknak is köszönhetően) a mostani gazdasági helyzet mintha gátolná, hogy az áhított állapot Magyarországon megvalósuljon és megerősödjék, mindamellett a K-Monitor nem látja hiábavalónak, hogy határozottan szorgalmazzuk a társadalmi kontrollt. Ebben messzemenően számíthatunk a közhasznú egyesület támogatására. „Segítünk napvilágra hozni és használni az állam működésével kapcsolatban egyre szélesebb körben elérhető adatokat, eszközöket teremtünk az állam szakmai zsargonokba csomagolt működésének érthetőbbé, átláthatóbbá tételéhez és hozzá kívánunk járulni az olyan intézményes formák elterjedéséhez, amelyek becsatornázzák és a politika alapjává teszik az állampolgári igényeket.”

Elég lesz-e ez a kedvező irányú elmozduláshoz? Talán igen.