Van-e még följebb Orbán populista fáján?

„Mikor, ha nem most adódik úgy, hogy egy klubnak joga van kitaszítani valamelyik tagját?” – kérdi Andreas Kluth, a Bloomberg amerikai hírügynökség véleményrovatának kolumnistája, aki szerint az Európai Uniónak képesnek kell lennie arra, hogy „kirúgja Magyarországot”. A szóhasználat nem az enyém, hanem a szerzőé: „kick out”. Igaz, a cikk alatt ott olvasható a szokásos elhatárolódás: az írás személyes véleményt tükröz, ami nem szükségszerűen egyezik a Bloomberg álláspontjával. Kluth azonban nem akárki a szakmában: előtte a Handelsblatt Global főszerkesztője volt, és rendszeresen ír az Economistnak is.

Már nem látjuk szívesen.

A véleménycikk felidézi a legutóbbi EU-csúcsot, amikor Mark Rutte holland miniszterelnök Orbán Viktor szemébe nézett, és kimondta azt, amit – Kluth szerint – mindenki gondolt: ha nem osztod az általunk vallott értékeket, akkor vidd ki Magyarországot az unióból. Rutte egyáltalán nem kifinomult ösztökélése rávilágított az Európai Unió egyik nagy tervezési hibájára: nincs mechanizmusa arra, hogyan tegyen ki tagállamot a sorai közül – írja a Bloomberg elemzője.

Magyarország esetében – olvasható a cikkben – Orbán részéről a legutóbbi sértést az a törvény jelentette, amely úgy fojtja el a szexuális nevelést, hogy azzal durván megbélyegzi a homoszexualitást, gyakorlatilag egy kalap alá veszi a pedofíliával. Orbán azonban már évek óta gúnyt űz az EU értékeiből. Sok apró nyeséssel megcsonkította a jogállamiságot, a kisebbségek jogait, a sajtó és a tudomány szabadságát. 

Andreas Kluth szerint Lengyelország csaknem olyan rossz, mint Magyarország: megvet mindent, a melegjogoktól az igazságszolgáltatás függetlenségééig. Ez a két kormány, illiberális cinizmusával azt a fenyegetést testesíti meg, hogy kiüresedik az EU-nak, mint demokratikus, toleráns és nyitott társadalmak klubjának az identitása.

A tagállamok megfegyelmezésére szolgáló eszközök azonban – folytatódik a véleménycikk – hiányosak. Az uniós alapszerződés hetedik cikke lehetővé teszi ugyan az európai értékek súlyos és tartós megsértése esetén az érintett tagállam megfosztását szavazati jogától, ám ez egyhangúságot követel a többi tagállamtól, így Magyar- és Lengyelország egymás hátát védi. A másik mechanizmus, amelyet tavaly alkottak meg, és amely az uniós pénzügyi támogatásokat köti a jogállamiság tiszteletben tartásához, Kluth szerint „homályos, zavaros és lassú”. A realitás az, hogy az EU, amely súlyos feltételeket támaszt a csatlakozni kívánó országokkal szemben, ha a jelentkező már bejutott, akkor szinte semmilyen módon nem lehet szankcionálni, pláne nem kirúgni – vonja le a következtetést a szerző. Hozzáteszi, hogy hasonló a dilemmája a NATO-nak is. 

A kizárás fogalmát szélesebb értelemben körüljárva, Andreas Kluth azt írja: azzal például nyilván mindenki egyetért, hogy egy zsidó szervezetnek jogában áll kizárni azt, aki horogkeresztet visel, és Heil Hitler!-rel köszön. De mi a helyzet egy olyan szervezet esetében, amely fiatal vezetőket képez, és távol akarja tartani a nőket? Vagy miként vélekedjünk egy olyan szakszervezetről, amely meg kívánja szüntetni annak a tagságát, aki politikai tevékenységet fejt ki? Továbbá, jogosan zárja-e ki a fiú cserkészcsapat azt a tagját, akiről kiderül, hogy meleg? Ez utóbbi három eset mindegyike ügy is volt amerikai bíróságok előtt. A nőket kizáró vezetőképzést megtiltották, miként a szakszervezet magatartását is elfogadhatatlannak minősítették. A cserkészcsapat ügyében azonban történetesen rábólintottak a kizárásra.

Kluth hangsúlyozza: nem akarja újra tárgyalni ezeket az ügyeket, hanem csak azt kívánja illusztrálni, hogy a szabadság mindig kétélű. Néha a csoportot védelmezi az egyéntől, de a legtöbb esetben az egyént védelmezi a csoporttól, adott esetben az önkényes, nem tisztességes kizárással szemben. A kizárás jogával csak rendkívüli körülmények között szabad élni, a tagok túlnyomó többségének az egyetértése mellett. A kizárásnak pedig mindig visszafordítható lépésnek kell lennie.

Ezeken az elvi alapokon a Bloomberg kolumnistája leszögezi: az EU-nak is ki kell alakítania ezt az egyensúlyt. Ez azt jelenti, hogy csavarnia kell egyet a szerződéseken, megteremtve a kizárás ritka, de létező lehetőségét. „Míg ez a törekvés elindul a maga útján, Orbánnak rengeteg ideje lesz töprengeni azon, hogy meddig akar még feljebb mászni a maga populista fáján. És a magyarok – akiknek végül is még mindig megvan a szavazati joguk – dönthetnek arról, inkább lecserélik-e vezetőiket, és benn maradnak a klubban, amelyet kedvelnek” – zárja sorait Andreas Kluth, a Bloomberg szemleírója.