Van-e székely nemzet?

(Forrás: Újnépszabadság) Figyelemre méltó vélemény-cikk jelent meg a Válasz Onlinon – kezdi mai írását Eva S. Balogh a Hungarian Spectrumon-on.

A publicista Georg Paul Hefty, a Frankfurter Allgemeine Zeitung befolyásos, konzervatív munkatársa, aki – köszönhetően annak, hogy ismeri a magyar nyelvet (szülei magyarok voltak) , a magyar történelmet és politikát 1986–93 között rendszeresen publikált Magyarországról. Egy ideig írt a Heti Válaszba is, amelyet Orbán Viktor korábbi sajtószóvivője (Borókai Gábor) irányított. Aztán a Heti Válasz támogatása elmaradt, Orbán nem nagyon értékelte a lap írásait. A lap 2018-ban összeomlott, maradt az online kiadás.

Hefty írása, amit Eva Balogh figyelemre érdemesnek tart, kemény felütéssel indul. “Mit szólnának a magyarok, ha Brüsszel őshonos nemzeti kisebbségnek minősítené a magyarországi cigányokat, s közvetlenül, a kormányt megkerülve pénzelné őket? Hogy a cigányság nem nemzet? Nos, a székelység sem az, a „nemzet” szóval senki sem dobálózhat kedvére”.  

A Székely Nemzeti Tanács aláírásgyűjtését kommentálva azt írja, hogy a választásoktól eltérően a népszavazásoknál és azok előkészítésénél elharapózik egyfajta tanúságtevési láz: „Én (is) aláírtam a polgári kezdeményezést – írd te is alá!” Ez a verbuválás legrosszabb fajtája. Hogy XY aláírt egy kezdeményezést, az nem érv a kitűzött cél mellett, és nem cáfolja meg a tartózkodásra intő okokat.

Külföldről nézve feltűnő volt, hogy a magyar politikai pártok magas rangú képviselői milyen érvelést alkalmaztak „a Székely Nemzeti Tanács európai uniós aláírásgyűjtő kezdeményezésének” támogatására. Kocsis Máté, a kormányzó Fidesz frakcióvezetője kijelentette: „Ennek az ügynek a támogatása minden magyar kötelessége.”


Fekete-Győr András, az ellenzéki Momentum elnöke egyszerűbben fogalmazott: „Én már aláírtam. Számítunk Rátok!”


Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere és a Párbeszéd Magyarországért főembere azt mondta: „A kezdeményezés támogatásával a valódi nemzeti érdekeket nézzük, nem pedig a pártpolitikai hovatartozásokat.”


Keresztes László Lóránt, az ellenzéki LMP frakcióvezetője azzal érvelt, hogy „ennek az ügynek a támogatása független attól, hogy ellenzéki vagyok vagy kormánypárti”.

Mi az a célkitűzés, amelyért  minden magyar „köteles” síkraszállni?  – kérdezi Hefty. Tényleg „nemzeti érdek” a székelyek mellett a baszkokat, a katalánokat és egyéb „őshonos nemzeti kisebbségeket” ahhoz segíteni, hogy „európai uniós kohéziós pénzekhez juthassanak közvetlenül a brüsszeli kasszából”? Aztán: miért nem szerepelnek a kisebbségek között a magyar és spanyol romák? Brüsszel meggyőző érvekkel őshonos kisebbségeknek minősíthetné őket, s így akár átvehetné – „példaadó módon” – a közvetlen, az egyes kormányokat kikerülő pénzügyi illetékességet értük.


Félreértés ne essék: a magyarok nemzeti érdeke kétségtelenül a székelyek segítése. Talán – ez még nagyobb téma – az is, hogy megmaradhassanak szülőföldjükön. De a polgári kezdeményezés aláírói nem a magyar államhoz fordultak azzal, hogy a magyarországi adófizetők lényegesen több pénzt adjanak a székelyeknek. Egy ilyen kampány vélhetően nem kapott volna több százezer aláírást.

Az „írd alá”-akciót a Székely Nemzeti Tanács nevű közösség indította, a magyar támogatókban azt a téves képzetet kelthette, hogy a székely nemzet áll a román nemzettel szemben, vele egy szinten. Pedig a székelyek államjogi értelemben nemzetiséget, nem pedig nemzetet képeznek.


A magyar külpolitikai szereplés jó néhány maga okozta nehézsége az anyanyelv tisztázatlan használatára vezethető vissza. Évtizedek óta nem egyértelmű a magyar nemzet szóösszetétel jelentése, még magyar házi használatban sem, nemhogy a külföld számára. Megrökönyödésre nyílt alkalom az elmúlt időszakban bőven. A Fidesz éljogásza tavaly megjelent könyvében már a bevezetőben egyenlőségjelent tesz pártja, kormánya és a nép közé, amikor arról ír, hogy „mi, magyarok számtalan méltánytalan, rosszindulatú támadást kaptunk” – értsd, a nyugat-európai liberálisoktól. Az ellenzék, amelyet nem értek ezek a támadások, már akkor sem volt a „mi, magyarok” része.  Igazság szerint azonban nem az országot bántják a névtelenek, hanem az államot, kiváltképp pedig annak kormányát.

A következetesség kedvéért a könyv címe: „Ne bántsd a magyart!”A mai Magyarország vezető fideszes európai politikusa, aki az alkotmányozásban is kulcsszerepet vállalt, ezt  írja: „A könyv címe Zrínyi Miklóst idézi, aki történelmünk szintén nehéz pillanatában merte világgá kiáltani: ne bántsd a magyart! Ez a harc folyik ma a szemeink előtt.”

Európai parlamenti képviselő, aki a mai magyarságot olyan harcban látja mint a török hódoltság idején, nem lelhet megértésre kollégái között. S nem is érhet el sokat a magyar nemzet számára – fejezi be cikkét Hefty.