Vendég a háznál: az infantilis miniszterelnök

(Forrás: Hajnali Blogger) Nem tudom, mi kell még. Mit kéne még megtanulnunk, újraélnünk, megbűnhődnünk, hogy egyszer végre legyen egy normális, élhető országunk. Miért választunk mindig rosszul, vezetőt, szövetségest, útfüggőséget. Világértelmezést.

Voltaképpen senki nem kényszerít minket önsorsrontásra, kereshetnénk egy bölcs és tisztességes elöljárót, akivel együtt a helyes kerékvágásba terelnénk a dolgokat, a közös dolgainkat, és aztán ‒ hangsúlyozottan szintén együtt ‒ ott is tartanánk. Beilleszkednénk a világ jobbik felébe, nem követelnénk zajos sikert, tiszteletet ‒ csak csendben élveznénk a kinyíló lehetőségeket, az emberibb életet, az együttműködést, döntéseink gyönyörű felelősségét. De ez nem fog menni, ha folytonosan újraválasztjuk, sőt újraköveteljük magunknak a balsorsot, ebben az évtizedben éppen egy toxikus országvezető személyében.

Persze nem akarok minden felelősséget a választópolgárok másképp gondolkodó felének nyakába varrni, nekik sem egyszerű, és azért lássuk be, ebben az egész drámában a legnagyobb szerepe magának Orbán Viktornak van. De ahhoz, hogy a legyen-ig eljussunk, előbb meg kell érteni a van-t. Sokan és sokféleképpen próbálták már megragadni Orbán kormányzásának lélektani gyökereit, magyarázni politikai karrierjét személyes karakterével, és bizonyos jóslatokba bocsátkozni mindezek alapján a jövőről. Őszintén szólva mostanában mégis úgy érzem, semmilyen elmélet nem lehet olyan plauzibilis, mint a miniszterelnök maga. Orbán Viktor szinte minden megnyilvánulása tükröz valamit a benne élő kisgyermekből ‒ sajnos nem költői, hanem pszichiátriai értelemben:

 A kép forrása: https://www.blikk.hu/galeria/igy-valtozott-kisbaba-kora-ota-orban-viktor/ec4sxk5

• meggyőződése, hogy mindenkinél okosabb, mindenhez ért
• dacos, szerinte mindenki igazságtalan vele
• a saját véleményét általános vélekedésként adja elő
• végletesen leegyszerűsített nyelven kommunikál
• vagy babanyelven gügyög
• egy kisgyerek fixációjával rajong a foci és a katonásdi iránt
• úgy gondolja, céljait legkönnyebben hízelgéssel érheti el.

Az infantilis személyiségvonások szemléltetésére a következőkben a kormányfő ez év eleje óta adott interjúiból, közleményeiből, Facebook-posztjaiból idézek, a fentiek szerinti tematikus csoportosításban. Ütős korpusz, meglátják.

Orbán Viktor meggyőződése szerint ő a végső válasz, bármi is a kérdés:

• „Tehát jobban jár mindenki, hogyha inkább ránk bízzák a határvédelmet, és odaadják az ehhez szükséges pénzt, ahelyett, hogy központi egységeket állítanának fel, amelyeknek a hatékonysága felől inkább kétségeink vannak az ő legjobb szándékaik ellenére is.” (Kossuth Rádió, 2020. jan. 31.)
• „Az elmúlt években az európai gazdaságpolitikát Brüsszelben elrontották, ennek hamarosan látni fogjuk a nyilvánvaló következményeit.” (Sajtónyilatkozat a „Kohézió Barátai” országcsoport kormányfőinek találkozóját követően, 2020. febr. 2.)
• „Attól ijedtem meg, hogy amit mondanom kell, azt Önök, az igen tisztelt magyar közvélemény egyszerűen nem fogja elhinni. Azt fogják gondolni, hogy szégyentelenül dicsérem a saját lovamat. De miután nem a saját lovamról, még csak nem is a kormányról, hanem egész Magyarország közös teljesítményéről van szó, mégis a szokatlan igazság elmondása mellett döntöttem.” (Évértékelő, 2020. febr. 16.)
• „Érthető, ha vannak, akik már aranykort kiáltanának…” (Évértékelő, 2020. febr. 16.)
• „A magyar történelemben, amennyire én képes vagyok ennek a gazdaságtörténeti dimenzióit átlátni, én azt figyeltem meg, hogy ha a gazdasági és a pénzügyi egyensúlyok megbillennek, akkor lehet ugyan ideig-óráig növekedni, de előbb-utóbb mindig falba fogunk ütközni.” (A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitó rendezvénye, 2020. márc. 10.)
• „És ilyenkor nagyon gyakran szokott az én fejemben is előfordulni, hogy az talán mégsem természetes rendje a világnak, hogy mi látjuk a jó megoldást, a többiek meg nem. És az ember ilyenkor a saját elképzelését inkább betolja a fiókba mondván, hogy lehet, hogy ez papíron jól néz ki, de ha nálunk nagyobbnak és okosabbnak ez nem jutott eszébe, akkor nem kéne ezzel kísérletezni. Ez egy elég természetes konzervatív ösztön. De vannak pillanatok, amikor az ember azt kell hogy mondja, lehet, hogy nem jutott eszébe, és ha megértjük, miért nem jutottak arra a következtetésre, mint mi, akkor bele lehet vágni egy olyan válságkezelő modell megvalósításába is, amivel rajtunk kívül senki más nem próbálkozik, és kiderülhet, hogy végül is annak volt igaza, aki szembement a forgalommal az autópályán, és nem azoknak, akik azonos irányba haladtak.” (A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitó rendezvénye, 2020. márc. 10.)
• „Szerintem ez az a kombináció, ami az egész gazdaságpolitikának, mondjuk úgy, hogy a kultúrantropológiai alapját adják, és ez nem más, mint népismeret, ami vagy van, vagy nincs.” (A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitó rendezvénye, 2020. márc. 10.)
• „Tehát én úgy vagyok vele, hogy én értem a széplelkű nyilatkozatokat, amiket a nyugat-európai vezetők időnként jó tanácsként, kicsit lekezelő módon, kioktatóan akarnak nekünk adni, de nemcsak hogy nem válaszolok rá, a fülem mellett is elengedem. Mert ők egy másik világban, egy másik valóságban, egy másik realitásban élnek.” (Kossuth Rádió, 2020. márc. 13.)
• „Én azt tanultam meg ‒ ez nem az első válság, amit közelről látok –, hogy egy nagyobb válságot, ez esetben egy nagyobb járványt csak intelligensen lehet kezelni.” (Kossuth Rádió, 2020. márc. 27.)
• „Tehát világosan megmondtam az európai uniós kekeckedőknek, ha szabad így fogalmaznom, hogy ez most nem annak az ideje, hogy okoskodjanak itt nekem, mindenfajta jogi, kétségkívül izgalmas elméleti kérdésekkel.” (Kossuth Rádió, 2020. márc. 27.)
• „Tehát a józan ész azt mondja, hogy van ott kórházigazgató, van kórházparancsnok, aztán van államtitkár, aki az egészségüggyel foglalkozik, van egy miniszter is, aztán van egy operatívtörzs-parancsnok is. Szóval nekem ott igazából, józan ésszel gondolkodva talán nincs is helyem, de az ösztönöm azt súgja, hogy de mégis el kell menni [a kórházakat ellenőrizni].” (Kossuth Rádió, 2020. ápr. 10.)
• „Erről persze viták vannak, a legoptimistább a jegybank, mint mindig az ilyen ügyekben, én talán odáig nem szaladnék el, amit ők mondanak, hogy talán az éves 2-3 százalékos növekedés is meglehet, de nem tartom szükségszerűnek azt a hatalmas méretű visszaesést, amiről általában vizionálni szoktak a közgazdászok.” (Kossuth Rádió, 2020. ápr. 10.)
• „A legjobbakat remélem, de azért óvatos vagyok, én nem vagyok olyan bátor, mint a nemzeti bank vezetője, aki arról beszél, hogy nem lesz gazdasági növekedés-csökkenés, tehát a gazdasági növekedésünk nem fordul át negatívba, hanem továbbra is növekvő pályán marad a magyar gazdaság.” (Kossuth Rádió, 2020. ápr. 17.)
• „Magyarország gazdaságtörténetében ilyen méretű és ennyire átfogó gazdaságvédelmi akciótervet még sohasem készítettek.” (Kossuth Rádió, 2020. ápr. 17.)
• „Egy kicsit talán gyorsabban is haladnak [Ausztriában a korlátozások feloldásával], mint ahogy az az én életösztöneim szerint Magyarországon helyénvaló lenne.” (Kossuth Rádió, 2020. ápr. 24.)
• „Van ott munka bőven, hogy olyanná alakítsuk az Európai Unió központját, hogy az ne akadályozza, hanem szolgálja a tagállamok érdekeit, a védekezésünket ne akadályozza, hanem inkább segítse.” (Kossuth Rádió, 2020. ápr. 24.)
• „…azzal nem lehet megvádolni, hogy értek az egészségügyhöz, de a józan eszem a helyén van” (Kossuth Rádió, 2020. máj. 8.)
• „… ritka a politikában az ilyesmi, de személyes vállalásomnak tekintem, hogy annyi munkahelyet hoz létre a kormány, amennyit a járvány elvitt” (Kossuth Rádió, 2020. máj. 8.)
• „Ugye, vannak olyan miniszterelnökök, kormányok és közgazdászok, akik általában a gazdasági növekedés visszaesését tartják a legnagyobb bajnak, és az nem is kis baj, de én ennek egy részletkérdését teszem az első helyre, ez pedig a munkahelyek elvesztése.” (Kossuth Rádió, 2020. máj. 15.)
• „…miután én már láttam ilyen gazdasági válságot, amelyet a munkaalapú gazdaság megteremtésével orvosoltunk, biztos vagyok benne, hogy ez most is működni fog” (Kossuth Rádió, 2020. máj. 15.)
• „Na, most én is jogi végzettséggel rendelkező ember vagyok, és azt kell mondanom, hogy ez a bírói ítélet úgy, ahogy van, igazságtalan.” (Kossuth Rádió, 2020. máj. 15.)
• „Tegnapelőtt is láttam egy OECD-jelentést, ami elég sötét képet rajzol erről. Én bizakodóbb vagyok, mint amit ők írnak, de azért ott mégis a világ legjobb makroközgazdászainak egy csoportja ül az OECD-ben, tehát arra figyelni kell.” (Kossuth Rádió, 2020. jún. 12.)
• „Én, miután egyszer már sikerült 2010-től kezdődően egy nagyon nehéz gazdasági válságot a legtöbb európai uniós országnál jobban vagy talán mindenki másnál jobban kezelni, annak megvannak a tapasztalatai, azoknak ismerjük a logikáját, az összefüggéseit, azt is mondhatnám, hogy megvan a dosszié, amit le kell vennem a polcról, hogy mit csináltunk akkor.” (Kossuth Rádió, 2020. jún. 12.)
• „Elkészült.” [az uborka] (Facebook-poszt, 2020. máj. 27.)

Orbán Viktor fentiek szerinti zsenialitását mások nem értik meg, amire az omnipotens országfő, a képesítés nélküli polihisztor rendszerint dacos kisgyerekként reagál:

• „… egy centiméterre voltunk, hogy kilépjünk a néppártból a tegnapi nap során, csak azért nem tettük ezt meg, mert a franciák, a spanyolok és az olaszok egyértelműen velünk voltak, és azt mondták a néppárt vitájában, hogy ki kell állni Magyarország mellett.” (Kossuth Rádió, 2020. jan. 17.)
• „… ha a szövetségeseink elárulnak bennünket, mint ahogy többségében egyébként a néppárt is elárult bennünket tegnap, akkor ott nincs keresnivalónk” (Kossuth Rádió, 2020. jan. 17.)
• „… engem nyolcszor öltek meg ezek az újságírók és álcivilek meg a Soros-féle hálózat, nyolcszor támadtam fel.” (Kossuth Rádió, 2020. jan. 17.)
• „Megtanultuk, ha Brüsszelből azzal fenyegetnek, hogy megbarackoznak bennünket, az még nem a világ vége.” (Évértékelő, 2020. febr. 16.)
• „Mindig többet adtunk a világnak, mint amennyit kaptunk tőle.” (Évértékelő, 2020. febr. 16.)
• „Még egyszer mondom: nem azért, hogy elismerjük egymást, bár ez sem ártana néha, a magyar kultúrában ennek nincsenek nagy tradíciói, de nemcsak arról van szó, hogy ismerjük el egymás sikerét, hanem arról van szó, és azért kellene megbecsülni a sikert, mert ez ad energiát a jövőre.” (Beszéd a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitó rendezvényén, 2020. márc. 10.)
• „Ő [a magyar ember] elvárja a miniszterelnöktől, hogy ő nevezze meg, ezért beszélek például az elmúlt tíz év sikeréről én, mert a magyar emberek maguk sose fognak erről beszélni, jól ismerjük őket. Ezt persze sokan – hogy mondjam? – a siker meg nem becsüléseként fogják föl, de én nem, mert pontosan tudom, hogy a magyarok megbecsülik ezt a sikert, csak nem gondolják, hogy nekik az a dolguk, hogy erről beszéljenek…” (Beszéd a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitó rendezvényén, 2020. márc. 10. ‒ Ez a gondolati ív annyira szép, hogy érdemes részleteiben is végigvenni a logikáját: a magyar emberek nem beszélnek a kormányzati sikerekről. Véletlenül sem azért, mert nem látnák azokat, vagy pláne ellenkező véleményük lenne az Orbán-kormány tevékenységéről. Még akkor sem ez a magyarázat, ha sokakban természetes módon merül fel a siker meg nem becsüléseként való értelmezés lehetősége. Orbán Viktor ugyanis a magyar emberek ráutaló magatartásával szemben biztosan tudja, hogy a sikerről való hallgatás valójában a siker megbecsülése, csak a magyar emberek úgy gondolják, hogy a kormány dolga, hogy a saját sikereit dicsérje, nem az övék… Bravúros, komolyan!)
• „Tíz év megfeszített és szívós munkával már éppen egyenesbe jöttünk, amikor a koronavírus-járvány megérkezett Európába, és veszélybe sodorta mindazt, amiért eddig megdolgoztunk. A helyzet, amiben hirtelen találtuk magunkat, igazságtalan.” (Rendkívüli bejelentés, 2020. ápr. 6.)
• „A diplomáciai érintkezésnek ők egy kevésbé elegáns formáját választják, de tudunk ezzel együtt élni, ezt, mint kutya a vizet, lerázzuk magunkról, ezzel nem kell foglalkozni.” (Kossuth Rádió, 2020. ápr. 24.)
• „… világossá kell tennünk, hogy a magyarokkal nem lehet következmények nélkül kötözködni” (Kossuth Rádió, 2020. máj. 8.)

A miniszterelnök továbbá előszeretettel fogalmaz úgy, mintha a saját véleménye „a magyar emberek” véleménye lenne, különös tekintettel a legmegosztóbb kérdésekre:

• „… de van egy határ, amit a magyar sohasem fog átlépni, vagy sohasem érzi úgy, hogy azt szabad átlépni, s ez pedig az a határ, hogyha pénzt adunk a semmiért. És itt az emberek úgy érzik, hogy ez történt, tehát az, hogy »valamit valamiért«, az rendben van, de a »pénzt a semmiért«, ezt a magyar ember sohasem fogja elfogadni.” (Kossuth Rádió, 2020. jan. 17.)
• „Ez [a hosszútávú segélyezés] idegen a magyar gondolkodástól, Magyarországon a gazdaság alapja a munka, munkaalapú gazdaságunk és társadalmunk van, ezért mi a munkahelyteremtés felé fordulunk.” (Kossuth Rádió, 2020. máj. 15.)
• „… egy magyart ez nem lep meg” (Kossuth Rádió, 2020. máj. 15.)
• „És a magyar embernek itt a piros lámpa kigyullad a fejében.” (Kossuth Rádió, 2020. máj. 29.)
• „… ennek a koncepciója [az EU-kötvényé] teljesen ellentétes azzal, ahogy mi, magyarok gondolkodunk” (Kossuth Rádió, 2020. jún. 12.)

Mivel Orbán Viktor elképzelése szerint minden választója egy gyerek szintjén van, végtelenül leegyszerűsített nyelven osztja meg velük szakpolitikai gondolatait:

• „És a magyarok majd ha úgy döntenek, hogy valakit beengednek, akkor be lesz engedve. És ha úgy döntünk, hogy nem, akkor kívül fog maradni.” (Kossuth Rádió, 2020. márc. 13.)
• „… még kell több esetszám ahhoz, hogy az orvosok azt merjék mondani, hogy ez így van, ez úgy van, az amúgy van. Most azt merik mondani, hogy valószínűleg így van, a mostani tudásunk szerint így van” (Kossuth Rádió, 2020. márc. 20.)
• „Azt is jelentem Önöknek, hogy a 167 azonosított fertőzöttből 108 ember az, akire úgy tekintenek, úgy hívnak, hogy hordozó, akiben benne van a koronavírus, de nem mutat tüneteket, vagyis köznapi értelemben, a mi szóhasználatunk szerint nem beteg.” (napirend előtti felszólalás, 2020. márc. 23.)
• „… akkor leszek elégedett, ha megöltük ezt a nyomorult vírust” (Kossuth Rádió, 2020. máj. 8.)
• „… most az, hogy az Európai Parlamentben ilyen szamárságok történnek, hát ezzel tudunk együtt élni, ennek nagy jelentősége nincs” (Kossuth Rádió, 2020. máj. 15.)
• „Ugye, mindenki arra emlékszik, hogy volt egy diktatúra, aztán a kommunistákat lenyomtuk, ha szabad ilyen póriasan fogalmazni, a szovjeteket kiszorítottuk.” (Kossuth Rádió, 2020. máj. 29.)
• „Tehát én, amikor kormányzom, végső célként azt szeretném, hogy ha minden magyar úgy érezné, hogy összetartozunk, egy nemzet vagyunk, egy nagy nemzet, ezért büszkék lehetünk arra, hogy magyarok vagyunk, és ha ez megvan, a többi majd menni fog. Nagyjából így gondoltam én körülbelül itt hirtelen összefoglalva tíz évvel ezelőtt, hogy mire juthatunk.” (Kossuth Rádió, 2020. máj. 29.)
• „… a Bizottság közzétette szerdán a tervét a következő hétéves költségvetésre. Ez a szokásos vita a pénzelosztás körül, de most annyival több ennél, hogy hozzábiggyesztettek mintegy 750 milliárd eurónyi, ez annyi nulla, hogy nem is tudom végigmondani, lejár a műsoridő, forintban.” (Kossuth Rádió, 2020. máj. 29.)

A fentieken túlmenően a 133 bátor embert is odaadóan pátyolgató vezér szívesen sző meseszerű elemeket az ország többi részének szánt üzeneteibe, ami ‒ a fenti erőltetett egyszerűséggel együtt ‒ nevetségesen infantilissá teszi a választóival folytatott kommunikációt:

• „Természetesen fontos lenne tudni, hogy ténylegesen hány emberbe költözött bele a koronavírus, de erről csak becsléseink lehetnek.” (Napirend előtti felszólalás, 2020. márc. 23.)
• „Fürkészeket és portyázókat küldtünk ki minden égtáj felé, a kereskedők és a diplomaták is dolgoznak. A hírek szerint Nyugaton ma mindenhol hiány van, elérhető segítség ma csak Keleten található.” (Napirend előtti felszólalás, 2020. márc. 23.)
• „… ugye, mindenki fél, egy ismeretlen ellenséggel állunk szemben, természeténél fogva is egy kicsi dolog ez a vírus, ráadásul nehéz is elképzelni és elgondolni, hogy hogyan is nézhet ez ki.” (Kossuth Rádió, 2020. ápr. 3.)
• „Ám a mi fajtánk konok, szívós és leleményes…” (Facebook-poszt, 2020. jún. 6.)

Orbán Viktor továbbá focis és katonás játékként keretezi a saját ‒ és ezzel együtt az egész ország ‒ életét:

• „Kicsit katonaság-szaga van a dolognak, de szerencsére voltunk katonák, így át tudtunk állni erre az életmódra.” (Kossuth Rádió, 2020. márc. 20.)
• „Tehát van egy rendes katonai tervünk a védekezésre. Azt tudom mondani, hogy fölállt az ország a védekezés logikája szerint, tehát úgy vannak a figurák elhelyezve a sakktáblán, hogy meg tudjuk védeni az országot, illetve a magyar embereknek az egészségét.” (Kossuth Rádió, 2020. márc. 20.)
• „… ez most a felkészülés időszaka, pont mint a sportban, ha jól akarsz teljesíteni, az edzőtáborban is rendesen kell dolgozni” (Kossuth Rádió, 2020. ápr. 10.)
• „Tehát egy mérkőzés 60. percében teljesen mindegy, hogy mi az állás, majd a 90. percben, amikor lefújják a mérkőzést, hogy háborús hasonlattal éljek: majd békekötéskor megnézzük, hogy végül is ki hogy végzett.” (Kossuth Rádió, 2020. ápr. 17.)
• „Tehát az ellenség az, aki a vesztedre tör, azzal nem lehet berendezkedni az együttélésre, de most várjuk a fegyverszállítmányt, amit vakcinának hívnak, és majd ha lesz fegyver, akkor fel is nyársaljuk ezt a vírust.” (Kossuth Rádió, 2020. ápr. 24.)
• „Így harcol egy magyar amazon.” [Varga Juditról] (Facebook, 2020. máj. 14.)
• „Magyarországon a csapatunk védekező hátvédsora erős lábakon áll, labdaszerzőink is erősek, tehát kizártnak tartom, hogy ki lehessen bennünket cselezni.” (Kossuth Rádió, 2020. máj. 15.)

Magyarország miniszterelnökének alapvető tárgyalási stratégiája a gátlástalan hízelgés (az ámokfutásszerű mosolydiplomácia, hogy egészen pontosak legyünk):

• „… hogy miért jöttünk most Belgrádba, arra két választ tudok adni. Az első, hogy Belgrádba jönni jó. A magyarok szeretik ezt a várost, és szívesen jönnek.” (Beszéd Belgrádban, 2020. máj. 15.)
• „Ukrajna nekünk szomszédunk, ezért a Minszk szó most a magyar emberek fejében a reménnyel azonos.” (Beszéd Belaruszban, 2020. jún. 5.)
• „»Elvileg minden jó« ‒ folytatta Orbán Viktor ‒, ám »ebből keveset hoztunk ki, nem elég szorosak a politikai kapcsolataink«, a gazdasági együttműködés volumene is szerény, pedig Fehéroroszország egy fejlett ország, Magyarország mindig is tisztelte a gép- és élelmiszeriparát, kultúráját, sportteljesítményét.” („Nem elég szorosak a magyar-fehérorosz kapcsolatok” c. beszámoló Orbán Viktor fehéroroszországi látogatásáról, 2020. jún. 5.)
• „Tájékoztattam a miniszterelnök urat arról, hogy mi büszkék vagyunk a Magyarországon élő szlovákok közösségére, nagyszerű és látványos teljesítményt mutatnak Magyarországon. Ezt a magyarországiak értik, hogy miről beszélek, hiszen szépek az iskoláik és fantasztikusak a templomaik, és élő közösségeik vannak, amelyek gazdagítják Magyarországot.” (Sajtónyilatkozat az Igor Matovičcsal folytatott tárgyalást követően, 2020. jún. 12.)

Ha Fehéroroszország gazdaságföldrajzában való fentiek szerinti tájékozottságáról, reményeiről és csodálatáról meglepődve értesülő honpolgár ehhez a zavarbaejtő hajbókoláshoz mégis megpróbál valami okot társítani, az ‒ a nyugati helyett keleti szövetségi rendszer kiépítésének homályos értelmén túl ‒ csak a következő pszichologizáló megoldásra vezethet: Orbán Viktor, a nyugati világban lenézett, számkivetett, jogszerű működésre kényszerített vezér Keleten befogadásra és megértésre talál, azaz ‒ számára ‒ ez a kapcsolat (amelyért az ország többi része irracionális és súlyosan előnytelen megállapodásokkal fizet) olyan érzelmi előnnyel jár, mint a randivonalon bókokra vadászó, máshol nem partiképes társkereső számára a prémium előfizetés.

Nem vitatom, hogy Orbán Viktor a fentieken túl még sokféle megközelítésre ad lehetőséget. Egyes elemzők a zseniális stratégát látják benne, aki a nemzet, sőt a világ ütőerén tartva kezét mindig a legmegfelelőbb döntést hozza; mások a gyerekkorában traumatizált, kisebbrendűségi érzését kompenzáló felnőtt neurózisát emelik ki; ismét mások szerint őt is csak a hatalomvágy általános, emberi ösztöne vezérli, amely szinte mindenkit szükségszerűen demoralizál. Ezek a felvetések akár egyszerre is igazak lehetnek, dönteni közöttük nem nagyon lehet, talán nem is érdemes. A fentiek alapján azonban egy dolog bizonyos: Orbán Viktor óriási gyerekegójának szűk ez a világ. Nem azért, mert korlátozottak lennének a lehetőségei, hanem mert nem találta meg benne ‒ az emberi léptékű ‒ önmagát. Azt a sokkal sikeresebb életstratégiát, hogy merjen kicsi lenni. Talán egy következő életben megteszi ezt az első, felnőtt lépést a világban ‒ szóljon neki időben, ha összefut vele!

 A kép forrása: https://www.blikk.hu/galeria/igy-valtozott-kisbaba-kora-ota-orban-viktor/ec4sxk5