A világ igaza lett az embermentő Szabó Károly, Wallenberg bátor munkatársa

Egyik akciójáról így emlékezett meg Konrád György a „Csodafigurák. Arcképek, pillanatfelvételek” című könyvében:

„A végidők terve úgy szólt, hogy bennünket, védetteket vagy a Dunába, vagy a gettóba visznek, ahol aztán jön a végső leszámolás és beteljesülés, a nagy hullahegy-építés a Klauzál téren.

Már minket is levezényeltek a ház elé többórás sorban állásra, míg eldöntik, hogy hova. Túl sokan voltunk ahhoz, hogy egyszerűen a Dunába. Aztán jött két nem egészen szabályos egyenruhás alak, ordítozott a nyilasokkal, és visszaparancsolt bennünket a házba.

Nem tudom, hogy ki volt ez a két embermentő, de hogy az volt, az bizonyos. Még Wallenberg emberei között is voltak ilyen merészek, akik mindenféle álöltözetekben, egyenruhától szerzetesi kámzsáig, embereket a valószínű halálból kimenekítettek.”

Szabó Károly (1916–64) nem érhette meg sem azt, hogy szobrot állítsanak Raoul Wallenbergnek, amit elsőként ő kezdeményezett, sem pedig azt, hogy embermentőként hivatalosan elismerjék, „A világ igazaként” kitüntessék. Ez utóbbi aktus a héten zajlott le, amikor a Münchenben élő fia, Szabó Tamásátvehette édesapja posztumusz kitüntetését az izraeli főkonzultól. A kései tisztelgésről a Süddeutsche Zeitung munkatársa, Wolfgang Görl számolt be.