Mindenki ismeri a közhelyes statisztikákat: Magyarország előkelő helyet foglal el a nemzetek sorában a Nobel-díjasok és az aranyérmes olimpikonok számát tekintve. Feltalálók, tudósok, zeneszerzők, karmesterek tucatjait „adtuk” a világnak. Az amerikai filmgyártás megteremtői között éppúgy megtalálhatjuk e tájék szülötteit, mint ahogyan a hazai filmrendezők alkotásai is fontos díjakat nyertek külföldi fesztiválokon. A pesti Dohány utcában született Herzl Tivadar nélkül talán Izrael Állam alapítása sem történhetett volna meg, mint ahogyan kellett a feltaláló leleményessége a Rubik-kockához is. Ma már többnyire a számítógép klaviatúráján írják műveiket az írók, ám a komputer feltalálói között ott voltak a magyarok, mint ahogyan a golyóstoll is egyik hazánkfia ötletességének terméke. És akkor még nem esett szó az Aranycsapatról: a legendás játékosok közül legalább Puskást mindenfelé ismerik a világon.

Bolgár György könyve ismeretterjesztő munka, ugyanakkor gondolatébresztő fejtegetéseket is tartalmaz a nemzeti önismeretről és büszkeségről. Köztudomású, hogy a dánság nem dánkodik, a svédség nem svédkedik, e népek mégis egészséges öntudattal, árnyalt történelmi ismeretekkel rendelkeznek hazájukról. A németeknek sikerült szembenézniük a múltjukkal, nem „régi dicsőségüket” siratják, és sikerült napirendre térniük afölött is, hogy a második világháború után tetemes területi veszteségeket kellett elszenvedniük.

A világhíres magyarok című kötet arra figyelmeztet, hogy a kisebbrendűségi beidegződéseknek éppúgy nincs létjogosultságuk, mint a felsőbbrendűeknek sem. A honfoglalók kalandozásai lényégében rablóhadjáratok voltak, és a Kárpát-medencét sohasem tudta kitölteni a magyarság. Jól érzékelteti ezt a könyvben közölt etnográfiai térkép is: az autóikat nagy-magyarországos matricával díszítők erről alighanem keveset tudnak.

Ír Bolgár Györgya többi között a legendákról, mítoszokról, a hun–sumér állítólagos rokonságról, aminek semmilyen tudományos alapja sincs. És hozzáfűzi: „Akkor sem volna nagyobb, erősebb, okosabb nép a magyar a 21. században, ha netán Attilától származna. A kevesebb tényleg több. Mert igaz.” Rokonszenves a józanságra intő érvelése, bár változatlanul sok főt számlál azok tábora is, akik képtelenek megbékélni a vereségekkel, a területcsonkítással. A gyűlölködőket, a szomszéd népeket lenézőket nem győzi meg az az indok, hogy „nem az ország mérete a lényeg, s hogy az osztrákok, svájciak, hollandok, skandinávok „köszönik, jól vannak. Mi meg szinte folyton rosszul.”

Bolgár Györgynek a Kossuth Kiadónál megjelent, gördülékeny, élvezetes stílusban írt, gazdagon illusztrált könyve nem csupán számba veszi azokat a magyarokat, akik öregbítették rokontalan népünk jó hírét, gazdagították a tudományt, a technikát és a kultúrát, hanem igazi, magyarkodástól mentes hazafiságra is tanít. Élvezetes olvasmány lehet minden korosztály számára.