Virágos vasútállomás: Fonyód nyerte a versenyt

A verseny célja az volt, hogy a dolgozók saját kezdeményezésükre, önerőből, önszorgalomból, elhivatottságból és önbecsülésből is tegyenek a mostaninál, a megszokottnál (?) tisztább, gondozottabb állomásokért. A vállalat belső versenye azonban kettős célt szolgált, hiszen a munkatársi kollektíva összetartása mellett a versennyel az utasok is sokat nyertek: tiszta, rendezett és virágos vasútállomásokat a legvonzóbb hazai turisztikai térségben, a Balaton partján.

 

A legtisztább, leggondozottabb állomás címért nyolc balatoni állomásfőnökség –Balatonalmádi, Balatonfüred, Balatonszentgyörgy, Fonyód, Keszthely, Lepsény, Siófok és Tapolca – munkavállalói versenghettek. Az állomásfőnökségek a hozzájuk tartozó több mint 70 állomással és megállóhellyel közösen alkottak csapatokat.

 

A verseny ideje alatt egy kijelölt öttagú szakmai zsűri váratlanul látogatta meg az állomásokat és mérte fel, pontozta a tapasztalt állapotot, valamint azt, hogy mekkora változás történik a megmérettetés kezdetétől a nyár végéig. A vasutasok bebizonyították: fontos számukra a munkahelyük, a vasút megítélése, és ezért önszántukból is hajlandók tenni. A vasúttársaság reméli, hogy a tiszta, gondozott, virágos állomások az utasokat is a kulturált környezet fenntartására ösztönzik, és hogy jövőre még szélesebb körben, még több állomás között hirdetheti meg a versenyt.

 

A szerk. megj.: A szerkesztő még jól emlékezik a régi szép időkre, amikor a vasútállomások többsége olyan volt, mint egy kis oázis. Ilyen helyen még a várakozás is jólesett, és ha késett vonat, nem rendetlenségben, lepusztultságban, elhanyagoltságban kellett várni az érkeztére. Sajnos, napjainkban a hazai vasútállomások igen nagy többsége minősíthetetlen képet mutat. Elszomorító, hogy sok helyütt nemhogy a virágot, de még a söprűt és a padot sem ismerik. A Budapestre bevezető vasútvonalak mentén, a főpályaudvarok térségében elhagyott, rogyadozó, összeomlott vasúti épületek meredeznek, a vágányok közét fölveri a gaz. Az utas legszívesebben visszafordulna mindennek láttán. A főpályaudvarokon nincs elfogadható váróterem, a peronok mente a kínai piac és a zsibvásár keveréke, a feliratuk szerint jobb sorsot megért helyiségeket raktárként vagy egyéb, korántsem a (vas)utasokat szolgáló célra használják, ha éppen nem üresen tátonganak. Az utóbbi évtizedekben számtalanszor változott, busás végkielégítésekkel távozott vasúti vezetésnek, úgy látszik, kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy végre Európa működő(bb) felébe kormányozza a reá bízott állami vállalatot. Holott egy kis figyelemmel, a tisztaság és a rend megteremtésével, nota bene: virágokkal is, barátságosabbá, vonzóbbá lehetett volna tenni a vasútállomásokat – nem csupán Fonyódon.