A konzervatív újság meglepőnek tartja, hogy a magyar politikus egy lapon említi Asselbornt és Schulzot, miután utóbbi egyértelműen elvetette a luxemburgi vezető javaslatát Magyarország kizárására. Balog ugyanakkor kiemelte, hogy az EU-n belül mind nagyobbak a regionális különbségek, a kérdés csak az, hogy Németország akar-e híd lenni az egyes térségek között, hogy megértse Közép-Európát és közelebb vigye azt azokhoz, akiknek a Nyugaton nem kellett megélniük a kommunista uralmat.
Balog kitért arra is, hogy a magyar kormány inkább a romákat kívánja integrálni, semmint a migránsoknak perspektívát nyújtani.
A Süddeutsche Zeitung úgy értesült, hogy hatalmas vita volt Strasbourgban, a Néppárt zárt ajtók mögött tartott ülésén a lengyel kormány antidemokratikus intézkedései kapcsán született határozati javaslat ügyében, ami egyben jól jellemzi az egész Európán végigfutó törésvonalat. A tanácskozáson Szájer József azt sürgette, hogy az Európai Parlament ne avatkozzék bele Lengyelország belügyeibe. Ám erre igen hevesen reagáltak a lengyel liberális-konzervatív Polgári Platform képviselői, akik úgy látják, hogy Kaczynski aláássa a jogállamot. Azt vetették a Fidesz-politikusok szemére, hogy azok nem viszonozzák a lengyelek korábbi szolidaritását, ráadásul nyilvánosságra is hozták, hogy a jelenlegi varsói kormányt támogatják.
A paláver Strasbourgban odáig fajult, hogy Wałęsa fia azt követelte: az európai konzervatívok zárják ki soraikból a magyar pártot. A helyzet az EPP számára igen kényes, mert Orbán Kaczynskival illiberális tengelyt alkot és Merkel ellenfeleként jelenik meg.
De ha nem a bevándorlásról, vagy hasonló kérdésekről van szó, akkor a Néppárt szemszögéből nincsen nagy gond a fiatal demokratákkal. Ezen felül Weber frakcióvezető azért is meg akarja őket tartani, nehogy az esetleges kizárás után a még jobboldalibb csoportot erősítsék az EP-ben.
A Manager Magazin hetilap úgy ítéli meg, hogy jogilag igen nehéz volna ugyan keresztülvinni Magyarország kizárását az unióból, Asselborn provokációjának mégis van értelme. Bőven lehet ugyanis amellett érvelni, hogy az Orbán-kormány sorozatosan megsértette az EU-alapelveit. Ám a közösségi normák értelmében még ilyen esetben is alapvetően csupán a szavazati jog felfüggesztéséről lehet szó. Ezzel együtt el lehetne érni a kizárást is, de ahhoz egyhangú határozatra lenne szükség, az pedig jelen állás szerint politikailag elképzelhetetlen.
Viszont a luxemburgi külügyminiszter akcióját nyugodtan lehet felszólításnak tekinteni, hogy a magyarok kövessék a brit példát és ők maguk lépjenek ki a szervezetből. Mert az EU már nem sok értelmét látja a magyar tagságnak. Egyúttal azonban arra is ráirányította a figyelmet, hogy a jövőben ilyen esetekben gondoskodni kell a renitens tagállam eltávolításának jogi lehetőségéről is.
A The New York Times úgy ítéli meg a mai pozsonyi csúcsértekezlet előtt, hogy sok európai vezető számára az erősödő populizmus megállítása a fő feladat, miután választások jönnek olyan fontos államokban, mint Németország, Franciaország és Hollandia. Ráadásul a politikusok pontosan tudják, hogy több helyen is ellenséges a közhangulat, azaz a közvélemény elitista programnak tartja az EU-t, amely korlátozza a szuverenitást.
A Brexit pontosan ezt tükrözte, és Brüsszel idáig nemigen tett bármit is, hogy változtasson ezen a véleményen. De nincs is túl sok jele annak, hogy képes volna ez ügyben hatékony lépésekre. A német menedékpolitika megosztotta a tagokat, Kelet-Európa egyre inkább a maga útját járja. Az éleződő belső ellentéteket mutatja, hogy a luxemburgi külügyminiszter a héten Magyarország kizárását sürgette a menekültekkel szembeni bánásmód miatt.
Ugyanakkor a nagy kérdés a tanácskozás előtt, hogy az unióbarát vezetők a brüsszeli bürokráciával együtt mennyire képesek rácáfolni arra a közkeletű megítélésre, hogy olyan Európát akarnak, amely a legtöbb helyen nem találkozik az emberek helyeslésével.
A The Washington Post egyik legtekintélyesebb elemzője azt taglalja, hogy mi lehet az oka a populizmus általános megerősödésének, jóllehet az az egyes államokban más és más vonásokat mutat, az USA-tól Magyarországig.
Fareed Zakaria, aki annak idején bevezette az illiberalizmus fogalmát, egy kutatási eredmény alapján úgy gondolja, hogy a kulcs részben a gazdaság egyre rosszabb állapota. Emiatt jöttek fel ezek az erők, amelyek már 25%-os támogatást élveznek Európában. Fontos, hogy nem sok különbség van a jobb- és a baloldal gazdaságpolitikája között, ugyanakkor már nem igaz, hogy a munkások automatikusan balra szavaznak, a közép- és felsőosztályok pedig jobbra.
Amerikában Trump sikerében az a döntő, hogy a konzervatív elit egészen másról beszél, mint amiről a saját tábora hallani akar. Utóbbit a bevándorlás, a biztonság és legfőbbképpen a saját identitása érdekli. Pontosan az identitás a lényeg, mert a gazdasági gondokat pénzzel még csak lehetne enyhíteni. De az identitás ügyében nem lehetséges a kompromisszum.
Ez a magyarázata annak, hogy Amerikában mind a két oldal sziklaszilárdan ragaszkodik a maga víziójához, és úgy gondolja, hogy amit a másik akar, az nemcsak téves, hanem megvetendő is.
A The Washington Post azt jelentette, hogy Magyarország felgyorsítja az újabb határkerítés építését, bár az ásotthalmi polgármester szerint a menetrendet még nem hozták nyilvánosságra, de a program keretében új elektronikus megfigyelő eszközöket is beszereznek, illetve aszfaltozzák a terepet a határzár mentén.
Toroczkai László azt mondja, náluk a szögesdrót rendet teremtett, mert tavaly még özönlöttek a migránsok. Ugyanakkor az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, valamint emberi jogi csoportok bírálták a magyar kormányt, amiért az akadályt emelt, kampányt folytat és igen keményen bánik a menedékkérőkkel.
Orbán Viktor ugyanakkor egyáltalán nem érzi úgy, hogy mentegetőznie kellene, miután tavaly csaknem 400 ezren vonultak át az országon nyugat felé, jelenleg azonban naponta csupán tucatnyian jutnak be.
A Reuters hírügynökség úgy gondolja, hogy az EU Pozsonyban kiutat keres a létét fenyegető válságból, de áttörés egyáltalán nem várható, akkorák az ellentétek a gazdaság és a bevándorlás ügyében. Az emberek a gazdasági és pénzügyi bajok, valamint a terrorakciók miatt egyre inkább a populista, unióellenes erőkhöz fordulnak.
Merkelre nagy nyomás nehezedik odahaza és befolyásának gyengülését illusztrálja, hogy nem tudta meggyőzni a visegrádi csoportot a kvóták szükségességéről. A négyek azt követelik, hogy a Brexit tanulságaként korlátozzák a Bizottság jogkörét. Az Eurasia-csoport egyik elemzője azt várja, hogy a pozsonyi csúcs feltárja, mennyire nincs meg a közös alap a 27-ek között, és hogy milyen ingatag Merkel, Hollande és Renzi pozíciója.