Jók az esélyei annak, hogy Orbán Viktor ismét becsapja külföldi ellenfeleit – írja Lendvai Pál a liberális bécsi Der Standardban. Emlékeztet arra, hogy a magyar miniszterelnök 2012. május 31-én egy zártkörű rendezvényen elhangzott beszédében elárulta hallgatóságának a félrevezető tárgyalási taktika lényegét: az uniós intézmények vezetőiben olyan benyomást kell kelteni, mintha a magyar fél engedett volna, valójában azonban kitart a saját irányvonala mellett. Ezt a bonyolult játékot egyfajta pávatáncnak nevezte. A publicista szerint az EU-intézményekkel való nyílt összeütközések évei során Orbán és emberei ezt a pávatáncrendet követték.

A tavaly érvénybe lépett jogállamisági mechanizmus értelmében – folytatódik a kommentár – az Európai Bizottság befagyaszthatja egy tagország pénzügyi támogatását, ha korrupció gyanúja vetődik fel, és veszélybe kerül a jogállamiság. Magyarországot illetően most a 2027-ig terjedő költségvetési időszakra vonatkozóan 7500 millió euróról, a világjárvány utáni helyreállítási alapból pedig 5800 millió euróról van szó. A fenyegető megvonások drámai következményekkel járhatnak, hiszen az infláció az év végére hivatalos beismerés szerint is elérheti a 20 százalékot, az euró forintárfolyama pedig a 2010-i 260-ról máris jó 400 fölé emelkedett. Az idén szeptember 15-én az Európai Parlament nagy többséggel megállapította, hogy Magyarország már nem működő demokráciának, hanem hibrid rendszernek, választási autokráciának tekinthető. A magyar kormánnyal szembeni bizalmatlansághoz hozzájárul az is, hogy Orbán szoros baráti viszonyt ápol Vlagyimir Putyinnal, és a magyar kormányfő állandóan követeli az Oroszország elleni szankciók feloldását.

Mindezek ellenére – írja Lendvai Pál – jók az esélyei annak, hogy Orbán pávatánca ezúttal is sikerrel jár. Az Európai Bizottság megállapodott a magyar kormánnyal abban, hogy november 19-ig meg kell valósítani 17 reformintézkedést. Az uniós tagállamok pénzügyminiszterei december 6-án találkoznak, és végleges döntést hoznak a pénzügyi intézkedések ügyében.

Johannes Hahn, a brüsszeli végrehajtó testület illetékes osztrák biztosa már méltatta is a magyar kormány reformlépéseit, amit bírálói elsietettnek tartanak. A Der Standard kommentárja kitér az itáliai választások kimenetelére, és megállapítja: a harmadik legfontosabb EU-tagország leendő miniszterelnökének a demonstratív támogatása hozzásegítheti az Orbán-rezsimet ahhoz, hogy kivédje a GDP 8 és fél százalékának megfelelő összeg elvesztését.

A The Wall Street Journal, az amerikai üzleti körök konzervatív beállítottságú vezető lapja arról ír, hogy az Európai Bizottság várhatóan ma javaslatot terjeszt elő újabb Oroszország elleni szankciós intézkedésekre, néhány tagállam azonban ellenzi, sőt, megkérdőjelezi az eddigieket is, mert azok az európai polgárokra nézve egyre fájóbb gazdasági hátrányokkal járnak. A New York-i lap szerénynek nevezi a legújabb – júliusi óta első – szankciós javaslatcsomagot, ami tudomása szerint további import-, illetve exportellenőrzési intézkedéseket tartalmaz, egyebek közt az orosz gyémánt, továbbá acél-, gépészeti és vegyipari termékek behozatalának, valamint a hadiiparban, a légiközlekedésben, illetve a hidraulika terén használható cikkek oda történő exportálásának a tilalom alá helyezését. Emellett további orosz tisztségviselőket és Kreml-párti szeparatistákat helyez a szankciós listára. A bizottsági indítványokat valószínűleg a tagállami vezetők jövő heti prágai találkozóján vitatják meg.

A közelgő tél kritikus időszak lesz a Nyugat és Moszkva közötti gazdasági háborúban – állapítja meg a Wall Street lapja. Európa az energiaellátás hiányosságai és az infláció miatt recesszió veszélyével néz szembe, miközben Oroszországban is visszaesés várható, egyebek közt a mikrochipek oda történő eladásának és az onnan származó olaj megvásárlásának az év végén hatályba lép tilalma miatt. Uniós tisztségviselők szerint a szankciók jelentős károkat okoznak az orosz gazdaságnak és haderőnek, miközben az EU egységes fellépése az energiaárakat és a gazdasági támogatást illetően enyhítheti az orosz energiaügyi ellenintézkedések okozta csapás súlyosságát. Ennek ellenére az olajembargó-javaslat májusi előterjesztése óta nézeteltérések mutatkoznak – írja a The Wall Street Journal, és kiemeli: Orbán Viktor erősíti kampányát avégett, hogy helyezzék hatályon kívül az EU által hozott gazdasági szankciókat. Ezek meghosszabbítása januárban lenne esedékes.

Mások, így a lengyelek és a baltiak azt mondják, hogy csak a gazdasági nyomás növelésével lehet megfosztani Oroszországot az Ukrajna ellen vívott háború finanszírozási képességétől. Egy közös lengyel–balti–ír javaslat az Oroszországgal való atomenergetikai együttműködés tilalmára is kiterjed. Megjegyzi a lap, hogy Orbán az úgynevezett „nemzeti konzultáció” tervét is bejelentette a szankciók ügyében, és hogy korábban az ilyen konzultációk, illetve népszavazások arra szolgáltak, hogy különböző kérdésekben, a migrációtól a melegjogokig alátámasszák a miniszterelnöknek az EU politikájával való szembenállását.

Végül röviden megemlítem, hogy a torinói La Stampa az olasz választások nyomán interjút készített Bruck Edith Tiszakarádról származó, Rómában élő, 91 éves költőnővel, holokauszt-túlélővel. Bruck Edith szerint hangosan kell sikoltani, Olaszország elvesztette civil lelkiismeretét. „Nem bízom Meloniban, amikor azt mondja, hogy egyesíteni akar minket, azt érti alatta, hogy mindenkinek őt kell követnie” – fogalmaz az interjúban.  

A sajtószemle alábbi részének forrása: www.muosz.hu

Financial Times Továbbra is tünékeny az újabb oroszellenes szankció, de hogy miért, annak egy oka van: Orbán Viktor. Jól alakulnak ugyan az egyeztetések a G7-ek által felvetett olajársapka ügyében, ám a nagykövetek arra készülnek, hogy újabb, elhúzódó csata lesz ez ügyben is Magyarországgal (továbbá feltehetőleg Ciprussal és Máltával).

Az egyezség elvben már a héten létrejöhet, ám Brüsszel attól tart, hogy a magyar kormány megint beleköp a levesbe. Az alkudozás részleteinek jó ismerői úgy számolnak, hogy a javaslat akár már ma az állandó képviselők asztalára kerülhet, így a hét végén meg is születhet a megállapodás, de a menetrend borulhat, ha a magyar fél (illetve bizonyos fokig Ciprus és Málta) nem adja hozzá a nevét.

Amit Orbán tegnap kifejtett, az nem úgy hangzott, mintha nagyon hajlana a kompromisszumra. Azt mondta: Európa a brüsszeli válaszra vár, hogy meddig forszírozzuk még a saját magunkat sújtó szankciókat. Ám pont az ellenkezője az igaz: az EU lesi, hogy ő előáll-e valamilyen megoldással.

Die Presse Megfeneklett az újabb szankciók terve az EU-ban, mert tabunak minősülnek szóba jöhető szektorok is. Hiába hív fel főként Lengyelország és a három balti állam az orosz atomipar bojkottálására, mert több kormány sem tudná helyettesíteni a Roszatom szolgáltatásait. Ez főleg Magyarországra vonatkozik. Orbán Viktor egyébként is azon van, hogy be kell szüntetni ezt az egész szankciósdit.

Azonkívül a Gazprombankot ezután sem zárják ki a nemzetközi elszámolások rendszeréből, a SWIFT-ből, mert a gázért valahogy fizetni kell és abban az orosz pénzintézetnek kulcsszerepe van. Listára lehetne ugyanakkor tenni az orosz drágakőexportot, de annak jelentősége legfeljebb jelképes.

Frankfurter Allgemeine Zeitung Fölgyorsul Magyarországon a kamatkörhinta, az MNB tegnapi intézkedése nyomán a térségben sehol másutt nem fizetnek ekkora kockázati felárat. A vágtató infláció és a forint értékvesztése folytán a jegybank jó egy éve igyekszik mind magasabb kamatokkal megfékezni a drágulást – mérsékelt sikerrel. A reálkamat azonban így is negatív. A maginfláció már 19%-nál jár, amiből az következik, hogy a reálkamat mínusz 7,25%.

A gazdaság nyomás alatt áll, mivel nagy a veszély, hogy elúszik az EU 7500 millió eurós támogatása. Ha így lesz, akkor erősen bizonytalan, hogy hozhat-e bármiféle eredményt akár egy még agresszívabb kamatpolitika is a Nemzeti Bank részéről. 

Le Figaro Az olasz jobboldal jó választási szereplése nyomán Orbán Viktor azt reméli, hogy ismét nyeregbe kerül. A kormányfő évek óta támogatja Giorgia Melonit és most abban bízik, hogy az szövetségese lesz az Európai Parlamentben. Németh Zsolt úgy gondolja, hogy az olasz hármas koalíció sikere radikálisan átrajzolhatja az erőviszonyokat a pártcsaládok között. Egyelőre azonban a Fidesz továbbra is elszigetelt. Az Olaszország Fivéreinek ellenállásába ütközött a Ligával közös próbálkozása, hogy új frakciót hozzanak létre Strasbourgban.

A geopolitika meghiúsíthatja a rég várt románcot Rómával. A leendő olasz miniszterelnök szilárdan atlantista, míg Orbán Washingtont és Kijevet okolja a háborúért. Ezért sokat nem várhat az új olasz vezetéstől, hogy ki tudjon törni abból a sarokból, amelybe beszorult a viszály miatt.

A politikus jó sok politikai barátját veszítette el az utóbbi két évben, Kurzot, Babist, Jansát és a CDU-CSU-t. Mégsem mondott el arról, hogy szerepet játszon a nemzetközi színtéren. A svéd és az olasz szélsőjobb sikere bátorítja, hogy folytassa „konzervatív ellenforradalmát”. Vigyázó tekintetét most Izraelre, illetve az USÁ-ra veti, mert reménykedik, hogy visszatér két legközvetlenebb támogatója, Benjamin Netanjahu és Donald Trump.

Libération Az utóbbi 12 évben Orbán Viktor aprólékosan legyűri a jogállamot, mivel kényelmes többsége van a törvényhozásban, írja a lap abban a körképben, amelyben azt mutatja be, miként alakul az abortusz, a szólásszabadság, a bevándorlás helyzete azokban az európai országokban, ahol a szélsőjobb van hatalmon.

Eszerint az ultranacionalista Fidesz a járványra hivatkozva a kétharmadot megfejelte a rendeleti kormányzással. A demokrácia gépezete: az alkotmányos működés, a választási rendszer, az igazságszolgáltatás függetlensége, az érdekütközések kivédése, a sokszínűség, támadás alatt áll. Akárcsak egy sor szabadságjog, illetve a kisebbségek jogai.

A Bizottság 7,5 milliárd eurót be akar fagyasztani az országot sújtó ragályos korrupció miatt. A bejelentés után 3 nappal a magyar vezetés bekeményített a magzatelhajtás ügyében: az alanyoknak meg kell hallgatniuk a magzat szívhangját, mielőtt rászánják magukat a beavatkozásra.

The New York Times A közösségi média és saját hibái folytán a demokrácia a tekintélyuralmi rendszerek célkeresztjébe került. Jönnek fel az autokráciák, még Európában is, és a felkavarodott világrend nem egyszerűen a demokrácia és a tekintélyuralom harcát jelenti. A populisták és az autokraták azt állítják, hogy a korlátlan államhatalom több előnnyel szolgál a polgárok számára, a demokráciák túl zajosak és megosztottak, ezért nem képesek betölteni a feladatukat.

Az EU-n belül súlyos kihívások érték a liberális demokráciát és a jogállamot Magyarország és Lengyelország részéről. Előbbit az EP nemrégiben választási autokráciának minősítette. Az USA és szövetségesei úgy határozták meg, hogy Ukrajnában a demokrácia csatározik az önkényuralommal, ami nem igaz, mert leegyszerűsít, ám politikai jelszónak éppen megfelel.

De nem szabad megfeledkezni arról, hogy a NATO-ból a magyarok és a törökök, továbbá az egész Dél, Indiát is beleértve, nem támogatja a szankciókat. Az orosz energiahordozók kiváltásán dolgozó nyugati demokráciák kénytelenek levett kalappal járulni a földkerekség egy-két legszörnyűbb autokrata vezetőjének a színe elé.

Oroszország és Kína próbálja megbuktatni a nemzetközi rendet, ám ahogy az FT egyik elemzője megfogalmazta, a küzdelem alapvetően a jogállam és az ököljog között folyik. És ebben fontos szerepet játszik, hogy Amerika mélyen megosztott, illetve a tengerentúlon egyre jobban sérül a demokrácia szövete.

Ám Peking jelenleg inkább a status quo fennmaradásában érdekelt. Ahogy egy kínai megállapította: az Oroszországgal fennálló barátság korlátlan, de nincs arról szó, hogy az összefogás mindent megér.  

https://www.nytimes.com/svc/oembed/html/?url=https%3A%2F%2Fwww.nytimes.com%2F2022%2F09%2F27%2Fworld%2Feurope%2Fdemocracy-politics-threats.html#?secret=UFUheRIYtq A The Washington Post kommentárírója azt ajánlja a Nyugatnak, hogy készüljön, mert Putyin már a végjáték felé botorkál Ukrajnában. Az elnök lakájokkal vette körül magát, azok meg azt mondták neki, amit hallani szeretne, ezért szinte teljesen természetes, hogy rossz döntést hozott, amikor elrendelte a támadást. De az is magától értetődő, hogy most éppen a talpnyalókat vádolja, amiért a valóságot nem igazították hozzá az ő téves elképzeléséhez. Résen kell lenni mostanság Moszkvában, ha valaki sétál az utcán, nehogy a fejére essen egy ablakon át kilökött hivatalnok.

Az államfő a jelek szerint afelé tart, hogy felajánlja az egész elfuserált háború befejezését, de előbb az álnépszavazásokkal szentesíti a területnyerést. A tűzszünet megkímélné attól, hogy szembe kelljen néznie a valósággal, legyen szó a hadsereg, a hadiipar kudarcáról. Enyhülhetnének továbbá a szankciók, némiképp megnyugodna a nép és újra megindulhatnának az olaj- és gázszállítmányok.

A Biden-adminisztráció persze megfizetné a politikai árát, ha nem támogatná az ukránokat országuk teljes felszabadításában. Nem úgy tűnne, mint aki az elveinek köszönhetően lett a világ vezető hatalma. Egy ilyen ügylet megjutalmazná a gyilkosságokat. Putyin személyesen idézte elő a világháború óta eltelt időszak legsúlyosabb biztonsági válságát a földrészen, benne háborús bűncselekményekkel.

A világ nagy része azt tartaná igazságosnak, hogy verjék szét az orosz gazdaságot, tizedeljék meg a katonaságot és osszák meg az orosz társadalmat.  Ám jó ok van arra, hogy megkeressük a mielőbbi kiutat ebből a kudarctömegből. Ukrajna sok területet nem veszítene az invázió előtti állapothoz képest. De a viszály megterheli az egész térséget.

Nem valószínű, hogy Putyin elég őrült és beveti az atomfegyvert, mint ahogy az sem, hogy a tábornokok végrehajtanák a parancsot. De még a legcsekélyebb esélyét is el kell kerülni egy ilyen veszélynek. A nagy igazság az, hogy bele kell menni az elnök végjátékába, ha egyszer odáig jutnak a dolgok.

The Economist Örvendezik a nyugati hadvezetés, mert a menekülő orosz katonák a Donyecki-medencében voltak olyan kedvesek és hátrahagytak egy T-90M harckocsit, amelyről kiderült, hogy tele van olyan high-tech megoldással, amelyet a nyugati hadseregek is irigyelhetnek. (Az „ajándék” fontosságáról csak annyit, hogy a hidegháború idején Amerika 14 évi próbálkozás után jutott hozzá egy T-72-eshez, miután a korrupt román fegyverkereskedő ócskavasként eladta neki.)

A T-90M (orosz kódjelzéssel: Proryv-3) egy korábbi típus továbbfejlesztett változata és megszerzése azért fontos, mert betekintést enged abba, hol tart az ellenfél hadiipara. Hát, eléggé elől jár, olyannyira, hogy hírek szerint eredetileg be sem akarták vetni a háborúban, inkább arra tartogatták, ha netán a NATO-val támadna viszály.

Most kiderült, hogy védelme többszintű. Olyan bevonat borítja, amely ismeretlen anyagból készült, de képes elnyelni a hő és rádióhullámokat, azaz nem látják a radarok. Továbbá hatástalanok vele szemben a hőre reagáló elhárító rakéták. Emellett olyan lövedékekkel szerelték fel, amelyek becsapódás előtt megsemmisítik az ellenséges támadó eszközöket. És akkor még ott a páncélzat, amely idáig gondosan őrzött titoknak számított.

Persze ez a modell sem sebezhetetlen, az ukránok ki is lőttek egyet. Viszont: ha most szétkapják és alaposan elemzik, akkor még inkább rájönnek, hol vannak a gyenge pontjai. Egyébiránt számítógép által szabályzott tűzellenőrzési rendszerrel szerelték fel, és irányított lövedékeket tud kilőni. És ez csupán a legfrissebb hadizsákmány. Szóval az orosz katonák jól tennék, ha gondosabban megválogatnák, mi az, amit nem visznek magukkal menekülés közben.

Kurier Holtpontra jutottak az osztrák–magyar tárgyalások arról, hogy a Mosoni-Dunából emelnék meg a Fertő veszedelmesen leapadt vízszintjét. Az illetékes burgenlandi tanácsnok ezért azt közölte, hogy esetleg saját területen építenének csatornát a folyótól a tóig. Az Orbán-kormány felültette Ausztriát, amely ezek után nem szeretné függő helyzetbe kerülni a másik féltől. Nem látszik ugyanis, hogy egyhamar közös megoldás jönne létre. A nyáron egy csomó sós tó kiszáradt a hőség miatt a Tószögben.