„Nem azt akarom, hogy Biden 50,1 százalékkal nyerjen. Azt akarom, hogy ez az elnökválasztás a trumpizmus és a megosztás politikájának a fölcsuszamlásszerű elutasítását hozza. Azt akarom, hogy hangos üzenetet küldjünk a világnak, a Putyinoknak, a Netanjahuknak és az Orbánoknak, hogy az amerikaiak között sokkal több a jobbközép és balközép gondolkodású ember, aki kész a közjó érdekében együttműködni, hogy sokkal többen vagyunk ilyenek, mint a gyűlölködők és a megosztók”.

Ez az idézet a The New York Times egyik neves kommentátorától, Thomas Friedmantól való, aki a leendő alelnökjelölt személyének a kiemelkedő fontosságát hangsúlyozza legfrissebb elemzésében. 

Három fő aggodalmának hangot adva, Friedman leszögezi: nem szabad engedni, hogy Izrael ugyanolyan autokráciává változzék, mint amilyen Orbán Viktor Magyarországa, nem szabad hagyni, hogy Ukrajna Vlagyimir Putyin kezébe kerüljön, Donald Trump pedig nem térhet vissza soha többé a Fehér Házba.

Annak kapcsán, hogy Biden a minap bejelentette, indulni kíván a jövő novemberi elnökválasztáson, oldalán ismét Kamala Harris alelnökkel, a The New York Times kolumnistája emlékeztet arra, hogy Harris nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Azt írja, az alelnöknőnek sokkal erőteljesebben kellene megmutatnia, hogy mire képes. Friedman szerint most kulcskérdés, hogy milyen politikust indítanak majd a demokraták Biden mellett alelnökjelöltként, mert igaz ugyan, hogy sok az olyan mérsékelt, elvhű konzervatív republikánus, aki nem kívánna újra Trumpra szavazni, de Trump nem buta, és könnyen lehet, hogy egy mérsékelt női politikust választ majd maga mellé, akinek a láttán a mérsékelt republikánusok igazolhatónak gondolják, ha újra Trump mellé állnak.

Nézzünk csak még egy idézetet a világsajtóból, amiben az az üzenet olvasható, hogy nem szabad követni a magyar példát. Ezt az elsősorban gazdasági, üzleti témákra összpontosító Bloomberg amerikai hírügynökség egyik véleménycikkében találtam. Matthew Brooker kolumnista azt írja: a Rishi Sunak miniszterelnök vezette Nagy-Britannia nem járhatja Orbán Viktor Magyarországának az útját, nem támadhatja a független bírákat, ők ugyanis nem a nép ellenségei.  

Hogy kerül a csizma az asztalra? Brooker szerint a világban számtalan ugyan a hálátlan feladat, de kevés az olyan, amely annyi vitriolt kapott a múlt években, mint a brit bírák tevékenysége – nevezték őket a demokrácia felforgatóinak, politikailag elfogult baloldaliaknak, nyálas liberálisoknak. És most lehet készülni az újabb haragözönre, ha sikerrel jár az a fellebbezés, amelyet a menedékkérők Ruandába deportálása ellen nyújtottak be – olvasható a Bloombergben.

Közelebbről mi is ez a jogvita? Ennek már a BBC honlapján néztem utána. Arról van szó, hogy a londoni kormány az ország területére 2022. január elseje után illegális úton – például a La Manche-on keresztül lélekvesztőn – érkezett különféle állampolgárságú menekülteket Ruandába küldené, ahol menekültstátust kaphatnának, vagy kérelmezhetnék azt más, biztonságosnak tartott harmadik országtól. A lényeg, hogy ne brit földön tartózkodjanak.

A jogvita pedig lényegében akörül forog, biztonságos célország-e az afrikai Ruanda. A lehetséges érintettek létszámához támpont, hogy tavaly az Egyesült Királyság hatóságaihoz 89 ezer menedékkérelmet nyújtottak be, és 23 800-an részesültek valamilyen formájú védelemben.

Egy szó, mint száz, érdeklődéssel várjuk, hogy érik-e majd súlyos támadások a brit igazságszolgáltatási rendszert az ügy kapcsán.

Végül néhány mondat arról, hogy az EUObserver című brüsszeli uniós hírportál a Világbank két vezető tisztségviselőjének, Fadia Saadah-nak, az európai humán fejlesztési kérdésekkel foglalkozó igazgatónak, valamint Gallina Vincelette EU-ügyekben illetékes igazgatónak a közös írását közli a gazdaság és a társadalom zöldebbé tételének a feladatairól. A klímaváltozási kihívás nagyságának az érzékeltetésére felhívják a figyelmet arra: ha az emberiség nem tesz semmit, akkor a következmények nem egyszer majd valamikor jelentkeznek, hanem már a mostani évtized végére 80 millió teljes munkaidejű munkahely esik áldozatául az éghajlat megváltozásának, és ez 132 millió embert taszíthat nyomorba. A teendők közé tartozik a munkaerő átképzése, a zöldebb iparágak kiszolgálása érdekében. Az oktatási programok zöld irányba történő átállításával a magatartásmintákat is meg kell változtatni.

A cikk a probléma tudatosításáról írva magyarországi felmérés példáját említi: eszerint a 15 évesek négyötöde aggódik a globális környezetért, de csak kevesebb, mint fele gondolja úgy, hogy bármi érdemlegeset lehet tenni az ügyben.