A lengyelek, szerbek, románok, a horvátok, csehek, szlovének, bolgárok, görögök is tucatjával pályáznak. Magyar részről egyszer kettő, egyszer pedig egy befogadott pályamű érkezett mindössze, miközben a magyar tényfeltáró újságírás (hála és köszönet a művelőinek) még mindig működik, nem is egyszer: kiemelkedő színvonalon. A dicsőségen túl a 20 ezer euró pályadíj is csábító lehet – írja a szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelében M. Lengyel László, a Daphne Caruana Galízia-díj zsűrijének magyar tagja.

Az Európai Parlament újra, ezúttal már harmadízben írta ki a Daphne Caruana Galízia (Sliema, *1964. augusztus 26.–Bidnija, †2017. október 16.) máltai oknyomozó újságírónőről és bloggerről (a jobb oldali képen) elnevezett európai díjat az oknyomozó, tényfeltáró újságírók, újságírói csapatok számára. 

A 20 ezer euró pénzjutalommal járó, az európai újságírásban páratlan presztízsű díjra tényfeltárással foglalkozó újságírók, közösségek, munkacsoportok, konzorciumok pályázhatnak. A beküldött anyagokat 29 tagú zsűri bírálja el. Kezdetben mindegyiküknek tíz szavazata van. A legtöbb szavazatot kapott tíz pályamunkát teljes egészében lefordítják a zsűrik munkanyelvére, és innentől már mindenkinek csak egy szavazata van. Vagyis az kapja a díjat, aki a zsűritagok többségének szavazatát elnyeri. 

Ebből következően magyar nyelvű anyagokkal is lehet pályázni, sőt, elsősorban úgy ajánlott, ha a munka magyar nyelven íródott, hiszen így a legpontosabb, leghitelesebb. Ahhoz azonban, hogy esély legyen a továbbjutásra, kell egy alapos, de tömör angol nyelvű bemutatás; mutatkozzék be a szerző vagy a szerzői csapat is. Legyen pontosan meghatározva a téma és a cél. Ha a műnek volt eredménye, következménye, arról is be kell számolni. Jó kitérni a módszerre, a forrásokra. És feltétlenül be kell mutatni magát a tartalmat. 

Zsűritagként, sőt a zsűri belső, informális de működő 4-5 fős tanácsadó és policy-making magjának tagjaként az eddigi tapasztalatok és a meghirdetett elvek figyelembevételével ajánljató a pályázóknak:

– a szerzői csoportoknak nagyobb esélyük van, mint a magányos harcosoknak (egyszerűen azért, mert sokrétűbben, több szempontból és több módszerrel tudják bemutatni a témát

– a nemzetközi csapatok, konzorciumok több figyelmet kapnak (a zsűritag is ember, a saját országából érkező pályázatokra jobban figyel, tehát ha több ország érintett, jobbak az esélyek)

– ha ugyanabban vagy egymással összefüggő témában több anyag születik, azokat érdemesebb sorozatként, egybefoglalva pályáztatni, a több, ám szétforgácsolt anyag nem jelent több esélyt 

– ha ugyanarról a témáról különböző felületeken is megjelenik az azonos tartalom (például nyomtatott és videó/audió/podcast) ezeket szerepeltessék egy pályázati anyagban. A szétbontás nem növeli az esélyt. 

A témákat illetően elsődleges figyelmet az alábbi tartalmak kapnak: 

– az EU-finanszírozta projektek sorsa, az EU-s pénzek hasznosulása 

– a jogállamiság, az emberi jogok, a kisebbségi jogok érvényesülésének akadályai 

– cross-border EU-s projektekkel kapcsolatos visszaélések, hamis adatszolgáltatás, politikai/hatalmi rátelepedés, az EU-s célokkal ellenkező nemzeti gyakorlat 

– az EU tagállamok és a tagjelöltek, partnerek politikai, gazdasági összejátszásai

– EU-országok cégeinek az EU-n kívüli, de a közösség elveivel nem összeegyeztethető haszonszerző tevékenységei 

– környezetvédelem, klímapolitika

– ifjúságpolitika

– migráció és annak hatásai, integráció   

– a tőke és a hagyományos európai értékek érdekeinek ütközése (gender, migráció, ázsiai munkaerő helyzete az EU-ban 

– kiszolgáltatott emberek, drámai sorsok (különösen, ha az anyag nem egy embert, hanem jól körülhatárolható, népes csoportot érint)

– médiahelyzet, a demokrácia állapotai

Nem javasolt kifejezetten az ukrajnai helyzet, az ottani emberek gondjainak, vagy éppen az oroszok kegyetlenkedéseinek bemutatása – ez nagyon fontos téma, de nehezen illeszthető a díj céljaihoz. 

Az első díjazott a Pegasus-botrányt feltáró nemzetközi konzorcium volt, a második egy mindössze kétfős csapat, amely a Wagner orosz magánhadsereg fekete-afrikai tevékenységét mutatta be. Az utóbbi esetben a zsűri megállapította, hogy az eredeti kiíráshoz nehezen illeszthető pályaműről van szó, de annak minősége, tartalma, mélysége, alapossága, újdonságereje mégis indokolja, hogy kivételt tegyünk. Ráadásul, mivel a témába az is belefért, hogy mennyire sérül az európai értékek érvényesülése a régióban, és mennyire elhanyagolják ennek a kihívásnak a kezelését az európai kormányok, végül is az elvek megtagadása nélkül lehetett a legalaposabb, legtöbb (a szerzők valódi veszélyeket felvállaló helyszíni tevékenysége nyomán) valóban feltárt tényt legmegalapozottabban bemutató pályaművet díjazni (hosszas konzultáció és egyeztetés után).

Mindenkit, minden tényfeltáró műhelyt, partneri (akár nemzetközi) csoportot arra biztatnak a bírálók, hogy pályázzon!

Az első kiírásban a (kettő közül) egyik magyar pályázó már bejutott az első tízbe a magyar médiaviszonyokat bemutató sorozatával. A műfaj nagyon fontos! Riport, témafeldolgozás, interjú vagy interjúcsokor, esetleg portré(sorozat), tárca(sorozat) és mindezek audió/videó/podcast-változatai ajánlottak! Minden tudnivalóról tájékozódni lehet ezen a linken.