Csak azért, hogy pontosak legyünk (a Wikipediából is idézünk): bár keresztnevét írják Herman és Hermann formában is, családneve azonban összetéveszthetetlen, elvégre Hollerithről, a számítástechnika történetének nagy alakjáról, az IBM számítógépek atyjáról van szó. Hermann Hollerith (a jobb oldali képen) német bevándorlók gyerekeként az amerikai Buffalóban született 1860-ban és 1929-ben hunyt el Washingtonban. Feltaláló, üzletember, statisztikus, matematikus, informatikus mérnök volt. Húszévesen, egyetemistaként tanárának segített az 1880-i amerikai népszámlálásban. Ez afeladat adta neki az ötletet a róla elnevezett, adatfeldolgozásra használható lyukkártyára abból a célból, hogy automatizálható legyen a népszámlálás eredményeinek táblázatokba foglalása. Hollerith 1886-ban készítette el a lyukkártya-feldolgozó gépet, aminek lényege volt, hogy a kártyák szendvicsként helyezkedtek el rézrudak között; ahol lyuk volt a kártyán, ott a rézrudak kontaktust létesítettek, és egy elektromos áramkör záródott. A következő (1890-i) népszámlálásra Hollerith már feltalálta azt a gépet, ami a statisztikai adatokat lyukkártyák elektromos leolvasásával és rendszerezésével dolgozta fel. A találmányt hasznosítván alapította meg Hollerith a New York-i Tabulating Machine Company-t, amiből végül a világhírű IBM-cég kialakult 1924-ben… A 20. századi számítógépek kifejlesztésekor hasonló lyukkártyákat használtak a programok és adatok beviteléhez. Ennyit az előzményekről, és most arról, hogy miként hasznosították Hollerith hagyatékát Győrött, ahol még csak nem is álmodoztak a számítógépről. (Megjelent 58 évvel ezelőtt, 1965. február 28-án a megyei napilapban.) A nyitó képen a Hollerith által épített adatfeldolgozó gép másolata.
«Adat. A Magyar nyelv értelmező szótára első kötete négyféle meghatározásban tálalja. Ez alkalommal, mondanivalónk megértéséhez, az első és a negyedik meghatározás a legkézenfekvőbb. Eszerint: „valaminek megmagyarázására, megvilágítására, jellemzésére vagy kiegészítésére közölt tény, részlet, illetve: „valamely kísérlet, mérés, vizsgálat eredményeképpen megállapított tény, tétel’.
Hány és hány embertársunk mérgelődik, bosszankodik az adatközlés és adatszolgáltatás miatt! Legtöbbjük – legtöbbünk – csak felesleges időpazarlásnak tartja ezt a műveletet. Túlzott kíváncsiságnak. Bürokrácia, papírpocsékolás – mondják mások. De mit mond a szakember?
Joósz Vilmos, a győri Gépi Adatfeldolgozó Vállalat vezetője szerint igaz, hogy sok helyütt előfordul még a túladminisztrálás, a tyúktoll- és kavicsszem-nyilvántartás. Igazi értelmében az adatszolgáltatás merőben más, jóformán életünk matematikai és logikai rendszerbe szedése csakis általa valósulhat meg. A különféle részadatok feldolgozása, összegzése, összehasonlítása, arányosítása manapság a tervezés, a termelés ütemezése, a vállalati forgalom vagy a raktári készletek megállapításának nélkülözhetetlen módszere.
Miből lesz az adat? Mérésekből, kimutatásokból. Az adatokat a gyárak, üzemek, vállalatok különféle osztályai szolgáltatják a gépi adatfeldolgozónak. Az adatból – legyen az bármely csavar vagy nyílászáró szerkezet raktári nyilvántartólapja – a feldolgozóban bizonylatot készítenek. A bizonylatkészítés az adatfeldolgozás legtöbb fejtörést okozó művelete. Különféle adatszolgáltatási rendszereket kell egy újabb közös egységbe vonni, összegezni.
Gépek. Az adatfeldolgozást valamikor (még az ókorban a rómaiak kezdték el) „kézzel” végezték, azaz: különféle megnevezések – katonaköteles, nő, férfi – alá vonalakat húztak, és azokat a végén összeadták. Hasonló módszerrel három évig számláltatta meg Magyarország lakosságát II. József, a kalapos király a XVIII. század végén. Európa-szerte így csinálták egészen 1896-ig.
Az adatfeldolgozásban az 1896. esztendő volt a nagy forradalom éve. Hermann Hollerith német származású amerikai feltaláló gépet szerkesztett a különféle adatok, tények összegezésére, rendszerezésére, az abból levonható következtetések céljából. Az automatikusan működő géphez lyukkártyát használt, ami nem más, mint meghatározott méretű, sorokra és rovatokra osztott papírkarton.
Kasztel Márta a győri Gépi Adatfeldolgozó Vállalat IBM–421 típusú, Hollerith-rendszerű adatfeldolgozó gépének kezelője (a gép ára 180 000 dollár) mondta:
„A feldolgozni kívánt adatokat a lyukkártya megfelelő kockáiba erre a célra szolgáló géppel lyukasztással jelölik, innen a lyukkártya elnevezés. A kilyukasztott kártyák a rendező gépbe kerülnek, mely a kártya lyukain átküldött elektromos áramlökésekkel vezérli a gép osztályozó mechanizmusát. Ennek révén az azonos ismérvű kártyák automatikusan egy csoportba kerülnek. Az IBM–421-es nemcsak egyszeri alapadat elkészítését, hanem többszöri és több oldalú feldolgozást is lehetővé tesz. Teljesítménye 9000 adat óránként.”
A Hollerith-rendszerű gépek a ma elektronikusan működő adatfeldolgozóihoz, a kibernetikai gépekhez képest játékszerek. Pedig Hollerith találmánya volt az ősük. Az elektronikus számláló és vezérlő berendezések, a gondolkodó, emlékező gépek igen drágák, de rengeteget tudnak.
A győri adatfeldolgozó műszerészeinek csoportvezetője, Körmendy Sándor olvasta valahol: a francia rendőrség legjobb nyomozói, szakértői évekig kerestek egy pénzhamisítót, de nem tudtak nyomára bukkanni Lemondtak már róla, hogy megtalálják, amikor egyikük a gondolkodógéphez fordult segítségért. A nyomozás adatait számokban közölték a géppel, és néhány másodperc múlva megfejtette a talányt, aminek szálán már megtalálhatták a pénzhamisítót.»
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)
