A jobb sorsra érdemesített, ám gyakorlatilag a születése előtt meghalt/kihunyt, 1996-ra tervezett Budapest–Bécs világkiállítás egyik korántsem „mellékvágányának” szánták a szakemberek a magyar és az osztrák főváros közötti vasúti összeköttetés teljes újjáépítését, legalább is (nyugat-)európai szintűre korszerűsítését. Ezen gondolat jegyében írtam meg (1990. március 6.) a maga korában a magyar sajtó kiemelkedően friss, kiválóan szerkesztett, országosan terjesztett – az új idők új lapjai között vezető – Mai Nap című „komoly bulvárlapban” a Villamossal Bécsből Pozsonyba felcímű, Szunnyadó sínek főcímű cikkemet. Akkor még senki sem gondolta, hogy 1994 őszén a magyar parlament lemondja a 20. század végének legnagyobb magyar–osztrák együttműködéssel megvalósítani álmodott rendezvényét. A lemondásban sajnálatos szerepet játszott a Fidesz, ami a magyar–csehszlovák vízlépcső-rendszerhez hasonlította a végül is elvetélt expót. (Ilyen villamosok jártak 1900 táján Bécs és Baden között; az osztrák közlekedési múzeum felvétele.)
«Százhuszonöt percre, vagy még ennél is rövidebb időre csökkenthető a vonatok menetideje Bécs és Budapest között 1995-ig – vélik a szakértők az osztrák fővárosban tartott tanácskozáson. Nem csupán a Duna menti két metropolis összeköttetésének a javítását szorgalmazzák a „sógorok”, hanem a Bécs–Pozsony, illetve a Bécs–Prága–Berlin vasútvonal korszerűsítését is.
Osztrák barátaink komolyan veszik a világkiállítást. Streicher közlekedési miniszter és Swoboda, a bécsi magisztrátus tervezési főnöke és az Expo megrendezésének egyik legfőbb felelőse, azoknak az útvonalaknak a megnyitásáról terjesztett elő olcsón és gyorsan megvalósítható elképzeléseket, melyeket apáink és nagyapáink egykor a világ legtermészetesebb módján használtak. És amelyeket Trianon és a második világháború utáni nagyhatalmi szerződések az egyik pillanatról a másikra elvágtak.
Évtizedeken át szunnyadtak-rozsdásodtak (ha egyáltalán még föllelhetők) például a Bécs-Pándorfalu–Köpcsény–Pozsony gyorsvasút sínei. Felélesztésükkel egy órára csökkenhetne a volt császárváros és a magyar országgyűlések valamikori színhelye, a mai szlovák főváros közti menetidő.
Minden bizonnyal sokan hallottak arról is, hogy nem csupán a fürdőiről, kaszinóiról híres Badenbe, hanem a sokkal távolabb lévő Pozsonyba is el tehetett jutni Bécsből – villamossal. A badeni villamos – vagy a mi fogalmaink szerint helyiérdekű vasút – persze ma is közlekedik. A bécsi operaháztól kőhajításnyira lehet fölszállni rá. A „régi” pozsonyi villamosnak pedig csupán az emléke él. Fölélesztésére – derült ki a bécsi szakértői megbeszélésen – minden remény megvan.»
Engedtessék meg a nem is olyan régi idők krónikásának (elvégre a Bécs–Budapest expo, majd pedig a reményesen kezdődött rendezvény- és cselekvéssorozat ötlete az 1980-as években kiválónak és ország-világ számára példának számított, kitűnő magyar–osztrák politikai és gazdasági kapcsolatok idején pattant ki – mindkét ország politikai és gazdasági vezetésének széles körű támogatásával.
Tervek születtek a két, sőt három, majd pedig négy ország vasúti közlekedésének egységesítéséről, korszerűsítéséről. Az ötletelők az Osztrák–Magyar Monarchia idején megépített egyik helyiérdekű, a bécs-badeni vasútvonalat hozták egyik példának, még akkor is, ha ez a vonal gyakorlatilag olyan, mint a budapest–gödöllői HÉV; talán még a hosszúsága is azonos.
Volt szerencsém a bécsi állami operaháztól induló badeni villamossal utazni, tekintettel arra, hogy az évtizedek óta ott élt magyar–osztrák primadonna, Rökk Marika hívott vendégségbe a badeni, mozartstrassei otthonába. (A művésznő, aki megtisztelt utolérhetetlen szívélyességével, éppen húsz évvel ezelőtt, 91 esztendősen hunyt el Badenben; utca viseli a nevét, és milliók szíve az emlékét.)
(Elolvasásra ajánlott írások Rökk Marikáról az Infovilágon; tessék kattintani!)
Indul a badeni HÉV…
Ha már a Badner Bahn-ról esik szó: az 1886-ban épült elővárosi villamosvonat sok évtized óta nagy forgalmat bonyolít le, naponta mintegy 30 ezren utaznak/ingáznak rajta mindenekelőtt munkába, iskolába, fölöslegessé téve általa a személygépkocsit. Irigylésre méltók a badeniak ezért is, hogy csaknem háztól házig utazhatnak vele a Bécsi Operaházba – mindössze 2,40 euróért…
«…A németországi fejleményeket is figyelembe véve, különösen fontossá vált a világkiállítás szempontjából a berlini közlekedési kapcsolat: (Budapest)–Bécs–Hollabrunn–Znojmo–Prága–Drezda érintésével. A Nyugat- és Észak-Európából érkezők százezreit hozhatják ekképpen a városközi expresszek az osztrák és a magyar fővárosba. Bécs nagy üzletnek tartja a Budapesttel közösen megrendezendő világkiállítást, következésképpen az első perctől kezdve törekszik az Expo kettős hasznosítására, hogy a beruházások ne csupán az Expo idején, hanem mielőbb és nagyon hosszú távon szolgálják az infrastruktúra-korszerűsítési elképzeléseket.
Vasútépítés? Mielőbb. Alagútfúrás a lainzi állatkert alatt? Máris. Vasútállomás-építés? Hát persze. Már neve is van: Expo-Banhof. A Bécs környéki tömegközlekedés javítását szolgálja úgy, hogy meghosszabbítják azt a villamosvonalat, amelyik az új pályaudvart köti össze a metró két vonalával.»
