Tömegek elvándorlása nem lehet a célja semmiféle ésszerű Németország-politikának – szögezte le a Német Szövetségi Köztársaság parlamentjében Helmut Kohl kancellár, aki országa nemzeti feladatának nyilvánította a német demokratikus köztársaságbeli lényegi politikai és gazdasági változás előmozdítását. Az NDK új vezetéséhez fordulva kinyilvánította: ha (Kelet-)Berlin hajlandó – a felszínes toldozás-foltozás helyett –, ténylegesen megreformálni a politikai és gazdasági viszonyokat, s ezt kötelező érvénnyel rögzíteni is, akkor Bonn kész a változás útját egyengetni. Azokban a napokban, hetekben tovább forrongott Kelet-Németország; akkor még senki sem tudta biztosan, csak reménykedett benne, hogy előbb-utóbb „összenő, ami összetartozik”, azaz: egyesülni fog az 1949-ben ketté vált Németország. A német földön (értsd: Kelet-Németországban) végbemenő korszakos, forradalmi változásokat figyelők nem tehettek mást, igyekeztek a hírek alapján elemezni a helyzetet. Szerénységem is közéjük tartozott, miközben jóformán tíznaponként kereste föl azokat a NDK-beli városokat, amik meghatározó szerepet játszottak a történelem formálásában. Az alábbi kommentár az (akkor félhivatalos kormánylapnak számított) Magyar Hírlap 1989. november 9-i számában jelent meg. A történelem nagy fricskája: aznap késő este, éjszakába nyúlóan történt a 20. század egyik nagy eseménye: a tüntető keletnémetek áttörték a német fővárost 1961 nyara óta ketté választó falat, és ezzel (fizikailag mindenképpen) megtörtént Berlin újraegyesítése.

«Nem tudja sem a kormány, sem az országot vezető párt, milyen mély az NDK lakosságát aggasztó társadalmi, politikai és gazdasági – de legfőképpen a bizalmi válság. Mert ha úgy istenigazából tisztában lett volna vele, akkor nem engedte volna, hogy máig várjunk a megoldás keresésével.” – Kerekasztal-beszélgetést rendezett a berlini tévé azokban a percekben, amikor ismeretessé vált: testületileg lemondott a Német Demokratikus Köztársaság kormánya. (E sorok írásakor azt is tudni vélik Berlinben, hogy a „Szabad Német Ifjúság” tömegszervezet vezetése is testületi lemondást fontolgat.) Ott, a kamerák előtt, élőben hangzottak el a bevezetőben idézett gondolatok. Közhely fölemlegetni, mégis helyénvaló: néhány héttel ezelőtt szentségtörésnek számított volna ilyesmiről beszélni, hiszen minden hivatalos megnyilatkozás a szocialista német állam abszolút stabilitását hangoztatta. A hivatalos Berlin figyelmen kívül hagyta (mert „a vonal” nem engedte észrevenni) a hatalom monolitikus tömbjének nem csupán a belső, de a felszínen látható hajszálrepedéseit sem.

Személyi és szervezeti változásokat vár természetesen a keletnémet lakosság s az NDK megújulásáért aggódó nemzetközi közvélemény is a Német Szocialista Egységpárt tegnap kezdődött kb-ülésétől. A kormány kedd esti lemondása (ami egybeesett az országló párt politikai bizottságának a tanácskozásával!) jelzésként is fölfogható: az NSZEP hajlandó a változásokra, a reformokra. Kérdés, hogy elegendő-e és idejében leadott jelzés-e a végsőkig elkeseredett, az élet minden területén sürgős és gyökeres megújulást követelő tömegek számára? Sokan máris azon a véleményen vannak, hogy valójában nem (csupán) a kormánynak kellett volna kedden visszalépnie, hanem testületileg le kellett volna mondania keddi ülésén az egész NSZEP Politikai Bizottságnak, az NDK valóságos hatalmi központjának. )E sorok nyomdába küldésekor jött a hír: lemondott az NSZEP Politikai Bizottsága is!)

Jóformán követhetetlen egy napilap számára az a gyorsaság, amellyel az események egymást követik az NDK-ban. A kb tegnap kezdődött ülésén már meg is alakult (az eddigihez képest sokkal fiatalabb és csak 11 tagú!) új politikai bizottság. E kommentár eredeti változatában még csak feltételes módon fogalmazott a szerző (józan logikájára hagyatkozva), mostanra viszont valóság: az NDK első számú párt- és állami vezetője csak akkor lesz képes elkezdeni a valódi és átfogó, a tömegek követeléseit is kielégítő reformokat, ha megfelelően fölkészült, rugalmas, fiatal politikuscsapatot állít össze. Ha megújítja – miként tette tegnap – a „túlkoros” pb-t. Mint minden NDK-beli hírforrás sugallta is, bekerült a testületbe Schabowski berlini és Modrow drezdai első titkár. Ez utóbbi – miként előzőleg híresztelték is – a kb ajánlására igen nagy valószínűséggel a kedden lemondott Willi Stoph miniszterelnök utóda is lesz.

Hátra van még a keletnémet változások újabb fordulója: a parlament rendkívüli ülése, amely soron kívüli választásokról is dönthet. Miként vagy ez a törvényhozás, vagy egy új szavazhat, egyebek között, a valódi pluralizmust demonstráló koalíciós kormányról, a kommunista párt abszolút és mindenek fölötti hatalmának-felelősségének a megosztásáról. Nem elegendő csupán a csúcson személycseréket végrehajtani. A középszintű kádercsere nélkül elképzelhetetlen, hogy a várhatóan megújult szellemiségű felső vezetés akarata-elképzelése szerint, nagy megrázkódtatások nélkül folytatódjék a reformfolyamat.

Mindazonáltal a sok-sok teendő között is a legfontosabb – vélik NDK-s megfigyelők – a lakosság bizalmának visszaszerzése a vezetés iránt. Ez pedig a mielőbbi szabad és titkos választások megtartása nélkül lehetetlen – jelentette ki a kedd esti tévévitában Krusche berlini evangélikus püspök. – A lakosság és a politikai-állami vezetés mára mélypontra süllyedt bizalmi válsága az oka, hogy idestova 200 ezer ember menekült el néhány hónap alatt az NDK-ból!

Ráadásul nagyon különös, visszás körülmények között – Csehszlovákián, Lengyelországon vagy Magyarországon át –, mintha az NDK vezetése átruházta volna a saját állampolgárai fölötti szuverenitást más államokra!»