Felhőtlen éjszaka felnézel az égre, könnyen megtalálod a Göncölszekeret, a Fiastyúkot, a Tejutat, a Sarkcsillagot és mind között a legfényesebbet, a Siriust. Jó időszakban a Vénuszt és a Marsot is, egy-egy átvonuló műholdat vagy a Starlink valamelyik „műholdvonatát”. De ha hirtelen szédítően elfordul feletted az égbolt, az nem földindulás: a planetáriumban ülsz. Jártam ott a tudós csillagász, Ponori Thewrewk Aurél vezetésével (Kisalföld, 1981. február 28.). Az 1977-ben épült népligeti Planetáriumot 2017-ben bezárták, tulajdonosi viták miatt nincs, aki felújítaná, nem lesz már a pesti Népliget gyöngyszeme. Van az országban néhány kisebb, sőt utazó planetárium is. Ám manapság már az igazi élményt a VR (virtuális valóság) -szemüveg adja: mintha valóban űrhajóban ülnél. Feltárul az Univerzum – de már másként. (A nyitó képen a talán, majd, egyszer újjászülető népligeti planetárium; foto: epiteszforum.hu.)
«Esteledik. Még látszik Budapest körpanorámája – szemközt éppen a Várhegy épületei –, az égen már dereng néhány halvány csillag. Aztán fokozatosan éjszaka borul mindenre, teljes fényükben ragyognak fel a csillagok: feltárul az Univerzum. Nem tudsz másfelé nézni, keresed az égen a „legfényesebb”, legismertebb csillagot, a Kis- Göncölszekér rúdjának végén, északon a Sarkcsillagot. A legfényesebb? De hiszen az ott valahol déli irányban ragyog. A Szíriusz… Hirtelen úgy érzed, meglódul a világ, kirepülsz a végtelenbe. Elmozdul az egész égbolt, új csillagképek tűnnek fel… Mi történt? A jövőbe repített az időgép – tizenháromezer évvel előre. A Sarkcsillag helyén északon: a Vega. Aztán újabb ugrás, és visszatérsz a mába. De nem a Földre! A Földet ott látod – pályasíkjára merőleges irányból, 1,4 milliárd kilométer távolságból – a többi bolygó között. Mozgása egyre gyorsul, a végén 5 másodperc alatt kerüli meg a Napot. A Szaturnusznak ehhez 175 másodpercre van szüksége… És további csodák várnak rád, a Holdról tekinthetsz az égre, visszarepülhetsz akár a régmúltba, csak be kell ülnöd ebbe az időgépbe. Időgép? Planetárium a „köznapi” neve. Budapesten áll, a Népligetben.
Biztosan sokan emlékeznek rá, működött már korábban is egy kis planetárium Budapesten – mondja Ponori Thewrek Aurél (1921. május 2.–2014. október 8.) csillagász, az intézmény igazgatója. – A Városligetben, a Vidám Parkban állt, 1962–68 között, most pedig a pécsi TIT-stúdióban működik. Az első planetárium-műszer 1944-ben érkezett hazánkba, de a háború miatt ki sem emelték a vagonból. Valahol nyomtalanul eltűnt.
– Ez a népligeti Zeiss Universal készülék 1977. augusztus 20. óta működik. Az eredeti, még a 60-as évek végén készült terv szerint a Gellérthegy oldalában épült volna a planetárium, hogy közel legyen az Uránia csillagvizsgálóhoz. A főváros hatalmas ivóvíz-tárolójának kellett a hely. Így esett a választás a Népligetre. Most már, a harmadik metróvonal elkészültével nagyon könnyen, gyorsan megközelíthető. A TIT korábban évente az egész országban összesen 100–140 ezer embernek tudott csillagászati ismeretterjesztő előadást tartani. A planetáriumot évente átlagosan kétszázezren keresik fel, az ország legtávolabbi vidékeiről is.
Az épületbe lépő egy negyven méter átmérőjű, márvánnyal borított körfolyosón találja magát. Hangulatos zene szól, a falon nagyméretű, színes csillagászati felvételek, vitrinekben tárgyi és írásos dokumentumok a csillagászat történetéből. Megszólal a jelzés, be lehet menni a terembe. Nem tanácsos késlekedni, az előadások pontosan kezdődnek, s mert a műsorhoz teljes sötétség kell, a későn érkező kinn reked.
A teremben háromszázkilencvenen férnek el kényelmes bőrfotelokon. A köralakú terem fölé fehér kupola borul: a mesterséges égbolt. Ámérője 23 méter, legnagyobb magassága 14,5 méter. Középen a formájával, szerkezeti bonyolultságával lenyűgöző planetárium-műszer. Felvételünkön ez látható. Csaknem öt méter magas berendezés, benne 162 vetítő és 21 motor „dolgozik”. Ehhez tartozik még a vezérlőpult, valamint egy sor más kiegészítő berendezés. (A műszer 8 millió forintba került, az épület 64 millióba.)
Csaba György csillagász éppen diákoknak készül előadást tartani. – A műsorok egy része magnóról szól, a diákoknak viszont jobb élőszóval előadást tartani, figyelni a reagálásukat, kérdezni közben…
Egyébként minden előadás után lehetőség van a konzultációra. A diákok a látványtól megilletődve, hangtalanul ülnek, olyannyira, hogy még kérdésekkel is nehéz „provokálni” őket. Az előadás mégis oldott légkörben zajlik.
A planetáriumnak eddig mintegy harmincféle műsora volt. Ezek nem mindegyike szerepel állandóan a programban. Címek az első negyedév műsorai közül: A betlehemi csillag. A csillagok között. A Világegyetem hangja. Kalandozás az égbolton. Pillantás a végtelenbe. A Nap családja. Életünk és a csillagászat. Helyünk a Világegyetemben.
A műsorok a legszélesebb igényeket próbálják kielégíteni. A Nap családja például kifejezetten gyermekeknek szól, akár óvodáskorúaknak is. Mint a címe is elárulja, a Nap bemutatja családját (bolygóit) játékos formában. (A Nap „megszemélyesítője” Halász Judit, hangja magnóról szól.) Vannak ismeretterjesztő és tananyag-kiegészítő műsorok, speciálisan például csillagászat- és geodéta egyetemi hallgatóknak is. Újabban már a kifejezetten szórakoztató műsor is „bevonult” a planetáriumba: a kritikák által hol dicsért, hol meg erősen vitatott Lézerofónia. Nem a TIT programja, a planetárium csak helyet adott neki. Mindenesetre: vonzza a közönséget. Ahogy az igazgató mondja, a nyugati országok planetáriumainak többségét éppen a szórakoztató célú lézerműsorok tartják fenn. Nálunk az ismeretterjesztés az elsődleges. A csillagászati alapismeretek ma már szervesen hozzátartoznak az általános műveltséghez. Ehhez képest viszont még korántsem foglal el megfelelő helyet az iskolai tananyagban. A planetárium tehát a hiány szünteti meg. A budapestin kívül egy kisebb is működik, mint említtetett, Pécsett. Van egy kis planetáriuma Kecskemétnek is, ott most épül az az iskola, amiben majd helyet kap.
Néhány mondat a planetárium technikájáról. A műszer elmozduló részének két végén lévő gömbök az északi és déli csillagos égbolt (összesen 8917 csillag) kivetítésére szolgálnak. A fehérre festett, alumíniumlemezekből álló kupolán a légkörtől nem zavart „eredeti” színekben több csillag látható, mint a valóságban szabad szemmel. A bolygók közül viszont (további vetítőrendszer segítségével) csak a szabad szemmel is felfedezhetők jelennek meg: a Merkur, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz. Ez utóbbi, a jobb érzékelhetőség kedvéért, a gyűrűjével együtt, tehát nem a távcső nélkül látható fényes pontként. Külön-külön berendezés vetíti az állócsillagokat, a legfényesebb csillagot, a Szíriuszt, aztán a Tejutat, a Napot, a Holdat (összes változásában, mozgásában bemutatva), üstökösöket, „hullócsillagokat” – hogy csak a fontosabbakat említsük.
Évekkel ezelőtt bezárták a Planetáriumot; kérdés: megnyitják-e valaha is…
A csillagos égre vetíthető – a tájékozódás megkönnyítésére – az égi egyenlítő és a Nap útja, a meridián-vonal és az égtájak betűjele, az emberi képzelet által kialakított csillagképek rajza. Budapest panorámáján kívül a kupola alsó részén, körben megjeleníthető a déli-sarki vagy holdbéli (újabban marsbéli) tájkép is. A kupolában eredeti csillagászati felvételeket, színes diákat, illetve mozgófilmeket is vetíthetnek – ahogy éppen a műsor jellege kívánja. Így lesz a planetárium kívánságra akár űrhajó, akár időgép. Működése rendkívül bonyolult, de megérthető. Ami viszont sokkal fontosabb: segítségével – mint az egyik műsor címe mondja – feltárul a titokzatos Univerzum.»
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)
