A Pentagon első embere, Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter elvitte az üzenetet a NATO brüsszeli székhelyére; a müncheni biztonsági konferencián is meglepő kijelentésekkel szembesülünk. A washingtoni székhelyű Békéért és Diplomáciáért Intézet vezetője, Arta Moeini kendőzetlenül beszél arról, mit hoz Európának a trumpi Amerika politikája. (A nyitó képen: Münchenben megkezdődött a 61. biztonsági konferencia; foto: Deutsche Welle)

A hétvégén zajlik az 1963 óta minden februárban esedékes müncheni biztonsági konferencia, ahol Európa először szembesül Trump világmegváltó és a sorsfordító víziójával, ami már több is víziónál, mert hozzálátott, hogy aprópénzre váltsa. Lehet, hogy nagyot szakít… Ki tudja?

– Mire készüljünk fel mi, európaiak? Milyen változásoknak nézünk elébe? Mert azt látjuk, hogy mindenben Biden politikájának az ellenkezőjét vallja Trump elnök.

– Teljes változásra lehet számítani a Trump-kormány Ukrajna- és Európa-politikájában is – szögezi le Arta Moeini (a bal oldali képen), a Békéért és Diplomáciáért 2019-ben alakult, jobboldali, amerikai–kanadai agytröszt ügyvezetője, a kutatási részleg igazgatója Washingtonból.

– Az évente szokásos müncheni biztonsági konferenciát nyilván beárnyékolja, hogy ha Európa és a NATO nem nyitott a béketárgyalásokra, akkor nem számíthat az Egyesült Államokra. Az oroszok háborúja nem Ukrajna szuverenitásáról szól, hanem amolyan proxyháború a két nagyhatalom kibékíthetetlenül ellentétes/ellenséges viszonyáról és arról a NATO-féle nyitott kapu politikáról, aminek vége lesz.

– De hiszen ön most az orosz narratívát mondja fel, amikor proxyháborút emleget…!

– Nem, mert ez valóban proxyháború, a Trump-kormány is pontosan így gondolja. A Nyugat egyre jobban tolta ki határait Kelet felé és ezzel a biztonsági zónákat is. És lett egyre kibékíthetetlenebb a viszony Kelet és Nyugat között.

– Trump hamarosan megkezdi a béketárgyalásokat. Amit eddig tőle hallottunk, abból arra következtethetünk, hogy Oroszország számára kedvező fordulatra számíthatunk. Ön is így látja?

– Három éve, amióta ez a háború zajlik, azt látjuk, hogy a csatatéren Oroszország áll nyerésre. Ebből az is következik, hogy a tárgyalóasztalnál is Oroszország kerül előnyösebb helyzetbe. A kisebb országok, mint például Magyarország vagy éppen Svájc, akkor járnak jól, ha semlegesek maradnak. Legyen ez a két nagyhatalom küzdelme! Ukrajnának is érdemes semlegesnek maradnia, vagy védőövezetnek a Kelet és a Nyugat között.

– Oroszországnak kezdettől fogva egy olyan proxyháború volt eredetileg a célja, amellyel bevonja a folyamatokba Amerikát és a NATO-t is. Most sikerült ezt elérnie Trump új háborús politikájával. Hisz’  Trump közvetlenül beavatkozik a háború menetébe. Jó ez Európának és Amerikának?

– Ugyebár ez a háború már 2014-ben elkezdődött. De sokan, így mi is azt mondjuk, hogy visszanyúlik egészen 2008-ig, a bukaresti nyilatkozatig. Moszkva már akkor figyelmeztetett, hogy nem marad válasz nélkül, ha a NATO tovább terjeszkedik. Putyin még igyekezett is a minszki egyezmények tető alá hozásával figyelmeztetni. Akkor legalább meg lehetett akadályozni a NATO és Oroszország közti igazi konfrontációt. Mi történik most? Ukrajna lakosságát megtizedelte Oroszország, százezrek menekültek el a hazájukból. Eközben a Nyugatnak – legalábbis egy részének – és Amerikának kezd elege lenni a töméntelen kiadás okozta terhekből.

– És ahogy látjuk, nem akarják többé finanszírozni a háborút.

– Így van, mert gazdasági nehézségekkel jár, inflációval. Eközben kezd a világ egy részének a vezetése is lecserélődni. Az újak másképp gondolkodnak a háborúról. Nevezheti őket populistáknak, vagy éppen nacionalistáknak, ahogy tetszik, de ők véget akarnak vetni a háborúnak. John McCain is fenn akarta tartani a két nagyhatalom közti konfrontációt. De ez lenne a béke? A játszótéren lehet azt mondani, hogy a gonoszok és a jó tündérek állnak egymással szemben. Trump véget akar vetni az egyosztatú világnak és multipolárissá akarja tenni. Amerika a saját régiójára, Észak-Amerikára akarja koncentrálni erőit. A migráció megállítására és a saját határainak meghatározására. Ezért akar Gázából és a Közel-Keletről is kivonulni.

– Gázában inkább ingatlanberuházási terveket látok. Nem gondolja, hogy ez a mentalitás Oroszország győzelemre segítését jelenti? Azt, hogy megbomlik az egykori hatalmi egyensúly, és itt, Kelet-Közép-Európában ismét orosz befolyási övezet leszünk, és visszatérünk a hidegháborús időszakhoz.

– Csakhogy a hidegháborúban békében éltünk. És a Szovjetunió gyengének, persze politikai értelemben nagyhatalomnak számított. Most viszont nem gondolom, hogy Oroszország diktálhatna Európának. Sőt Európát – Amerika segítsége híján – megtanítaná arra, hogy megteremtse a maga biztonságát. És a NATO ukrajnai terjeszkedése helyett visszaállhatna a hatalmi egyensúly. Ukrajnát is magára hagyná. Mert már most is csak középhatalomnak tekinthető. Amerikának pedig nem lesz érdeke uralni az egész világot, miáltal Irán, Kína, Orosz- meg Törökország is visszavonulót fújhatna. Nem lesz érdekükben hatalmi játszmát űzni. Így túljutnánk a háború utáni renden, és vége lenne a liberális világrendnek is. Amerika pedig a saját érdekét szem előtt tartva gyarapodnék. Most átmeneti időszakban vagyunk, bár még nem tudjuk, mit hoz a számunkra. Még több háborút vagy békét. Meglátjuk.

– Ha Amerika nem tudja megszerezni Grönlandot és Kanadát, és minden úgy alakul, ahogy mondja, akkor az USA elveszti világpolitikai tekintélyét és hatalmát is. Jó lesz ez önöknek?

– Nem tudjuk, képes lesz-e a Trump-kormány a régi határokat – mondjuk Kanadával – visszaállítani. Ám mivel ezek területek a kontinensünkön vannak, úgy nagyobb az esélyünk és a jogunk is a megszerzésükre, mint – mondjuk – Kínának. Az „Amerika az első” jelszó is azt jelenti, hogy nem akarunk többé a világ felett álló szuperhatalom, csak nagyszerű hatalom lenni. A világ országai GDP-t (bruttó hazai termék) tekintve Amerika részaránya egyre alacsonyabb. Az amerikai emberek érdekeit képviselve kell életmódunkat jobbá tenni.

– Az itthoni ügyeinket kell első helyre tennünk –mondja végezetül a Georgetown Egyetemen, majd a UC Berkeleyn végzett elméleti politikus, filozófus, aki Brüsszelben született, de Iránban nevelkedett.