(Szerzők: Mihályi Máté, dr. Molnár László/GKI Gazdaságkutató Zrt.) A parlament elfogadta a 2026. évi, „háborúellenes” költségvetést, mely a legtöbb elemző szerint fenntarthatatlan vállalásokat és túlzó makrogazdasági várakozásokat tartalmaz. (A nyitó kép forrása: Pixabay.)

A fiskális fegyelemnek már 2019-et követően leáldozott, a hazai államháztartási hiány évről-évre jócskán meghaladta a V3 (Lengyelország, Csehország, Szlovákia) átlagát. Tehát a probléma csak részben külső (világgazdasági folyamatok, energiaárak) eredetű. A 2025-i és a 2026-i költségvetés is – az előzetes ígéretek ellenére – 3% fölötti deficittel számol, tehát a maastrichti, az euró bevezetéséhez szükséges kritériumok megugrása nem célja a gazdaságpolitikának. Más kérdés, hogy még a tervezett hiánycélok sem fognak megvalósulni.

A magyar és a V3 országok államháztartásának eredményszemléletű egyenlege (2025 és 2026: kormány által tervezett); forrás: Eurostat és országgyűlés

Nagy probléma, hogy az idei kormányzati várakozások (amikre a 2026-i költségvetés épül) sem állnak a realitás talaján. A költségvetés 2,5%-os gazdasági bővülésre számít az idén, ám a szakértők egy része már csak 0,5%-ot, a GKI 0,8%-ot prognosztizál, erősen lefelé mutató kockázatokkal.

Mivel a 2025-i GDP jóval alacsonyabb lesz a tervezettnél, így az adóbevételek is el fognak maradni a várttól. Mindez zárójelbe teszi a tervezett idei hiányt (3,9%) is, ami a GKI becslése szerint 4,7% körül alakul majd.

A költségvetés jövőre 4,1%-os növekedéssel és 3,7%-os hiánnyal számol. Az elemzői konszenzus ennél jóval pesszimistább. A GKI – összhangban az elemzői konszenzussal – 2,5%-os növekedést vár, így további tetemes adóbevétel-elmaradásra számít. A GDP bővüléséhez nagyrészben járulnak hozzá az új gyárak (BMW, CATL, BYD, EVE Power), amik valójában szerény mértékű adóbevétel-bővülést hoznak, tekintettel a fajlagosan alacsony hazai hozzáadott értékre.

A GKI szakértők megítélése szerint az adóbevételt generáló személyi jellegű kifizetések az adott üzemekben a GDP-többletnek legföljebb 20%-ára rúghatnak, illetve a profit is kétséges a működés első évében. További kérdés, hogy a felsorolt gyárakban dolgozó vendégmunkások bérüket a hazai piacon fogják-e elkölteni, vagy hazautalják.

A költségvetés tételei más oldalról is ellentmondásosak. A 10,5%-os bruttó átlagkereset-növekedés 3,6%-os infláció mellett 6,7%-os reálbér emelkedés lenne. Ezt nem fedezi a 3,9%-os munkatermelékenység-javulás, ami egyébként az utóbbi 15 év egyik legjobb eredménye lenne. Kérdés, hogy mitől bővülne ilyen magas mértékben a munkatermelékenység (2010 óta az átlagos szint 1,1% volt), továbbá bizonytalan, hogy a vállalatok miből gazdálkodnák ki a dinamikus reálbéremelést.

A növekedési kilátásokat továbbra is korlátozzák a globális geopolitikai feszültségek, különös tekintettel az amerikai vámok körüli bizonytalanságokra, valamint a közel-keleti konfliktusok nyomán kialakuló energiaár-emelkedésre.

A belpolitikai környezet is hatással van a gazdasági folyamatokra: a tapasztalatok szerint a választási időszakokban a költségvetési fegyelem lazul. A GKI ez év végére, a jövő év elejére – a 2026. áprilisi választások közeledtével – a kormányzati jóléti kiadások (a költségvetésben jelenleg nem szereplő) növekedésére számít. A gazdaságpolitikai irányváltás lehetősége különösen az áprilisi választásokat követő időszakban válik meghatározóvá. Nem egyértelmű, hogy az akkor hatalomra jutó politikai erő(k) milyen mértékben kötelezik majd el magukat a költségvetési konszolidáció mellett.

A 2010 óta követett gazdaságpolitika nem járt kiemelkedően magas hiányokkal a választási években, ugyanakkor ez inkább a választások utáni megszorító intézkedéseknek – például adóemeléseknek – volt köszönhető, nem pedig a kiadások mérséklésének.

A kormányzat a jelenlegi, mérsékelt gazdasági növekedés mellett is további kiadásokat vállalt (például adókedvezmények bevezetése a két, illetve három vagy több gyermeket nevelő anyák számára), ami új, jellemzően magasabb költségű források bevonását tette szükségessé a költségvetési hiány finanszírozása végett. Ezzel párhuzamosan az államadósságon belül a devizában fennálló hányad meghaladta a 30%-os szintet, ami egy esetleges forintgyengülés esetén kockázat.

Megjegyzendő, hogy az Európai Unión belül Magyarországon jelenleg a legmagasabbak a hosszú távú államkötvény-hozamok (7%). Ezt egészíti ki, hogy a legutóbbi dollárkötvény-kibocsátás során 6–7%-os hozamszintek alakultak ki a különböző lejáratok esetében. Ez a finanszírozási szerkezet megdrágítja az eladósodást, ami hosszabb távon tetemes terhet ró az államháztartásra.